2017. május 11., csütörtök

Este.

 
Este.

Este ha lefekszel,
Szép álom:
Jöjjön szemedre,

Reggel, ha fölébredsz,
Jussak majd eszedbe,

Jusson eszedbe,
Egy kedves barát,

Ki ITT van,
S mindig gondol reád.


(Kovácsné Perei Irma)

Vannak olyan kapcsolódások...


Vannak olyan kapcsolódások, amik csak nagyon rövid ideig tartanak. Alig pár órára szól a közös utazás. Ha elég bátrak vagyunk megélni mindazt, amit az élet tálcán kínál nekünk, ha eléggé nyitottak vagyunk arra, hogy elfogadjuk és befogadjuk a másik jelenlétét, idejét, lelkét a saját életünkbe, akkor rengeteg csodában lehet részünk. Nagyon magas szintnek tartom, ha képesek vagyunk mindig ajándékként megélni a másik jelenlétét. Ha képesek vagyunk azonnal elengedni embereket, ahogy menni akarnak, és ha képesek vagyunk akkora teret és akkora szabadságot adni embereknek az életünkben, amekkorára csak szükségük van.
Tapasztalom, hogy akinek még dolga van az életemben, azt mindig visszaküldik. Nem tudunk hibázni. Nem tudunk veszíteni. Viszont meg kell tanulnunk ELENGEDNI. Ez a titok. Meg kell tanulnunk szabadnak lenni.

 
(Molnár Évi)

Viharszív

 
Viharszív

Járjunk egy keringőt,
csak egy nagyobb kört.
Érezni akarlak,
csókolni ajkadat!
Tekinteted felperzsel,
s a tűztenger elnyel...

Játszani a gondolattal,
tökéletes minden,
s elvinnél magaddal
a világ végére is innen.

Ha a viharban sétálsz velem,
el nem engedsz, fogod kezem.
Ragyogsz rám, én tőled tündöklöm!
Szeretlek, köszönöm.


(Lavati Bettina)

Összeforr

 
Összeforr

Kulcsolódnak az ujjaink,
egymásba forrnak szíveink!
Nem számít se idő, se tér,
egymás felé sodor a szél.
S mikor testünk összeér,
a világmindenség elég!

(Lavati Bettina)

Sohasem fogjuk megtudni...


Mindannyiunk életében eljön az a nap, amikor döntenünk kell, hogy melyik utat választjuk. És ha már ráléptünk, többé nem érdemes azon gondolkozni, mi lett volna, ha máshogy döntünk. Abból kell a legtöbbet kihoznunk, amit választottunk. Sohasem fogjuk megtudni, milyen dolgokat tartogatott volna nekünk a sors a másik úton, még ha álmatlan éjszakákon néha eszünkbe is jut, hogy talán az lett volna a jobb. Valójában a tökéletesség csak bennünk létezik, mi döntjük el, mit tartunk tökéletesnek. Minden út máshová vezet, de csak a mi lépéseink segíthetnek megtalálni a boldog pillanatokat bármely úton.
 
(Kilian Jornet)
 

Sohase

 
Sohase

Különböző fokok vannak,
neked milyen szeretet adtak?

Dübörgő, vad szerelmeket?
Érzéki, lágy érzelmeket?
Lassan égő forróságot?
Vagy mint egy tomboló napot?

Mind meghat és mind ad,
csak soha ne emelj falat.

Több leszel általa mint hinnéd,
ezt csak úgy nem fújja el a szél.

Nézni a távolba,
a felhőket lesni,
együtt lenni minden álmomban,
veled kelni.

Mondd kell-e több?
Nálunk nincs játék a színfalak mögött!

Csak maradj meg így,
és ne vessz el.
Minden érzés él...
Mindig nézz fel...

Nem engedem el a kezed,
s a szívem már te nyered.
Te se engedj el sohase.
Sohase, sohase, sohase...


(Lavati Bettina)


Miért törik össze a szíved?

 
Miért törik össze a szíved? Mindig is ott volt a válasz a csillagjegyedben

Itt az összetört szívek horoszkópja. Minden jegynek van egy tipikus hibája, ami a legnagyobb szerelmi bánatot okozza nekik!
 
