2017. április 22., szombat

Boldogság


Boldogság
 

A boldogság ott lakozik,
Fában és virágban
Bármerre jársz meglelheted,
Az egész Világban.

 

Na, de, ha te nem keresed,
Nem is veszed észre,
Csak amikor elvesztetted,
Akkor kapkodsz érte.

 

Most már szíved vágyakozik,
Boldog akar lenni,
Amikor már lehetőség,
Egyre inkább semmi!

 

Na, de ha te nem adod fel,
Hanem harcolsz érte,
Akkor tiéd a boldogság,
És örülsz is végre.

 

Amíg könnyen elérheted,
Addig nincs értéke?
Csak a harccal, küzdelemmel,
Nő meg a mértéke?

 
Kövesdi Ferencné

Gyermekkorom „álomvirága”


Gyermekkorom „álomvirága”
 


Szép terítő, pipacsos,
Készítője aranyos.
Kedves nekem ez a virág,
Nekem ő a „mesevilág”!

 

Gyermekkorom szép virága,
De jó emlékezni rája!
A fejünkön koszorú,
Nem volt szívem szomorú.

 

Pipacsok közt bújócskáztunk,
Jött az eső, bőrig áztunk.
Dörgött az Ég, futottunk,
Gyorsan haza jutottunk.

 

Kövesdi Ferencné: Teréz

2017. április 20., csütörtök

Csak ami szép


Csak ami szép

Csak ami szép,
És ami jó,
Csak ami biztató,
És bátorító,
Csak ami felüdít
És felemel téged
Csak arra emlékezz!

A rossz emlék méreg,
Dobd el, hisz túlélted!
Ne vedd vissza soha!
Ne csepegtesd magadba!

Örülj a jónak, a mának,
A virágoknak, a fáknak,
A madarak dalának,
A tavasz illatának!

Örülj a színes falevélnek,
A sziporkázó napsütésnek,
Az eső koppanásnak,
A pihe-puha hóhullásnak!

Örülj, míg lehet,
Örülj, ha van kinek
És van minek,
Örülj naponta mindennek!
 
 
(Tóth Lászlóné Rita)
 
 

Reggeli rögtönzés


 Reggeli rögtönzés

 álomvarázslat
varázsemlék
elvisz a mától
valóságnehéz
átélni  minden
napot és éjet
lelni valóságos
menedéket
ölelni  szerelmem
most és mindörökké
úgy legyen, ámen


(Börzsönyi Erika)
 

Ma éjjel


Ma éjjel


Ma éjjel
lelkünk ölelkezzen
megláttad bennem
igazgyöngy szerelmem,
nem takarhatta el
előled romló testem
öleljük át egymást
egyetlen szerelmem
én varázslóm, menedékem
én neked menedéked
ma éjjel a lelkek
alagútján át
hozzád megyek…

(Börzsönyi Erika)
 

A Te szemed


A Te szemed

Ha nyugalomra vágyom,
a Te szemedbe nézek.

A Te szemed
csillagokat tükröző hajnali tó -

a legboldogabb álomba ringató...
 
(Pestovics János)
 

Mindegy, hogy most múltál ezer...


Mindegy, hogy most múltál ezer, vagy tavaly nyáron töltötted be a tizenhatot, a szíved mindig le fogja győzni a józan eszedet.
 
(Rob Thurman)

Mindig veled














Mindig veled



Ott voltam már akkor is veled,
mikor távol voltunk ismeretlen,
útjaink még nem érintkezhettek,
a csillagok irányt sem mutatták,
és külön néztük fényeik sugarát.

Ott vagyok még most is veled,
már együtt vagyunk véglegen,
útjaink már régen eggyé lettek,
a csillagok egy irányt mutatván
fényeiket is mind nekünk adják.

Ott leszek majd akkor is veled,
mikor távolba kerülünk ismétlen,
s útjainkat már elhagyjuk, innen
a csillagokba végleg eltávozva
fényeink utat adnak utódoknak.



(Hámori István)

Szemed fényéért

 
Szemed fényéért

Leülök melléd, s megfogom a kezed.
Együtt gurítjuk tova
az együtt soha
be nem járt kilométereket.
Együtt idézünk hang nélkül szavakat,
kedveseket, s könnyfakasztóakat.

