2017. október 15., vasárnap

Holnap új nap kezdődik


Minden napot fejezz be úgy, hogy te mindent megtettél. Tanulj belőle, de zárd is le. Holnap új nap kezdődik.

(R. W. Emerson)

 

/Íratlan szabály/


/Íratlan szabály/

Íratlan szabály,
ha nem szólsz, én figyelek;
mert többet mondasz te úgy,
s még többet, ha átölellek.

Te rám nevetsz gyengéd mosollyal,
én vissza rád, s szerető sóhajommal.
Így bolondítasz meg, míg én téged
nézve örök emlékké emellek.

Íratlan szabály az esti fényeket
szememből adni szemednek,
miközben ajkad épp csak hozzám ér,
s én akkor csókommal felelek.

Íratlan szabály,
ha a kezed nekem adod,
kell hogy enyéimbe zárjam.
Így tudod magad biztonságban
nálam.

És a végén, mielőtt
álmainkban felébredünk.

Íratlan szabály,
hogy előtte ezt a valót
átéljük.

(Papp Ádám)

Adj hálát, mert eljött...


Eljött a pillanat, mert megélhettük, ismét ezer színbe öltözik a világ. Nem kérdezte, vártad-e, akartad-e, eljött az ősz. Ahelyett, hogy mérgesen söpröd arrébb a faleveleket, csodáld a színét, mert neked mutatja magát. Benned kelt majd érzéseket, általad lesz emlék belőle. Emlék, kitörölhetetlen. Ahelyett, hogy dacosan húzod magadra a meleg ruhád, örülj, hogy van, legyen bármilyen, de megóv, és ha a szívedben az élet igaz hite ég, hidd el, legyen bármilyen zord az idő, nagy baj sosem lehet majd. Mindegy, mennyire esik majd az eső, ha van tető a fejed felett, ne panaszkodj, adj hálát érte. Adj hálát, mert eljött. Esélyed van elázni, érezni, az eső cseppjeit az arcodon. Esélyed van menni a nedves úton, érezve a szél hatalmát, betérni egy meleg helyre, nagy levegőt véve, érezni, ismét megérkeztél. Hatalmas áldás. Napot kapsz majd, avarban fetrengőset, pocsolyákba ugrálósat, teát, bort, vagy kakaót kortyolósat. Esélyed lett a szürke reggelekre, az esti fázós ölelésre, a napsütésre, egyszerűen esélyed lett élni. Még. Légy hálás érte.

(Theodorovits Andrea)

/Szenvedélyhegek/


/Szenvedélyhegek/

Füstje száll a szónak,
érzem, ahogy perzsel,
s simogat, mint kezemet
egy ideszületett szirom,
s te megülsz jobbomon,
mint fontos tartalom.

Feléd nyílok, és
csendben válok eggyé veled.
Te hozzám kötve mosollyal
szülöd meg a holnapunk,

s egy reggelben minden a lelked,
mind-mind megszeretve, ahogy az élet.

Hagyom fájni egy-egy távoli pillantásod,
hagyom égni testemen kezed.
Ha nem leszünk majd, ha nem ölel
magához ez együttlétek bizonyossága,

sose feledd: E játszma bennünk
otthagyta a szenvedélyhegeket.


(Papp Ádám)

Megtanultam teljes szívvel...


Nem értettem meg az életem értelmét, ameddig rá nem döbbentem, hogy egyetlen pillanat alatt elveszíthetem. Nem kellett hozzá tragédia, boldogság kellett hozzá. Tudod, az a világot rengető piszok nagy boldogság. Amikor érzed, azzal múlik majd el, ha elmúlsz vele. Akkor értettem meg, hogy egy életem van. Nem élhetek úgy, hogy mindenkinek megfeleljek, csak görcs lesz az egész, és nem vezet sehová. Rájöttem, hogy nekem sem kell szeretnem mindenkit, elég elfogadni, majd vállat vonva tovább menni. Megtanultam teljes szívvel csinálni a dolgokat, ami így nem megy, az más útja és nem az enyém. Meg kellett tanulnom, hogy bátor legyek. Hogy ne érdekeljen mások véleménye, mert én, én vagyok, és biztos nincs belőlem még egy. Megtanultam szeretni. A szívem mélyén, ott legbelül, bízni a másikban, meztelenre vetkőztetve a lelkem. Meg kellett tanuljam, mit és hogyan teszek, mondok, vagy gondolok, mert az élet körforgás, és egyszer minden visszatér majd hozzám. Megtanultam, hogy az idő véges, nem érek rá játszani, más képet festeni, mint aki én vagyok. Hibázom. Ezerszer, és még többet. Elfogadom, mert ember vagyok. De nem rágódom rajta, javítom, ha itt az idő, de megyek tovább. Nem görcsölök a tegnapon, mert erre nem adtak trezorba zárt nekem szánt perceket. Van a most, és hiszem, hogy van holnapom. Azt építem, tetszik vagy sem, ember vagyok. Gyarló és hibákkal tele. De vagyok, mert lennem kell. És igen, az élet, maga a boldogság.