Nem is lenne igaz a szerelem, ha olykor nem keveredne bele egy kis szívfájdalom. Gondoljunk csak a legszebb szerelemes versekre! Ha beteljesül, akkor is előfordul, hogy az élet közbeszól, és ha ilyenkor nem fáj, akkor nem is volt igaz. Ha nem teljesül be, akkor is mélyíti lelkünket a sóvárgás. Akárhogy is, egy kis szerelmi bánat is megtaníthat minket még jobban értékelni azt a csodát, amikor két ember őszintén egymásra talál. Viszont sajnos vannak olyan helyzetek, amik kudarcra vannak ítélve, még ha nem is látjuk elsőre. Ezt tudjuk meg csillagjegyünkből, ez az, ami összetöri a szívünket:

Kos:

A hangulatingadozásaid nem mindenkinek való. A makacs és olykor akaratos természetedről nem is beszélve. Hiába van annyi jó tulajdonságod, könnyen előfordulhat, hogy a partnered, eleinte a szerelemtől részegen hangoztatja, hogy a jó és rossz oldaladdal együtt is ugyan úgy szeret. Később azonban, pont amikor te elkezdtél megnyugodni és szabadon kötődni, rájön, hogy túl nagyot vállalt. Ez csak egyféleképpen végződhet...

Bika:

A kapcsolat elején lazára veszed a figurát, így a partnert eléggé meglepheti, amikor lassan elkezdesz belemerülni a viszonyba, és egyre megszállottabb leszel. Ez egy olyan folyamatot indíthat el, amitől ő egy lépést hátrál, te meg még akaratosabbá válsz. Eközben úgy elmélyül a kötődésed, hogy darabokra töri a szíved, ha a kapcsolat emiatt véget ér.

Ikrek:

Annyira szórakozott tudsz lenni, hogy egyes partnerek nehezen tudják eldönteni, hogy komolyan gondolod-e a kapcsolatot vagy sem. Feszültté tesz a gondolat, hogy teljes mélységében kihelyezd magad a pultra, azonban pont ez vezet az elkerülhetetlen szakításhoz. A másik fél hamarabb szakít veled, mint ahogy neked alkalmad lenne. Ezt gyötrő megbánás kíséri.

Rák:

Semmi nem tartja a másikat jobban távol, mint az őszinte bizonytalanság és félelem. Eleinte nem jelent gondot a vállalkozó szellemű lovagnak, hogy unos-untalan biztosítson róla, hogy szeret. És nem mást. Csak téged. Nagyon. A legrosszabb, ha éppen sikerül nagy nehezen meggyőzzön, amikorra ő elfárad és kiég. Aztán egy másik hódító kezdhet mindent előröl. Ez nagyon összetöri a rákok szívét, akiknek a család és a biztonság a legfontosabb.

Oroszlán:

Gyakran elragadtatod magad, és a saját vonzerőd fogságába esel. Amennyire bájos és szórakoztató ez az elején, annyira visszataszító tud lenni a végén. Ha valakit megkedvel és megszok az oroszlán, el sem tudja képzelni, hogy elhagyja őt. Amikor ez bekövetkezik, nagy fájdalmat és fejtörést okoz neki, hogy hirtelen mit nem csinál jól.

Szűz:

Jó vagy a kritikákban. A partnered szempontjából azonban egy idő után ez idegesítő kritizálás, majd üres okoskodás lehet. Ha magára veszi segítő szándékodat. Egy kicsit bizonytalanabb fél úgy érzi majd, hogy nem elég jó hozzád. És ha te azt gondolod hogy igen, a legnagyobb kritika téged fog érni, amikor szakítanak veled. És ez több fájó kés is a szűz hátában, amit csak idővel hever ki.

Mérleg:

A mérleg, ha elkapja a rossz sodrás, akkor az önsajnálat olyan fogságába kerülhet, amiből a partnere hamarosan menekülni akar. Nem azért mert nem szeret. Ha azért, azt a mérleg megérti, és tovább áll idővel. Ha szeret, de elhagy, mert úgy érzi, ő kevés, hogy előrébb mozdítson, és pozitív benyomást tegyen rád, akkor az hosszan tartó törést okozhat a mérlegnek, aki ilyenkor magát hibáztatja.