És most nézz rám!
Nincsenek
távoli kilométerek.
Ülök melletted,
fogom a kezed,
mert akarom s hiszem,
hogy átviszek neked
egy mosolyban
újabb reményeket,
hogy újra fényes legyen a szemed,
és hidd, ahogy én: másképp is lehet.

(Rovó Gyöngyi)

Társamnak azt nevezhetem…

 
Társamnak azt nevezhetem…



Társamnak azt nevezhetem, akivel haladhatunk a közös életünkben, közös célokat tűzhetünk ki, és érhetünk el. Megnyugvásban, szeretetben élhetjük a mindennapokat, közös értékrenddel.

Mindenki más akivel mindezt nem élhetem meg, az csupán partnerem lehet valamiben.

Társnak lenni, társsá válni, az egyik legkülönlegesebb lehetőség az életben. Társként lehet igazán közel hozzád a másik ember. Ez már majdnem az… majdnem az az érzés, amit egész földi életed alatt keresel…

A társ, az egy másik Te, egymás szerető ölelésében kiteljesedhettek.

A Társ az, akivel értelmet nyer minden, és aki nélkül az egész élet értelmetlen.

Találd meg, kapcsolódj vele… ő is keres téged.

Soha ne felejtsd el, hogy egyetlen pillanat Végtelen Szeretetben, az sokkal több, mint egy egész élet nélküle…

Szeretettel: Váradi Andrea

Nézz szembe arcommal ami a te arcod is...


Nézz szembe arcommal
ami a te arcod is majd
ha minden végesnek vége lesz
ne rettenj vissza: ismerem tökéletlenségedet
anyádnál is hűségesebb
neked rendelt tiéd vagyok
el nem veszíthetsz
csak megtalálhatsz
kezelhetsz levegőnek
nélkülem levegőd sincs
lefitymálhatsz
te nékem akkor is
fontos maradsz.

(Jókai Anna)

2017. április 19., szerda

A lélektársak gyógyítják egymást

A lélektársak gyógyítják egymást


Egyik legszebb dolog az életben az, amikor a másik emberben meglátod a saját tükörképedet. A szemébe nézel, és lelkében felismered önmagad. Mindkét szív megnyílik, és kitárul az emlékezés kapuja. 

Lelketek hazatalál, a két félből lesz egy egész. Úgy érzed, hazataláltál. Nem hiányzik semmi, s Te beleszeretsz a teljesség érzésébe. 


Ám ahogy telnek a napok, egyre tisztábban látszik, hogy társad nem csak a szereteted tükrözi vissza Rád, hanem megmutatja a gyengeségeid, sérüléseid, és azt, hogyan állsz önmagadhoz. Viselkedése világossá teszi Számodra, mit kell meggyógyítani lelkedben.


Ha elkezd menekülni előled, akkor Te is menekülsz önmagad elől. Félsz szembenézni azzal, amit a lelkedben találnál. 

Ha visszautasítja szerelmedet, akkor erősen él benned a visszautasítás sérülése. Félsz attól, hogy nem kellesz. Nem vagy biztos abban, hogy szerethető vagy csupán önmagadért. Ezért akarsz folyton tenni, folyton adni. Kevésnek érzed magad.


A lélektársak egyik törvénye az, hogy a kettőből lesz egy egész. Ami Benned hiányosság, a másikban túláradó. Amiből Benned túl sok van, a másikból hiányzik… 

Ha Te állandóan csak adni akarsz, Ő arra érez majd késztetést, hogy folyton csak elvegyen… És Te hibáztatod a másikat, hogy kihasznál. Holott tálcán kínálod magad. Mélyen belül tudod, hogy többet adsz, mint kellene. Érzed… Így van meg az egyensúly…


Ha túl sokat akarnak adni Neked, egy idő után Te kezdesz el hátrálni… Érzed, hogy ezt kell tenned… Így kerül harmóniába a kapcsolat.


Ha bántanak, tudnod kell, hogy Te bántod magad. Ő csupán az érzéseidre kapcsolódik rá.


Amiből Nálad hiány keletkezik, társadnál ugyanaz többletként jelenik meg. És ez fordítva is igaz. Érted már? Így kaptok lehetőséget mindketten a gyógyulásra. Egymást segítitek ezen az úton. Nincs jobb tükör lélektársadnál. Ő az, aki rákényszerít arra, hogy belenézz végre ebbe a tükörbe.