(Theodorovits Andrea)

Várnai Zseni: Szeretni


Várnai Zseni: Szeretni


 Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.

E szép és szőrnyű kor során
csodákat tesz a tudomány
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul,
de atom felhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.
Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani,hogy égjen
ország és város,hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.

Még harcok dúlnak lángban ég
a megbolygatott messzeség,
madár se leli fészkét
futnak az erdő vadjai,
csak borzalomról..hallani:
Világ teremts már békét!
Fogyó hold már az életem,
de dolgom még töméntelen,
még tenni, adni vágyom...
Csak lenne még erőm elég,
zengni a béke énekét...
e felbolydult világon!

Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet...
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged!

Amint rátalálsz önmagadra...

 
Amint rátalálsz önmagadra, társad is Rád talál
 
Hidd el végre, hogy egy kincs vagy. Olyan érzéseket tudsz belevarázsolni a másik ember szívébe, amire Rajtad kívül senki más nem képes. 
Megismételhetetlen vagy, és egyedi… Valaki a világban pont Rád vár! Valaki, akinek pont így vagy jó… Aki szeretné végre megfogni a kezed, és megkérdezni: -Vajon hol voltál eddig? 
 
Keres Téged Ő, aki mindenféle kényszer nélkül, csak Veled szeretne lenni. Akinek lelkében ott van a Tiéd lenyomata. Aki tudja, hogy nem most találkoztok először, hiszen lelkeitek régóta együtt vándorolnak. Hiszi, hogy csupán fel kell ismernetek egymást. 
 
Vár Rád valahol egy magányos lélek, ki nem fog megelégedni senki mással. Várja a pillanatot ugyanúgy, ahogyan Te! 
 
Lelke azt üzeni Neked, hogy bízz benne! Bízz a kettőtök erejében! Bízz a szeretet erejében! S hidd el végre, hogy megérdemled, mert enélkül nem megy. Ha nincs hited, lelked csak szenvedni fog.  
 
Egy különleges, egyedi létező vagy, aki fényével beragyogja egy másik ember életét. Amint rátalálsz önmagadra, társad is Rád talál. 
 
(Mohácsi Viktória)
 

"Bármennyi dolgod legyen is...


"Bármennyi dolgod legyen is, mindig legyen időd, hogy csendben leülj, és elnézd, hogyan billeg a szélben a falevél."

(Elizabeth Lawrence)

Ez a kör a gyengédség...


“Amikor a férfi megöleli hátulról a kedvesét, átölelve őt teljesen, akkor egy kört zár be karjaival. Ez az ő köre. Ez a kör a gyengédség, a védelem és a melegség köre. Ennek a szenvedélyes körnek a közepén a nő helyezkedik el, és ez egy megszentelt pillanat, ami azt mutatja, hogy ebben a különleges pillanatban a nő van a férfi világegyetemének középpontjában. A nő csendben van és csak hagyja, hogy szeretet hullámai átjárják. Kezei melegséget adnak."

(David Tumarinson)

Szerelem a levegőben


Szerelem a levegőben
 
Azt hiszem, nincs a mostaninál tökéletesebb alkalom a megnyílásra. A gyors energia bátorságra bíztat! Ideje lezárni a mérgező helyzeteket, és megengedni magadnak azon dolgokat, melyek boldoggá tesznek. 
Új életre kelhetnek az emberi kapcsolatok és a helyzetek. 
 
Mondhatnánk azt is, hogy életedben egy új szakasz kezdődik. A változás iránya attól függ, eddig merre haladtál, és most milyen változások mellett döntesz. Egy gyors, beteljesülésekkel teli tavaszban lehet része annak, aki a fejlődést választja, és tudatosan, napi szinten dolgozik magán. 
 
Végre elégtételt nyerhetsz, bekövetkezhetnek olyan dolgok, melyekre évek óta vársz. Melyek évekig arra ösztönöztek, hogy fejlődj. Ez most a tisztulás, ugyanakkor a beérés időszaka.
 