Skorpió:

A titokzatos skorpió mindenkinek megnyerő. Azonban, ha egyszer csak szakítanak vele, azért, mert túl sok titkot tartott magának túl sokáig, akkor már hiába önti ki a lelkét. A szerelmi bánat bűnbánattal keveredve nagyon fájdalmas tud lenni, amit ez idézhet elő nála.

Nyilas:

A nyilassal igazi kaland és csupa szenvedély az élet! Ám mi van, ha a másik fél mélyíteni szeretné szerelmi gödrötök? Senki nem szeret sokáig ásni eredmény nélkül. Ha a nyilas ellenáll, mert félti a szabadságát, sokszor későn jön rá, hogy az adott partnerrel mégis csak érdemes lett volna áldozatokat hozni a kapcsolatért. Ilyenkor nagyon nehezen veri ki a fejéből az elkövetett hibákat és csak lassan lép tovább.

Bak:

Nem baj, ha bátran nézel szembe a problémákkal, de meg kell tanulnod, hogy megválaszd a megfelelő hangnemet, partnert és pillanatot, ha vitázni szeretnél. A kis apró dolgokon csak át kell siklani. A bak legnagyobb fájdalma, ha későn jön rá, hogy feleslegesen bántotta meg a partnerét, és valami felesleges dolog miatt tartotta magában a haragot.

Vízöntő:

Ideje, hogy kinyílj, és beengedj valakit. Nem várhatod el a nagy Ő-től, hogy a végtelenségig szerelmesen támogasson, ha nem engeded egy foknál közelebb magadhoz. Mindenki fél attól, hogy megbántják, de még fájdalmasabb, ha azért nem teljesül be egy nagy szerelem, mert túl későn nyílsz ki valaki felé, amikorra ő már dühösen becsukta addig nyitott ablakait.

Halak:

Sosem vagy teljesen elégedett életed valóságos voltával. Mindig keresel valamit, valakit. Csak sokára épül fel a halak abból a szívfájdalomból, amikor rájön, hogy már megtalálta, csak végtelen ábrándjai és fantáziája nem hagyta ezt elfogadni. Kevés fájdalmasabb dolog van, mint ha mi hagyjuk el az igazit.

Fontos, hogy a zene éljen...


Fontos, hogy a zene éljen, lélegezzen, hasson, sugalljon, közvetítsen érzelmeket, indítson el gondolatokat, rendítsen meg, vagy vigasztaljon. Ahogy az érzelmeink, indulataink, szenvedélyeink sem a metronóm szerint működnek, úgy a játék sem törekedhet abszolút szimmetriára.
 
(Baráti Kristóf)
 

2017. május 9., kedd

Reggel...

Reggel...

Májusi hajnal
Az álmos szellő
átszalad a réten,
rámosolyog a kelő Napra,
harmattal mosdatja a holdat,
mely az éj tivornyáitól
csapzottan aludni készül!

De még a csermely
tiszta vízéből jó nagyot kortyol,
és hizlalja a harmatcseppet
a hajnali réten.

Ébredek.
Virágszirom-pillangók
billegnek a fák alatti füvön,
bogarak, tücskök cirpelése
köszönti a reggelt,
jó reggelt kívánva a korán kelőnek!

Elmélázok.
Most enyém e táj,
e gyönyörű vidék, melyet,
a Teremtő alkotott egykoron!
Nézem e szűzies csodát.
Még épphogy moccanás,
s egy lenge szellő orcámra
könnyű csókot lehelve köszönt rám.
Jó reggelt, világ!


(Tihanyiné Tamás Ágnes)

Minden élethelyzetben ...


Minden élethelyzetben megtalálhatók azok a boldogságpillanatok, melyek még a legsötétebb perceket is meg tudják édesíteni.
 
 
(Czipper Ágota)

Soha, de soha nem szabad feladni...


Soha, de soha nem szabad feladni, mert igenis vannak csodák. Csak eléggé kell hinni bennük, akkor is, amikor a vágyott végeredmény reménytelennek látszik.
 
 
(Sándor Anikó)

S a gondolat míg messze száll...


Ritmusod, bár messziről is, érzem,
S a gondolat míg messze száll veled,
A ritmus bennem versvirággá serken,
Hogy megtalálja tiszta lelkedet.