Amint megtörténik a találkozás, elindultok a gyógyulás útján. Talán érzed is, hogy mennyit fejlődtél a kapcsolat által. 


Ha felismered a múltból hozott félelmeid, fájdalmaid és meggyógyítod a múltad, begyógyulnak a sebek is, melyeket egymáson ejtettetek.

Ha leteszed az áldozatiság kényszerét, a társad sem fogja már a tettest játszani, egyenrangú partnerek lesztek végre. Nem fog késztetést érezni arra, hogy tovább bántson Téged. Már nem fogsz érzékenyen reagálni, hiszen meggyógyult a lelked. Nincs tovább szükséged erre a tükörre.


Így tudjátok lépésről lépésre gyógyítani egymást, és a másik által önmagatokat. Így lesz a két félből egy egész, a hiányból teljesség, a szenvedésből boldogság. S ha elkötelezett leszel önmagad- és a szeretet felé, elköteleződnek irántad is.



Az élet egyik legnagyobb csodája, amikor a két lélekfél egymásra talál. Egy földöntúli érzés kerít hatalmába, és tudod, hogy nem hiányzik semmi. Értelmet nyer minden addigi szenvedés. Tudod, hogy végig kellett menned egy gyógyulási folyamaton ahhoz, hogy magadba engedd ezt a csodát! 


(Mohácsi Viktória)

2017. április 14., péntek

Az örök élet ünnepe.



Füle Lajos
 HÚSVÉT VAN
 
 
Feltámadott! Feltámadunk
 
Mi is Őérte s Ővele!
 
Húsvét van, drága vigaszunk,
 
Az örök élet ünnepe.
 
 

Húsvéti áldás
















Húsvéti áldás

Hozzon a húsvét napfényt, áldást, meleget,
szívekbe jókedvet és sok-sok örömet,
teremtsen békét a háborgó világban,
lehessen mindenki boldog hazájában,
tanítsa szeretni a gyűlölködőket,
adjon kenyeret koldusnak, éhezőnek,
adjon egészséget betegnek, idősnek,
hozzon megváltást tengernyi szenvedőnek,
s éltesse a reményt, még nincs világvége,
van kivezető út sötétből a fényre.

(Kerecsényi Éva)

Húsvét























Húsvét

Én békét hordozok a lelkemben,
csendes alázatot, áldott hitet,
remélni és hinni valamiben,
csodálni ezt az új kikeletet.
Madárcsicsergéstől hangos a táj,
a lélek ünnepel: itt a Húsvét!
Virágillatú, bódító szeráj-
a természet ontja tarka kincsét.
Csendesedjünk hát el e pompában,
vagy ujjongva zengjük: szép a világ!
Új üzenet szól a harangszóban,
mint templom oltárán az aranyág!
Húsvét van, Húsvét van, csodaváró!
Virágvasárnap a legszebb ünnep!
E napon támadt fel a Megváltó -
a virágözön most mindent ellep!


(Antal Sára)

2017. április 13., csütörtök

Szüless újjá a szeretet fényében!


Szüless újjá a szeretet fényében!-A Húsvét misztériuma

Hogyan élheti át a mai ember a Húsvét misztériumát

Mi az, amit mi mai emberek megtehetünk azért, hogy Húsvét vasárnapján fénnyel, szeretettel megtelve Jézussal együtt, a természettel együtt újjászülethessünk, mert a Húsvét titka, hogy a szeretet fényében újjászülető Jézussal mi is emelkedjünk a fény felé és szülessünk újjá az ő szeretetében.

A régi ember nem csak megemlékezett Jézus szenvedésére és feltámadásáról, hanem évről-évre átélte azt.  Passió játékával, a nagycsütörtöki virrasztással, a nagypénteki keresztútjárással, a vasárnap hajnali Jézuskereső „játékával” igézett. Megigézte, megteremtette, hogy minden úgy történjen, úgy valósuljon, ahogy mindig is lenni szokott.

A böjtöt betartva mi is megtisztíthatjuk testünket.
Nagycsütörtök éjszakáján megtisztíthatjuk lelkünket.