Aki eddig tudatosan vetett, az nemsokára arathat. Illetve mindenki aratni fog, csak nem mindenki azt, amit szeretne. 
 
Azt nem mondom, hogy könnyű lesz. De azt tudom, hogy minden helyzet magába foglalja a gyors megoldásokat, így most sokkal nagyobb sebességgel fejlődhetsz. Lehetne ennek az időszaknak a jelszava: "Aki keres, az talál" vagy "Aki zörget, annak ajtót nyitnak". 
 
Most különösen igaz, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Aki megoldást akar, megkapja. Tudom, dolgozni kell érte. De most megoldásra kerülhet BÁRMI. Nem kell tovább vinni az évek óta cipelt terheket, melyek súlya alatt már félig összerogytál. Holnap megújult erővel indulhatsz valóra váltani álmaidat. Csak döntsd el, hogy nem beletörődsz és nem feladod, hanem addig kutatsz, míg megtalálod a megoldást. 
 
Felpezsdülnek a párkapcsolati energiák.  Az emberek egyre jobban vágynak a valódi szeretetre. Megnyugszanak és egyre inkább megadják magukat az érzéseknek. Egyre több stabil, életre szóló kapcsolat köttetik. Ami már nem a testiségről, az érdekekről szól, hanem a feltétel nélküliségről. Amikor azt érzi az ember, hogy hazaért. Ahol biztonságban érzi magát. Ahol végre mer szeretni és szeretetet befogadni. 
 
Régóta tartó, minden ideget felörlő karmikus kapcsolatok záródnak le, és szívmelengető találkozásokban lehet részünk. Egyre több valódi pár talál egymásra, amint megnyitják szívüket. 
 
Szánj egy kis időt arra, hogy letisztázd magadban, mire vágysz igazán. Mi az, amit szeretnél stabilizálni az életedben. És vajon mi az, amit még mindig nem tudtál szélnek ereszteni mindahhoz, hogy ezt elérd!?
 
Ha beleragadsz a régi mintáidba, melyeknek eddig is rabja voltál, azt jelenti, feladtad a boldogság keresését. Hidd el, az élet precízen mutatja, hol tartasz önmagad elfogadásával, szeretetével. Az egész életed ezen múlik. Nem azért jöttél a Földre, hogy másokat szolgálj, hanem azért, hogy önmagad tedd boldoggá. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha nem másokért élsz, hanem megkeresed azokat az embereket, akik elősegítik a fejlődésed. Nem visszahúznak maguk mellé, hanem inspirálnak a haladásra. A küldetésed az, hogy bábból pillangóvá válj! Ne mástól várd a megváltást, csak döntsd el, hogy szárnyalni fogsz. Légy bátor! Itt az idő! Szabadítsd fel magad!
 
(Mohácsi Viktória)

2017. október 7., szombat

Orgoványi Anikó: Őszi színek


Orgoványi Anikó: Őszi színek

Ősz apóka előveszi
festővásznát, ecsetét,
színesíti a lombokat,
ebben leli a kedvét.

Minden zöld volt még a nyáron,
most tobzódik ezer szín,
sárga, narancs, barna, bordó,
bíborvörös, élénk pír.

Arany a dió levele,
halványsárga a kőris,
izzik már a galagonya,
lángol a vadszőlő is.

Ősz apóka elégedett,
elkészült a színes kép,
így pompázik, míg szél úrfi,
mindent szépen le nem tép.

Érzés

 
Érzés

Lehet, néha néma az érzés,
mégis többen értik egyszerre,
választ nem várnak, nincs is kérdés,
csak valahogy hat az emberre.

Nem kell a szó, olykor talán még
ártónak is véled a szépet,
ha a szemedben őszinteség
fényét látom, értem beszéded.

Amikor látod majd szememben
a választ, és ha erre vártál,
ringasd el magad kényelmesen,
hiszen szótlan megbabonáztál.

(Mária_HS)
 

"Földi életünk ...

 
"Földi életünk rövidre szabott. Élvezzük, rendületlen hittel és ki nem fogyó hálával."
 
(Ernest Hemingway)

Még egy dal az ölelésről


Aranyosi Ervin: Még egy dal az ölelésről

Tudod, egy ölelésben fény burok vesz körül,
egymáshoz ér két lélek és jólesőn örül.
A külvilág zajától távol kerül a szív,
egymást megünnepelni, egy nagy körtáncba hív.