(Wass Albert)

Végtelenem

 
Végtelenem

Csörömpölve összetörik,
a földet szilánkok fedik.
A gömbből a fények
már az égig értek.
Ilyenkor a béke
belecsordul lelkem csészéjébe.

Nincs hiba, nincs rohanás,
csak nyugalom és szárnyalás.
Ez a belső szépség,
akár a tengeri kékség.
Tiszta és hűvös,
igazán bűvös.

Itt nincs helye másnak,
csak égig érő fáknak.
Napnak, holdnak,
felhőknek és csillagoknak.

Semmi félelem,
ez az Én végtelenem.

(Lavati Bettina)

Megsúghatom?

 
Megsúghatom?

Megsúghatom teneked?
A szót, hogy szeretlek?
Mert ha bennreked,
Felemészt a gyötrelem.

Hadd suttogjam álmodozva,
Melletted állva.
Fogva a kezed,
remegve, neked.

Rád nézek,
S szemedben elvészek.
Elcsuklik hangom,
De kimondom!
S életem legszebb mosolyát kapom!


(Lavati Bettina)

Élet

 
Élet

Egy boldog világban élni.
Egy szép úton járni.
A bút, bánatot elfeledni.
A derűt, boldogságot kézen fogni.
Szeretetet adni és kapni.
A napra mindig mosolyogni.
A holdnak és a csillagoknak örülni.
Mindig kacagni, nevetni.
Éjjel és nappal, kéz a kézben járni.
Ki kedves nekem, reá féltő szeretettel vigyázni.
A vágyam csak ennyi,
hogy így szeretnék élni.


(Kovácsné Perei Irma)

Minden érzelem annyit ér...


Minden érzelem annyit ér, amennyi áldozatot hajlandóak vagyunk hozni érte.
 
(John Galsworthy)

Az életben csak az marad meg nekünk...


Az életben csak az marad meg nekünk, amit átéltünk, amire visszaemlékezünk azért, hogy újraélve ismét érezzük az érzéseket, és mit sem számít, ha valamely pillanatban eltorzult. Minden emberi lénynek a boldogság a célja, ahhoz pedig az érzéseink vezethetnek el minket, az apró örömök, a nagy győzelmek, az erős érzelmek, a szerelmek. Nem számít, hogy a testünk vagy a képzeletünk éli át, vagy éppen az emlékezet formálja újra őket.
 
 
(Kilian Jornet)

2017. május 6., szombat

A bennünk élő örök gyermek...


A bennünk élő örök gyermek visszavágyik az anyai biztonságba, a szeretet ölébe. Lett légyen az író, tanár, kétkezi munkás, vagy akár a felületen csillogó-villogó közszereplő. A lelke mélyén mindenki simogatásra vágyik.

(Jókai Anna)

Örök anyák

 
Örök anyák

Az anyák szívébe
az örökkévalóság
sütötte bélyegét.
Rajta vörös pecsét
őrzi a lélek
fenséges szeretetét.
Védelmező karjuk
a fájdalmunkra gyógyír,
egy gyöngéd ölelésbe
minden bajunk elfér.
Ott válik a bánat
fátyoltalan köddé.
Ott dobban a szív egy
igaz, boldog szóért.
Aggódó tekintetük
ékköves medrében,
megcsillan a jóság
utunkat kísérve.
Befogadó létük
magasztos kelyhéből
megkaptuk a létünk,
szakítva énjükből.
Földi tündérek ők, és
mennybéli angyalok.
Halhatatlan anyák
kik élnek mindörökké...

(Mata Ibolya)

Édesanyáknak

 
Édesanyáknak

Májusi hajnal,
múlik az álom,
csillan a napfény,
s gyöngy a virágon.

Bontja a szirmát,
színe szivárvány,
édes az illat,
mennyei látvány.

Édesanyáknak
szól e jelenség,
gyermeki szívből
száll a melegség.

Szólna, de titkon
fojtja a könnye,
hála meg áldás
Nektek örökre!


(Juhászné Bérces Anikó)


Anyák Napja

 
Anyák Napja

Május első vasárnapja
Nem más, mint Anyák Napja,
Világszerte sok gyerek
Mondja anyjának, hogy szeretlek.