Nagycsütörtök éjszakáján virraszthatunk, imádkozhatunk, meditálhatunk, és ha mindezt sötétségben tesszük – mint, ahogyan valószínűleg régen is tették- átérezhetjük, milyen érzés az, mikor magunkra hagy az Isten.
Nagycsütörtökön régen eloltották a tüzeket. A tűz a magyar ember számára az Őst, az Öreg Istent jeleníti meg. Ezen az éjszakán Jézus is magára maradt a Getsemáné-kertben, ezen az éjszakán őt is elhagyta az Isten.

Nagypéntek hajnalán megmoshatjuk kezünket, arcunkat a harmatos fűben, egy kis patakban, vagy egy kis esővízben, s ha vannak állataink az ő ivóvizükbe is tehetünk belőle. Nagypéntek délutánján felkereshetjük és végigjárhatjuk a legközelebbi kálváriát, vagy végig nézhetjük a keresztút állomásait ábrázoló képeket.

Nagypéntek hajnalán Jézus belecseppenő vérétől megaranyozódnak a vizek, és ezekkel az aranyos vizekkel a régi ember egészséget hozott magára, s ezzel megitatott állataira.
A régiségben ilyenkor az emberek keresztutat jártak és délután három órakor, Jézus halálának pillanatában a templomba gyűltek, ahol óriási zajt keltettek megigézve ezzel az egykori égzengést.

Nagyszombaton tegyünk rendet otthonunkban. Környezetünk, saját magunk külső rendezése közben belsőnk is rendeződik.

A valamikori faluban a nagyszombat a takarítás napja volt. Az asszonyok bent a házban, a férfiak és gyerekek kint az udvaron, kertben, ház előtt takarítottak.

Vasárnap hajnalban köszöntsük a felkelő Napot. Kérjünk áldást húsvéti ételeinkre, és látogassuk meg rokonainkat, erősítsük barátságainkat.

Hajdan az emberek sok faluban vasárnap hajnalban Jézuskeresésre indultak a település környéki keresztekhez. Az egyik mellé előre megástak egy sírt és beletettek egy Jézus szobrot. Mire ideért a hajnali búcsús menet a sírt üresen találta. Örömmel mentek vissza templomba: Jézus feltámadott! Alleluja! – hangzott a válasz a templomban várakozóktól. Ezután a temetőbe mentek, hogy a halottaknak is megvigyék a feltámadás hírét, és itt a sírok mellett várták meg a napkeltét, hogy köszöntsék a Napot:

„Mikor reggel felkelek,
Napkeltre tekintek
Ott látok egy aranyágat,
Aranyágon zöldességet
Ott jön Krisztus!”

Ezután hazamentek és új tüzet gyújtottak az előző évi szentelt barka parazsával. Húsvéti ételeiket elvitték a templomba megáldatni . A sonkát, vagy a bárány húst, ami az áldozat jelképe, a tormát, mely Jézus keserűségének, szenvedésének kifejezője, és a piros tojást, mely a Húsvét jelképe: a tojás az élet, a piros szín Jézus vére.
Húsvét vasárnap, vagy az azt követő Fehérvasárnapon a magyar ember komát, mátkapárt választott magának. Ezt a serdülő gyerekek tették, akik ilyenkor tojást cseréltek, és ezzel életre szóló barátságot kötöttek. A komákból lettek később a keresztszülők. Délután a rokonok meglátogatták egymást, és ilyenkor békültek ki a haragosok is.

Húsvét hétfő legyen a fiataloké. Ez a nap vidám, hangos ünnep napja.

A húsvét hétfői locsolkodás ősi termékenység varázslás. Régen csak a fiatalok között volt szokás. A legszebb lányok ilyenkor hétszer-nyolcszor öltöztek át, mert bizony három helyen feltétlenül meglocsolták őket a legények: a fejükön, hogy szellemileg, a mellük táján, hogy lélekben, s a lábuk között, hogy testileg is frissüljenek, legyenek termékenyek.

Áldott Húsvétot kívánok mindenkinek!
Éva

2017. április 12., szerda

A Tavaszról

A Tavaszról

A reggeleid, még hidegek,
Szeled, még kifújja a kabátok alól a meleget,
De már sugaraiddal jelzed nekünk jöttödet.

Mosolygós arcú emberek,
A játszótereken szaladgáló gyerekek,
Mind, mind téged köszöntenek.