Tudod, az ölelésben két világ egyesül,
a béke szép galambja a vállatokra ül.
Mindaz, mi fájt a létben, halványul, megkopik.
s érzed a szíved mélyén a szeretet lakik.

Ezért az ölelés egy magasztos pillanat,
ahol a lélekben tüske, véletlenül sem marad.
Mert győz a megbocsájtás, s a hála átitat,
ez ima Istenünkhöz, egy néma áhítat…


"Nem a holnaptól kell félned...


"Nem a holnaptól kell félned, az még messze van. Ami veszélyes az mindig a ma, mert attól függ milyen lesz a holnap. Ma mindent meg kell tenned, hogy a holnap jobb legyen..."
 
 
(Elvis Matthew Urban)
 

Mosoly játsszon az arcodon...


Aranyosi Ervin: Mosoly játsszon az arcodon...

Álldogáltam a tenger partján,
A víz színén a hold pihent.
Mélységes nyugalom áradt
Odafent és idelent.
A pillanat elvarázsolt.
Szívemet béke járta át.
Ott kint a végtelen, nagy tenger,
Lelkemben bent a nagyvilág.
Hogyan lehetnénk boldogabbak?
Álmodjunk együtt szebb jövőt!
Tenger nyugalma ránk ragadjon,
S hagyjuk elmenni a múlt időt!
Éljünk a mának! Ma is, és holnap.
Élvezzünk órát, s perceket!
Mosoly játsszon arcunkon mindig,
És szeressünk, hogy szeressenek!


"Meghagylak abban a hitedben...


"Meghagylak abban a hitedben, hogy addig maradsz az életemben amíg te szeretnéd. Én meg tudom, hogy addig amíg én akarom..."
 
(Elvis Marthew Urban)

"Ha csak egy csepp őszinteség...


"Ha csak egy csepp őszinteség, tisztaság, ártatlanság lenne bennünk felnőttekben, abból ami egy gyermekben van, a világ a legjobb hely lehetne..."
 
(Elvis Matthew Urban)

"Gyere, csak fogd meg a kezem...


"Gyere, csak fogd meg a kezem,
ne szólj semmit, hunyd be a szemed,
csak megmutatom Neked, hogy öleli át a hajnal az eget.

Szerelmesen a napot húzva,
mint a takarót a kisgyerek,
ki felkelni nem akar,
még visszabújna Veled.

Megmutatom e szép hajnalon,
hogy mi tetszik nekem, egy tükröt adok,
arra kérlek, csak bátran nézz bele.

Fogadd el ezt, ne felejtsd el, hogy mit jelent nekem, Mert minden mi szép,
Tőled kaptam ezen a reggelen."


(Elvis Matthew Urban)

A nézés


Szabó T. Anna:

A nézés

Az a jó a boldogságban,
hogy figyelni enged:
észrevenni a világban
ritmusát, a rendet.

Ahogy összevissza belsőd
 
gyermek fészke lesz,
ahogy a vad burjánzásból
kéz nő, arc, szemek,

ahogy a zavaros lélek
 
vize elcsitul:
úgy tesz rendet mindenekben,
úgy költözik a szemedbe láthatatlanul
 

2017. október 1., vasárnap

“A magunk kis világában ...


“A magunk kis világában megteremthetjük a belső békét, az egyensúlyt, a harmóniát azáltal, hogy rendet teszünk belül és kívül is. Mert ahogy odabent rend van és béke, úgy elrendeződnek körülöttünk is a dolgok, és sokkal jobbnak találjuk a külvilágot is.”
 

(Bagdy Emőke)

Valami már más



















Valami már más


Valami már más.
Még süt a Nap, és gyönyörű a táj.
Mégis: egy cseppnyi szomorúság bujkál,
A sugarak mögé bújva bűbáj,
Ahogy az elmúlás lopva kukucskál.

A búzamezőn már csak a boglyák.
S a repceföld már varjak birodalma,
Dinnyék beértek, s piros az alma,
Ruhát váltanak lassan a gyümölcsfák.

A szőlőfürtök fürdenek, eső -
Lemossa az út porát, vigye a nyár
Az eldobott szép rózsaszálakat.

Közel az ősz: és csodás színeivel
Hozza magával majd az elmúlást,
Ami úgy fáj, mint az első szakítás...

(Mária_HS)
 

Az idő múlhat...


Az idő múlhat, a szépség és a jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekből annyit kap mindenki, amennyit megérdemel.