Virággal a kézben,
Szívemben szeretettel,
Anyám elé állva
Annyit mondanák,
Boldog Anyák Napját!


(Mr. Spoot)


Anyák Napjára

 
Anyák Napjára

A május illatában hagytam
a reggeli gondolatom,
hogy a Nap első sugarának
orgona illata feléd hajladozzon,
hogy köszöntsön a szívem,
és így köszöntsön a dalom.
Most szólni tudnék, de hagyom
mosoly-könnyeimet az arcomon.
Elcsukló hangom meg-megáll.
Két szívdobbanás perc-rojtjain,
örök a hálám, és örök az imám
hozzád, drága, jó Édesanyám!


(Mata Ibolya)


Egyetlen ANYA van a világon.


Az életben a legtöbb szépség kettesével, hármasával, tucatjával vagy százával bukkan fel. Rengeteg rózsa, csillag, naplemente, szivárvány, fivér és nővér, nagynéni és unokaöcs, de csupán egyetlen ANYA van a világon.
 
(Kate Douglas Wiggin)

Az anya, az igazi édesanya...


Az anya, az igazi édesanya a legcsodálatosabb ember a világon. Ő a tündéri hang, aki jó éjt kíván; aki mesél neked egy vidám nap után.
 
(Pán Péter)

Köszönöm...


Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal.

Az anyai szeretet...


Az anyai szeretet kritikátlan, önzetlen és önfeláldozó, az anyai szeretet mindent megbocsát: a hisztizést, a könnyeket, a közömbösséget, a hálátlanságot vagy a kegyetlenséget is. Az anyai szeretet egy fekete lyuk, ami elnyeli a bírálatot, felment minden vád alól, megbocsátja az istenkáromlást, a lopást és a hazugságot, és még a leggonoszabb cselekedetet is olyasmivé változtatja, ami nem az ő hibája.
 
(Joanne Harris)

Anya a legnagyobb, legerősebb...

 
Emlékek? Igen, vannak emlékeim, drágák és távoliak, akár a pillangók. Megannyi varázslatos, apró, repkedő színfoszlány, amivel a kíváncsi kisfiú alakjába bújt idő játszik. Senki sem mer rászólni: - Ne nyúlj hozzájuk, különben lejön a por a szárnyukról, és többé nem tudnak repülni! (...) Anya a legnagyobb, legerősebb és legépebb szárnyú pillangó. Amikor kicsi voltam, túláradó, vakító fényként ragyogott a házunkban. Kétségtelenül ő gyakorolta a legnagyobb hatást az életünkre. Attól a perctől fogva, hogy hazamentem az iskolából és beléptem az ajtón, éreztem a jelenlétét a levegőben. Éreztem az illatát a főztjében, láttam a kitárt ablakokban, és hallottam az édes, divatjamúlt tamil dalokban, amiket a rádión hallgatott.
 
(Rani Manicka)
 

2017. május 2., kedd

Muzsikál az erdő...


Muzsikál az erdő...

A szelíd napsütésben,
mint fagyöngy, ragyognak
az erdő harmattal
szőtt cseppnyi könnyei.
Kibontakozik a lét,
zöldellő, s tarka
lombfüggöny övezi
a virágfürtökben ringatózó
mesés természet
ezernyi színét.
Árnyak rejtekén
észrevétlen szellő suhan,
madárdal szárnyal,
zizzen az ág,
forrás csobban,
fényfürtök leple hull,
s reszketve száll
a mámoros illatár.
Megannyi törékeny
fűszál a pázsit szőnyegén,
szivárványpalást terül
a tisztás lágy ölén.
Varázslatos világ tárul!
A csend szava tiszta levegőt sóhajt,
a tájat betölti a titkos félhomály,
s az erdő minden hangja
vidáman muzsikál.
 
(György Viktória Klára)
 
 

A szeretet örökké él...


A szeretet örökké él, nincs kezdete, nincs vége... a szeretet révén ismeri meg az ember az Istent és emelkedik fel az égig.
 
(Liviu Rebreanu)

Pipitér

 
Pipitér

Pitypangos réten lidércek szállnak,
Fehér leplük alól lepkéket varázsolnak,
kikerics s pipitér ártatlanul lengedeznek,
A pöttyös katicabogarak is lelkesednek.