Felöltözteted, a ma még kopasz fák ágait,
Előcsalogatod, a kiskertek virágait,
Veled, a rét is zöld ruhába öltözik.

Az égre, sok szép bárányfelhő költözik,
A rég nem látott madársereg is megérkezik,
Csicseregve boldogan, hogy újra
Tavasz van.


(Kovácsné Perei Irma)

2017. április 8., szombat

Napfelkelte

 
Napfelkelte

Előbújik a hegy felett a Nap,
a gyilkos és éltető alak.
Vakít a tűzgolyó, halad a magasba,
felhők mögül néz ránk kacagva.
Aztán lassan fenn hasal az égen,
a fény elterül egészen.
Felperzsel mindent, ha úgy tartja kedve,
vagy életet lehel kihűlt lelkekbe.
Vagy így vagy úgy, de társ egy életen át,
s bűvölve nézed az ébredő Napkoronát.

(Szabó Ibolya)

A Tavasz

 
A Tavasz

Gyönyörű színpompába,
öltözött a világ.
Kizöldültek újra a fák,
kinyílott a sok szép tavaszi virág.

A sok kismadár,
vígan fütyüli dalát,
Az erdő a rét,
érezteti friss illatát.

A nap is vidáman, kúszik fel az égre,
hogy fürödjön, a bárányfelhők tengerébe.
Az emberek, mosolyognak boldogan,
mert érzik hogy, újra tavasz van.
 
(Kovácsné Perei Irma)
 

Lelke mélyén mindenki érzi...


Lelke mélyén mindenki érzi, hogy akkor élt teljes életet, ha úgy gondolhat magára, mint akinek az élete nem volt hiábavaló. Hogy ezt a helyet, ezt a bolygót, amelyikben éltem, jobbként hagyom el, mint amikor ideérkeztem. Hogy valakinek az életét mélységesen megérintette az én létezésem. Ezt mindannyian szeretnénk. Ennek semmi köze az életkorodhoz vagy önmagad megtalálásához. Bárki is lennél, bármennyi idős, csak egy gondolat választ el attól, hogy megváltoztasd az életed.
 
(Az  ambíciótól az értelemig c. film)
 

Mikor gyerekek voltunk...


Energia attól lesz, hogy jól érezzük magunkat. Mikor gyerekek voltunk és sokat játszottunk, akkor minden pillanatban boldogok voltunk, még enni és aludni is gyakran elfelejtettünk. Felnőtt korban is jót tenne a játszadozás, a móka, a kacagás, mert ilyenkor testünk és lelkünk kiszabadul a korlátok, kötöttségek közül.
 
(Shigeaki Hinohara )

Tudta, nagyon jól tudta...


Tudta, nagyon jól tudta, hogy az Isten szeretetére megtanítani, imádkozni tanítani nem lehet embert, hogy ez oly kegyelmi ajándék, melyet egyenként osztogat Isten...
 
(Jaroslaw Iwaszkiewicz)

Gyermekkert

 
Gyermekkert

Gyermekek között boldognak lenni,
Önfeledten játszani, örülni, ölelni.
Igaz érzelmeket érezve bennük
Könnyebb a felnőttek sorsát elviselnünk.
Nem koldusként - kuncsorogva,
Szeretetet adva kapni őszintén, vagy sírva
Kiállni a sorból, a hétköznapokból.
Elég volt a marketing-mosolyokból!

(Galazek István)

Minden napot élvezz....


Soha ne gondold azt egy napról, hogy az előző nap folytatása. Minden napot élvezz. Függetlenül a tegnaptól és a holnaptól.
 
(Chester Bennington)

Vágyódj arra...


Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.

(Wass Albert)

Paul Mauriat - Toccata. - YouTube

A Lélek csendje…

 
A Lélek csendje…

Pillanatok töredéke csak az, amikor megtapasztalhatjuk, hogy milyen az igazi belső béke, a Lélek nyugalma. Mire felfigyelünk rá, addigra tova száll, és már csak a múlt egy része marad, melyet a szívünkben őrizhetünk, s aztán ha úgy adódik, akkor újra felismerhetünk.

A zaklatott világ felkorbácsolja a lényünket. A világ tele van ingerrel, kérdéssel és követeléssel. Szélsőséges állapotok körülöttünk, szélsőséges érzelmi állapotok bennünk. Zavar és zűrzavar. Kint és bent.