(Fekete István)

/Elég, ha vagy/



/Elég, ha vagy/

Ha olykor
nem számolhatnék el,
szoronganék.

Ilyenkor nem kell más,
csak a csend és
néhány óra még.

Nem kell más,
elég, ha itt vagy mellettem,
akár a nesztelen titok,
akit nem sejtek.

Aki - ha térdre is rogyok -
bennem, mint erő remeg.

Nem kell más,
csak egy kis kényelem,
ha szűk a világ és melléd
fekszem.

Nem kell más, csak, hogy
tudjak oltalmad lenni így is;
adva a mindig biztosat.

Ha olykor
nem számolhatnék el,
szoronganék és zajok
gyönyörei közt halnék meg.

Akkor kárba vesznének
a benned aggódó percek
és csak ismeretlen
bánataimba temetnélek.

Így nem is kell más:
elég, ha hallasz,

hisz így nekem most is, e fátylas
ködökben mindennél,
de mindennél többet adsz.

(Papp Ádám)

Hajnali fény


Hajnali fény

Mikor a hajnali párán áttör a fény,
őszi színekben pompázó erdei ösvény.
A dérlepte avaron megcsillan a fénysugár,
ezernyi apró gyémánton fürdik a napsugár.

(Czeglédyné B. Mária)

HA MOST ITT LENNÉL…




















Kormorán:
HA MOST ITT LENNÉL…

Ha most itt lennél,
úgy ölelnélek, ahogy szeretnéd –


Ha most itt lennél,
úgy ölelnélek, ahogy szeretnéd.


Szeress úgy te is: ahogy szeretném.

Szeress úgy te is, ahogy szeretném,
Ha most itt lennél,
kezedet kezembe tenném –
Csak néznélek és várnék,
hogy szemeimben, mint tükörben magadat lássad


Ne hagyd, hogy árnyékban álljak.

Árnyékod lépd át, ne hagyd, hogy árnyékban álljak.
Ha most itt lennél magamhoz ölelnélek, hogy fájjon.
Arcodon tavasz nyíljon, azt kívánnám...
és ...
És megállna az idő,
Kék halálra többé nem várnál,
megtennék mindent, amit kívánnál.


Ha most itt lennél, egy napomat elmesélném...
hogy egyedül maradj többé nem engedném –
De csak szavak jönnek, melyeket te sem hiszel el,
a telefon süketen hallgat – senki nem felel.
Ha most itt lennél végighúznám ujjam válladon,
megfeszülne bőröd, lehullna minden rólad,
összekulcsolnám kezed, mintha bilincsre várna –
a szerelem börtönében végleg bezárva.

Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni

Kérném ölelj még –
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni –
Kérném ölelj még –

 

Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Ölelj még –

 

Szeress úgy, ahogy szeretném
Szeress úgy, ahogy én…
Szeress úgy, ahogy én…
Szeress úgy, ahogy én…


Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
Kérném ölelj még
Szeress úgy, ahogy én tudok szeretni
szeress úgy, ahogy szeretném...
Kérném ölelj még
Ölelj még...



Boldogság az...























Boldogság az...



Ha alkotsz kezed munkájával gyönyörűt,
s akinek szántad, érti, égig emel.
Attól, akitől jót vársz, bánt ok nélkül,
de egy helyett többen keresik kedvedet.

Büszke Nő maradsz akkor is, ha bántanak.
S könnyeid között is észreveszed a
tavaszi szellő lágy simogatását.
Mosolyogva hallgatod a madár dalát.

Ha a kedves virágokkal epekedve
az ajtódban áll, kéri, hogy engedd be,
szeretne, ha hagynád, ölelne, csókolna,
sírásra nem lesz okod többé soha.

Örülni tudsz a csodás pillanatnak,
látod a Napot, ébredezőt, hajnalban,
sugarával köszönt az ablakodban,
zápor után örülni a szivárványnak.

Amikor örömet okoznak az évek,
mert büszke vagy arra, ahogyan élted,
vele szerzett ráncaidat is szereted,
boldogság az, amit annak nevezek...

(Mária_HS)
 

Most találkozom vele...


Most találkozom vele, aki éppen úgy tudja, hogy jövök, mint én, hogy vár rám, vele, aki minden lépésének értelmét abban látja, hogy közelebb hozza hozzám, vele, aki minden idegen szemébe kutatva néz: hátha én vagyok, ha vonatba ül, azzal száll fel, hogy hátha várok rá bent, hall egy nevet, úgy érzi, hogy az enyém, hangot, s azt hiszi én vagyok, vele, végre találkozom ott a majorban, a fák alatt hever és vár, közben olvas, hogy az időt elüsse, mikor meglát, felkel és jön, kérdezés, szó nélkül jön, abban a pillanatban minden megoldódott. Egészen nyugodt vagyok. Csepp szorongás sincs bennem. Először életemben nem félek.
 