Tavaszi szellő lengedezve mosolyt áraszt,
A napsugarak fénye megtöri az árnyat
S bogarak, madarak felhőtlenül szállnak,
Mit is mondhatnék, természet, imádlak!

Kéklő Vadvirág szelíden integet,
Fehér pöttyös őzikék szelik át az eget,
Vakondok, rókák, együtt ruletteznek,
A nagy macik málnát szemezgetnek.

Béke s szeretet honol szívemben,
Fűben fekve, eget kémlelve. Csodás!
Sok bú után először vallom magamnak:
Minden rendben van.


(Németh Gábor)


A legtöbb kapcsolat...


A legtöbb kapcsolat - legyen az szerelmi, baráti, szülői, házastársi - azért üresedik ki, válik unalmassá, mert az egymással "kommunikáló" felek nem mernek lelkük mélyéből beszélni.

(Horányi Katalin)

A hasonló humor...


A hasonló humor a hosszú, boldog házasságnak talán a legjobb záloga.

(Alexander Sutherland Neil)

"Mi az ember legnagyobb adománya? - A lélekerő...


"Mi az ember legnagyobb adománya? - A lélekerő. Ha hinni tud valamiben."

 (Schäffer Erzsébet)


Célok kellenek

 
Célok kellenek

Jó reggelre ébred a világ körülötted,
A pirkadó hajnalban oszlanak álmaid,
Egy percig még próbálod megfejteni őket,
Ámde veled ébrednek biztató vágyaid.

Kedveled, hogy rád mindig visszamosolyognak,
Mert kell valami, mitől jobban érzed magad,
Jókedv és vidámság, ha beléd csimpaszkodnak,
Létezésed e napon sem lesz már céltalan.

Nem kóborolhatsz mindig céltalan utakon,
Hogy utadat irányítsd, jó célok kellenek.
S ha célba érsz, de nem lesz részed a jutalom,
Bátorsággal harcold meg az új küzdelmeket.
 
 
(Virginás András)
 

Az én kincseim

 
Az én kincseim

Az én kincsem az, mit kinccsé teszek,
egy szó, egy gondolat, egy apró tárgy,
egy emlék, egy pillanat, bármi lehet.

Egy napsugár simogatta tavaszi reggel,
egy baráttól kapott tárgy, egy falat kenyér,
egy korty víz, egy nap a szerelmemmel.

Egy nagy szívtől kis szeretet,
egy kis kéztől nagy ölelés,
pár perc magányos elmélkedés,
álmodozás, nagyra törekvés.

Kis szellő egy hatalmas mezőn,
Halk madárcsicsergés, hangos gondolatok,
Béke, csend, nyugalom s a kérdés: ki is vagyok?
Kincsek közt ülve válaszokat kapargatok,
Nyíló virágok közt érzéseket takargatok.

Mélán nézem a kristálytó vizét,
Érzem szívemben a természet ízét.
Friss levegő illata járja át lelkem,
Tán el is hiszem: megvan, mit kerestem.

Kinccsé tenni mindent, mi szürke volt,
értékké tenni az értéktelent,
hogy ne legyen szívünkben több fekete folt.

Adj kezembe hát egy virágot, egy fűszálat,
adj egy kendőt, egy darab papírt,
egy érintést, egy hajszálat.

Adhatsz, adhattok nekem bármit,
kezetektől számomra arannyá válik,
Igaz kinccsé, mit megőrzök,
S nincs ennél több, ez az, mi igazán számít.
 
 
(Sentido Verde)
 

2017. május 1., hétfő

Fák, virágok, fény

 
 
Fák, virágok, fény

Jó reggelt, ó, kis madár! Mit álmodtál éjjel?
Szárnyaimba kapaszkodva versenyeztem széllel,
Fölemeltek felhők közé, szédítő magasba,
Madártávlatból az ember apró pici hangya.

Jó reggelt, ó, öreg tölgy! Mit álmodtál éjjel?
Gyűrűimmel dicsekedő büszke ezer évvel,
Három makkal a zsebembe` örök ifjú volnék,
Megbámulnának a tölgyek: ez aztán a kópé!