Időnként azt kívánjuk: “ Bárcsak megállna az idő, bárcsak megállna a Föld…” Mindezt azért, hogy meglássuk hol is vagyunk, és mi az amit teszünk. De az idő nem áll meg, még a mi kedvünkért sem. Halad, szalad. Néha úgy tűnnek el hetek, hónapok, hogy szinte észre sem vesszük. Nem érzékeljük a napok múlását, hiszen a felgyorsult életünkben nem marad idő lelassulásra, nem marad idő összegzésre, visszatekintésre. Rohanunk, futunk magunk, és a gondolataink elől. Mintha mi magunk lennénk azok, akik hajtjuk, pörgetjük… , két végéről égetjük, használjuk és kiélvezzük. Fő mondatunk: ” Egyszer élünk! ” Még ha így is lenne… De miért nem fontos a hogyan? Hova tűntek a meghitt pillanatok? Hova tűntek a mély és őszinte beszélgetések? Hova tűntek a Lelkek?

Amikor bántottak, fájt és egymagadra maradtál, visszahúzódtál. Megígérted magadnak, hogy visszatalálsz. Talán még azt is megígérted, hogy mostantól a Lelkedet is táplálod. Lemondasz egy időre az Egóról. Hagyod és engeded, hogy valami más irányítson. Valami más, valami több, valami, ami túl lát az “egy életen”. Valami, ami több mint a szétforgácsolt világ.

… én itt ismertelek meg. Láttam, hogy a Lelkedért mi mindent teszel. Lemondtál magadért, dolgokról. Lemondtál olyanról, ami máskor elcsábított. Csak Te és a Lelked… láttam, láttalak téged. Annyira szép amikor Lélekből éled az életed. Annyira nyugalmas és békés olyankor a környezeted, a te belső környezeted. Olyankor nem beszélsz, csak hallgatsz, figyelsz és óvatosan mozogsz a térben. Figyeled, hogy milyen a belső gazdagság érzése. Láttál, talán többet láttál mint a környezeted. A Lelked egy másik dimenzióba vezetett. Láthattad az érzéseket körülötted. Láthattad azt, amit az emberek éreztek. Hallottad a Lélek csendjét a szívedben. Igen, ezt is megélted. Megkaptad azt, amit csak kevesen élhetnek meg.

… de nem becsülted meg. Talán azt gondoltad, hogy ez is “csak” olyan, mint minden más az életben. Ha egyszer megérinted, akkor már örökre a tied lehet. De ez valami más! Ez egy illékony érzet. Ezért nem elég egyszer erőfeszítést tenned. Hallóóó! Ez a Lelked! Óvni, őrizni érdemes. Nem jár tovább, csak míg lemondasz érte. Ha nem tudsz lemondani másról, akkor tova illan az érzet. Akkor újra a felpörgetett élet lesz a szívedben. Egyet-egyért cserélhetsz! Amikor elcsábít az élet, olyankor tudd, hogy a Lelkedről mondasz le. Ha lemondasz a Lelkedről, akkor lemondasz mindarról, amivel magadon segíthetsz. Ilyenkor a saját életed fölött már más dönthet. Jobban hiszel másban, mint saját magadban. Mások szerint éled az életed. A Lélek csendjét, a világ zajára cseréled. Látod? Észre sem veszed, hogy mit teszel… olyanná válsz, mint a környezeted. Visszalépsz oda, ahol bántottak téged, oda, ahol a sebeidet szerezted… nem ismered fel a helyzeteket és embereket, mert álruhát öltöttek. Ha látnál, ha tisztán látnál, akkor megláthatnád! Ugyanaz az ember egy másik ruhában jár… Újra csukott szemmel jársz, pedig láttad már a csodát.

Egyszer megtapasztaltad, de ettől ez még nem lett a te csodád. Ahhoz, hogy a tiéddé váljon, meg kell, hogy dolgozzál! Döntések és választások… emberek, helyzetek, lehetőségek és lemondások. Magadért, a Lelkedért a csodáért, a tiédért.

Megtetted? Döntöttél? Választottál? Elengedted a csendért cserébe a világ zaját?

Pillanatokra… aztán minden újra a régivé vált… mert azt gondoltad ha nem teszed, egyedül maradnál pont úgy amikor indultál. Nem láttad meg, hogy út közben kivel találkoztál, kivé váltál… hogy magadra már sosem maradnál.

