2017. január 11., szerda

A szépet a jóért látjuk meg


.kaktusz
A szépet a jóért látjuk meg

Tudod, arra gondoltam,
hogy az értő szem
a szépet
a jóért látja meg,
a jóért lesz szép a szép,
nem a külső maszk ámítja,
hanem a mögötte megbújó jó,
ha ott csak űr tátong,
vagy értelmetlen káosz,
legyen kívülről bármily gyönyörű,
csak addig tündökölhet,
amíg a fénykora tart,
nincs belülről mi éltesse,
úgy hullik le,
mint fáról a terméketlen virág,
ami soha sem hoz gyümölcsöt,
a tavasszal pompázó rét,
az ébredő természet gyönyörű,
de ha csak a szépségéért lenne,
ha kizárólag gyönyörködtetne,
az értéke sokkal kevesebb lenne,
attól műremek,
amit titokban önmagában rejteget,
bármily jó tollú a vers költője,
ha csak szép szavakat rak rímekbe,
a laikust ugyan megtévesztheti,
de az értőt,
akinek a belső jóért lesz szép a szép,
azt nem tudja becsapni,
a külsőt nem keveri
azzal az értékkel,
ami a szerető szemnek
a csúnyát is széppé varázsolja,
vagyis nem is varázsolja,
a belső jó átüt átüt a külsőn,
de csak az látja,
az láthatja, aki szeret,
ez a szépség
csak kiváltságosoknak látható,
a hozzá nem értő
megelégszik a csillogással,
a csomagolással,
a felszínnel, mert ő érdektelen,
nem kívánkozik a mélybe tekinteni,
nem kérdezi,
mitől lett ilyen szép a szép,
illanó, vagy mélyről fakadó,
sokszor nem a jóért szeret az ember,
hanem kizárólag a vakító szépért,
a színtelenedőért, a múlandóért,
a múló idővel korosodóért,
nem az örökifjúért,
a szerető szemnek naponta szebbé válóért,
így aztán könnyen megszeret,
és könnyen felejt is az ember.

2 megjegyzés:

  1. Névtelen1/13/2017

    "a belső jó átüt a külsőn,
    a csúnyát is széppé varázsolja,..."

    VálaszTörlés
  2. “A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná.”

    (Lev Tolsztoj)

    VálaszTörlés