Jó reggelt, ó, kis virág! Mit álmodtál éjjel?
Édeset vagy keserűt? Nem döntöttem még el,
Pára mossa leveleim, szirmaim a harmat,
Titkaim nem árulom, csak annak, aki hallgat!

Jó reggelt, ó, napsugár! Mit álmodtál éjjel?
Vártalak, hogy ébredezz, hívtalak is: jöjj el!
Sugaraim lángra gyúlnak szunnyadó szívekben,
Eloltani könnyeimmel sírnék örömömben.

(Szigeti Bálint)

Az élet, mindenki számára játék, de a szerelem a jutalom...


„A szerelem nem arról szól, hogy kivel tudod elképzelni a jövődet, hanem arról, hogy ki nélkül nem tudod elképzelni. Az élet, mindenki számára játék, de a szerelem a jutalom. Csak én tudom megítélni magamat.
 
(Athena Orchard)

Legyünk hálásak...


Legyünk hálásak minden napért, mert úgysem tudjuk, mit hoz a holnap!
 
(Liviu Rebreanu)

A szerelemben...


A szerelemben csak a jelennek van jelentősége. Aki a múltat firtatja, nem szeret igazán.
 
(Liviu Rebreanu)

Vágyom rád

 
Vágyom rád

Virágzó vágyaim a szél szárnyán szállnak,
ecsetem a szerelmes tavaszt megfesti,
és imáim szendergő szíveddel hálnak,
mosolyod az álmom két vállra fekteti.

Május dallamában vagy Te legszebb akkord,
eső permetében ívelő szivárvány,
selymes árvalányhaj ölelő két karod,
lepke-röptű csókod legszentebb imádság!

Vagy Te nekem a csalogány édes dala,
ölellek a hajnali fénnyel versengve,
és Te vagy nekem a reggel diadala,
ébredhetünk együtt dévajul nevetve.

Pacsirta dalával röppennénk magasba,
kettőnket karolna a napfény kelleme,
ezernyi sugarat tűznék a hajadba,
mindehhez nekem csak a szíved kellene!


(Özvegy István)

Talán...

 
Talán...

Akarod-e vagy sem: nyomot hagysz.
Tán mosolyban, miben nem is hiszel,
mely felderíti talán egy percét
annak, akinek nem is hinnéd.
Talán egy őszinte könnycseppben,
mely egy hazugságot mos el.
Talán egy hangban, mely felharsan:
"Ezt most még megteheted - másképp!"
Ami tudatában felvillan,
lehet egy szó, lehet egy kép:
segítő, kedves, bátorító,
elrettentő, vagy épp feloldó.
Megváltoztathatsz perceket.
Változtathatsz egy életet.
Hogyan? Jósolni sem lehet.
Akarod-e vagy sem: nyomot hagysz!

(Rovó Gyöngyi)

Vallomás

Vallomás

Millió gondolat és megannyi emlék
Múltból felbukó összegyűjtött álom
Vagyok s te vagy és én küzdök hogy ne légy
Nem kérem hogy értsd a szenvedélyemet
Nem kérem hogy segítsd magányos küzdelmemet
Nem kérem a szerelmet mit másnak tartogatsz
Nem kérem a hitet amellyel elfogadsz mert
Nincs már út mi hozzád elvezet
Nyújtsd kezed hogy
Meg nem született szerelmünk hamvaira ráboruljak
Utószór
Örökre

(Galazek István)

2017. április 30., vasárnap

Bolondos Április !


Bolondos Április !

Vagy, hajat borzoló,szellő,
heves szélvész, miben van erő,
kezeket, arcot barnára cserző,
hideg, zord, szitáló eső,
vagy, csillogó fényű nyárelő,
lelket és földet kifestő.
Tulipán virágzik ajkadon
vitorlást ringatsz a tavon
zöld rétfüve a kalapod
vidám vagy, ha akarod,
szeszélyes a két karod,
százszorszép vagy, jól tudod..
 
(Fehérvári Zsófia)
 

"Engedd, hogy..."

 
"Engedd, hogy..."

"Úgy szeretnék szólni hozzád,
de időnk olyan kevés."
Kérlek, engedj szóhoz jutni
egy szerelmes szívverést.

"Engedd, hogy magamba zárjam
kezed simogatását!"
Tapintásában érezzem
a pillanat varázsát!