Az élet megkísértett téged, egy lehetőséget kaptál, és Te választottál. Visszaléptél…

Cserben hagytad magad, mert valami, valaki más fontosabbá vált. A csend újra hangossá vált, zűrzavarrá lett a belső és külső világ.

Talán nem lesz túl későn, amikor számodra egy pillanatra újra megáll a Föld… amikor ráébredsz, hogy hol és kivel vagy éppen… Talán még lesz lehetőséged és időd, hogy fejet hajts a saját világod előtt… Talán a Lélek csendje újra válaszol…

Mi történik éppen? Ezt csak te tudhatod… hiszen ez a te életed, a te döntésed, és választásod.


Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

2017. március 28., kedd

A harmóniát füleld...



Titkold el lelked kincseit.
Kit érdekel, ha ismerik?
Kerüld a vak világ zaját
s hajszáját. A harmóniát
füleld, amely benned belül
zenél. Élj ismeretlenül.
 
(Fjodor Ivanovics Tyutcsev)

Adj Nekem...

 
Adj Nekem...

Adj Nekem újabb napfelkeltét,
simogató napsugarat,
fürgén csobogó patakot,
kedves, gyengéd, igaz szavakat.

Add Nekem a tavasz szépségét,
nyiladozó hóvirágot,
kipattanó zöld rügyeket,
újra reményt és csodás álmot.

Adj Nekem édes kis madárdalt,
cirógató, szelíd szellőket,
búgó, dallamos zeneszót,
szép emléket csokorba kötve.

Add Nekem a naplementét is,
tó hűs vizének moraját,
sikert, kudarcot, jót, rosszat,
kedvesem szerető mosolyát.


(Gani Zsuzsanna)


Örökké

 
Örökké

Egyszer régen megláttalak,
rögtön szívembe zártalak.
Enyém lettél, tiéd lettem,
részem voltál, részed lettem.

Oly szép volt minden pillanat,
nem láttunk mást, csak a nyarat.
Bíztunk egymásban, élt hitünk,
lángot lehelt égő tüzünk.

Azóta is egy az utunk,
még mindig együtt álmodunk.
Ölelő karodban pihenek
esténként némán, csendesen.

(Gani Zsuzsanna)

Csak igy, csendesen

 
Csak igy, csendesen

Szerelem...?
Annyi, mint Te.
Örülni a napfénynek,
Érezve tested ízét, melegét, az isteni álmot,
Virágokat a réten
Az életifjúság végtelen reményében,
Ölelni angyalok vigyázásával,
Építeni álmokat,
Karolva a világ nyújtotta szépet,
Hogy újra szülessen a lélek!
Te élsz,
Hiszen szeretlek...
Az idő tépje szét, ha majd végleg nem lehet...
Akkor is ott leszek a léted otthonában,
Könny leszek a mennyben,
Vagy az ítélet poklában,
De akkor is:
Szelíden,
Megalkuvón, örök bizonytalanságban,
Hogy bocsánatot nyerj bennem:
Szeretlek,
Szeretlek,
Szeretni foglak -
Csak így -
Csendesen...!


(Galazek István)

Egy napon...


A szerelem nem lesz majd valamikor, nem napról napra érik. Nem. A szerelem nem lesz, hanem van. Egy napon, amikor nem is számítasz rá, amikor minden ugyanúgy indul, mint máskor, vagy éppen egy nagyon rossz, fárasztó nap után megérkezik, és tornádóként felkap. Nem tudsz ellenkezni, nem tudsz ellenállni. Ő az erősebb. Csak egyet tehetsz: engeded. Hagyod, hogy vigyen, repítsen, hogy szállj vele. És bízol benne. Nem véletlenül jött, nem véletlenül most. Mert ez nem csak vihar. Ebben a viharban van valami. Valaki. Valaki, akit vártál.
 
(Csitáry-Hock Tamás)
 

A mindenség apró szegletén

 
A mindenség apró szegletén

Ami nem létezik, elképzelem,
belőlem épül a világ újra,
mindent átfog az ember-értelem,
általa lesz a semminek súlya.

Ez a lét folyton-mozgásra késztet,
valamit naponta alkotni kell,
mert sarkunkat marja az enyészet,
naponta küzdünk meg mindenkivel.

Kelet bölcsessége: nem cselekvés.
Befogadom mindazt, ami jön felém,
hagyja a kertész nőni a kertjét,
s lebben a széllel pillekönnyedén.

Ez is csak álom, többféle álom,
az élet mély tavát felkavarja.
Ami lehetséges, azt csodálom,
naponta újabbakra felajzva.

Nem gondolom, csak pimasz képzelet,
hogy értünk lobban a nagy mindenség,
mert nélkülünk is biztos szép lehet,
de ember kell, hogy szebbre kifessék!


(Gehl Gábor)

A most van, a pillanat

 
A most van, a pillanat

Mintha újra élne egy rég elfelejtett érzés,
lüktet benned a tilalom és féltés.
Tennéd is, nem is a lépése felé.
Mi történt rég! Rég felejtenéd.
A most van, a pillanat,
tennéd azt is, mit nem szabad.
Bocsájtani tudsz, de feledni nem,
és hárítasz viccesen, kedvesen.
Ám a pillanat, ha hagyod, elszalad,
és csak az összetört emlék marad....
Egy szép zárszó kéne a végére...
tudni azt, mi eddig volt, minden megérte.

(Szabó Ibolya)

Garai Katalin: Szeretet csokor...



Garai Katalin: Szeretet csokor...

Csokorba kötöttem az ég csodálatos képét, a nap melengető fényét,
kicsiny gyermek nevetését, piciny madár víg énekét,
a nyugalom csendjét, megértést, szeretetet, békét,
ez legyen az életedben a valódi érték,
segítséget nyújtó két kezet, könnyként hulló igaz gyöngyöket,
egy más napot, mely új reménnyel éltet,
hűs folyóknak csobogását, a tenger halk morajlását.
Messziről konduló harangot, vidám hegedűszót,
kacagva futó csermelyt, kis patakot,
örök hómezőt, egy mesevilágot,
szívedben nyíló szerelem virágot,
mosolygós arcokat, szívből jövő barátságot,
víg kedvükből nyíló színes virágot,
hogy elfelejtsétek a gonosz világot,
illatozó virágfelhőt, ringatózó búzamezőt,
kacéran bóklászó friss tavaszi szellőt,
őzet, pacsirtát, zölden susogó erdőt,
kékre festett eget, rongyos bárányfelhőt,
tiszta szép jövőt, igazzá váló álmokat,
és örökké tartó őszinte barátságokat...



2017. március 26., vasárnap

Mindenkinek a saját lelkében van...


Mindenkinek a saját lelkében van az élet örök forrása, mely tisztit, erősít és megtart.


(Péczely József)

A sikeres házasság...


A sikeres házasság ötvenévnyi beszélgetés, mely mind közelebb visz a szív és az elme összeolvadásához. A szerelem az öröm és a bánat megosztásában mutatkozik meg, és abban a végső megállapításban, hogy immár azzá lettünk, akit szeretünk.
 
 
(David Brooks)

Meghitt pillanat




















Meghitt pillanat



Virág szirmán billeg a fény -
csupa öröm, csupa remény,
a sárga, a kék, a fehér,
a csintalan, kicsi, ledér.
Meghitt helyén, itt az élet
dajkálja a Mindenséget,
a fény lassul, kicsit játszik,
boldog halandónak látszik.

Vándor, állj meg, ne menj tovább,
élvezd perced, mit sorsod ád,
s hogy e játékot láthatod,
- nem a valót, a látszatot -
mert az álmod nem töri át
űrbe zárt buborék falát.



(Gehl Gábor)

Nem vesszük észre...


Olyan erőszakosak vagyunk, nem? Úgy félünk az öregedéstől, hogy megteszünk ellene mindent. Nem vesszük észre, hogy az a legfontosabb, hogy legyen kivel megöregedni.

(P. S. I Love You)

A tavasz mosolya

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A tavasz mosolya

Rám terítette mosolyát a tavasz.
Szívem újra szertelen kamasz.
Bámulom a színes szirom csodát,
a pajkos szél, mint hű szerető, úgy ölel át.

Kitárom lelkemet a fényre.
Állok boldogan, némán megigézve.
Varázslat, csoda, száz új remény,
szívembe zárva mind-mind az enyém.


(Nagyné Kiss Erzsébet)