Érezzem a forróságát
sok-sok szikrázó csóknak,
lángjukat szívembe gyűjtsem,
s csokorba kössem bóknak.

Szerelmeink, ha elkopnak,
S elhervadnak a rózsák,
Ne "engedd, hogy" elmúljanak
A veled töltött órák!


(Virginás András)


Minden nap

 
Minden nap

Minden áldott nap kell,
hogy szeress csak picit,
jó egy simogatás,
amikor átölelsz,
már érzem ujjaid, s
karom karodba zár.

Azért sem alszom el,
ébren bóbiskolok,
várom, hogy visszatérj
lomha perceimmel,
pihenni megállok
éjszaka szekerén.

Behunyom a szemem,
rólad így álmodom,
nevess csak ki bátran,
néha megébredem,
s olyankor nem tudom,
igaz-e, mit láttam.

Nem fájna az éhség,
ha kínozna a szomj,
böjtölnék hetekig,
mert ha Te ott lennél,
s amikor akarom,
szeretnél egy picit.


(Szigeti Bálint)


Hogyan mondjam el?

 
Hogyan mondjam el?

Szeretlek, Te drága teremtés csodája,
hogyan mondjam el?
Világgá kürtöljem, trombitáljam
rózsa-énekekkel?

Rajzoljak nagy szíveket talán
a homokba? Hisz addig él!
Firkáljak házak kopott falán,
hogy ne fújja el a szél?

Szerenádot húzzak ablakod alá,
andalító zenét?
Orgona fonja be májusfád ágát,
csúcsát szekérkerék?

Inkább nézhessek szemeidbe hosszan,
ha megtalál mély tekinteted!
Szám meg se moccan, csak a szívem dobban:
bár élhetném életem Veled!


(Szigeti Bálint)

Ő

 
 
Ő

Aki szeret, ő nem megy el,
csak szívedbe költözik,
hogy magadhoz ölelhesd
bármikor, ha jólesik.
Aki szeret, ő nem hallgat el,
csak hangokban él tovább,
hogy enyhítse, ha olykor kell
a csönd bánatát.
Aki szeret, ő nem enged el,
csak nem szorítja két karod,
ág levelet sosem dob el,
megágyaz őszi avaron.
S akit szeretsz, ő marad veled,
mint idő a tér fonalán,
gombolyodik körbe-körbe,
míg örökre hazatalál.


(Szigeti Bálint)


2017. április 28., péntek

Ne hidd!


Ne hidd!

Ne hidd, hogy oktalan gyermek
Ki lepke után fut az úton.
Ne hidd, ahol tüzek égnek
Füst száll ki az ablakokon.
Ne hidd, a síró boldogtalan
Ha nem ismersz más könnyeket.
Ne hidd, ott ahol fény gyúlt
Nem sötétek az éjjelek.
Ne hidd, sorsod könyvbe írták
S magadért semmit nem tehetsz,
Ne hidd, tudom előre a választ
Mikor a kérdést felteszed.
 
(Kondra Katalin)
 

Tavasz-tánc


Tavasz-tánc

Fehérbe borulva,
szemérem lehullva
őrizném kezed.

Miért nem táncolsz?
Magadhoz láncolj,
lennék csak neked.

Éget benn hiányod,
teérted kiáltok,
felszakítsd sebem!

Tavaszban táncolsz.
Illatolsz, virágzol,
kinyílik szemed.

Szerelmed melegít,
arannyá nemesít,
szeretlek, szeretsz.
 
(barnaby)
 

Nézzük meg a Naplementét!

 
Nézzük meg a Naplementét!

Messzi szellők sóhajtása
nem zavarja a rét csendjét,
- Ülj csak mellém, kedvesem, s
Nézzük meg a Naplementét!

A fáradt égbolt felénk nyújtja
karja bíbor végtelenjét,
- Keblemre dőlj, kedvesem, s
Nézzük meg a Naplementét!

Fénye majd a gondjainkat
csókkal űzi szerteszét,
- Fürödjünk hát meg benne, s
Nézzük meg a Naplementét!

Várjuk még így árva-ketten
összefonódva az estét,
- Ülj csak mellém, kedvesem, s
Nézzük meg a Naplementét!


(Rajos Máté)