 
(Hamvas Béla)
 

Tudtam, hogy eljössz megint…

SZERETLEK, ŐSZ!




Tudtam, hogy eljössz megint…
Sose gondoltam, hogy egyszerre hármat is lehet szeretni. Mindegyikben van valami, amiért rajongani lehet érte, ami miatt nagyon várod, és már kopogtatás nélkül is beengeded. Most éppen a második jött el. A középső.

Gyerekként sosem szerettem igazán.
Talán csak akkor, amikor vidáman rám mosolygott, és aranylón megcsillogtatta a körülöttem lévő világot. Olyankor csendesen átmelegítette a szívemet, és még azt is megbocsátottam neki, hogy elvette tőlem a gyönyörű balatoni nyaramat. Sejtettem, hogy megint becsap, épp csak egy kicsit elvarázsol, hogy aztán mindent szürkévé, könnyessé és szomorúvá tegyen. Haragudtam rá, mert minden szeptemberben könyörtelenül betuszkolt az iskolába. Gyűlöltem a szobába zárt viharos napok, a kifordított esernyők, a gumiszagú ormótlan csizmám, az arcomba csapódó latyak és a sáros játszótér miatt. Alig vártam, hogy megszabaduljak tőle, hajtottam gondolatban az idő kerekét egészen karácsonyig.
Hittem, hogy egyszer végleg eltűnik…


De Ő nem hagyta, hogy elforduljak tőle.
Kitartóan, mint egy szerelmes udvarló, minden évben megjelent. Olyankor leterítette vöröslő avarszőnyegét, vállamra borította napsugarakból szőtt takaróját, megkínált zamatos gyümölcseiből, és büszkén töltött legújabb borából. Napokig mesélt az elvándorolt madarakról, az elmúlás szépségéről és fájdalmáról, vigasztalt a csonka esernyők miatt, majd boldogan énekeltünk, táncoltunk az esőben, és megmutatta, hogy festeni színes szürkékkel is lehet.
Most  is itt van velem, itt van újra, én pedig nem hajtom az idő kerekét… Szeretem.


(Krajcsó Judit)



















József Attila: Ősz

“Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.


Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.


Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.


Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.


Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?


Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.”




"Néha látnod is kéne...


"Néha látnod is kéne, nem csak nézned, hogy észrevedd mi van annak a szemében, akinek Te vagy fontos, nem csak saját maga..."
 
(Elvis Matthew Urban)

2017. szeptember 28., csütörtök

Egy szép nap lesz...


"Itt vagyok, csak a markában tartott a tegnap. Az ujjai közt kisurrani nem volt könnyű, de már itt vagyok. Hallgatom ahogy a hajnal lassú léptekkel, széles mosollyal érkezik. Egy szebb napot húz maga után, mint a vadász a zsákjában a vadat. Egy szép nap lesz, egy új reménnyel teli olyan, ami engedi, hogy az álmaim valóra váljanak. Mert míg ott ültem a tegnap markában, volt időm gondolkodni. Most már tudom mit kell tenni. Semmi mást mint élni és bízni, hinni, hogy már csak jobb lesz. Mert jobb is lesz. Már itt vagyok, ha vártál rám ha hiányoztam. Visszaszöktem hozzád..."

(Elvis Matthew Urban)

"Aranynapoknak...


"Aranynapoknak ezt az időt azért neveztem el, mert a szeptember színe az arany. A levegőben apró ragyogó szemecskék tündökölnek, és ha az ember a hegytetőről a síkságra néz, úgy látja, hogy a tájat fénylő aranypor vonja be. A ragyogó ködben, a csillogó párában a kertek lustán pihennek s ettől a szendergő lassúságtól érik meg a szőlő, válik az alma habossá, ízesedik meg a dió, a mandula, az őszibarack és a szilva. Arany mézben úszik a föld és a napfény úgy fénylik, mint a sárga olaj….. "

 
(Hamvas Béla)

Hulló levelek - André Rieu - Autumn Leaves - YouTube

Aranyosi Ervin: Szavakat keresek

 
Aranyosi Ervin: Szavakat keresek
 
Szavakat keresek,
amik rólad szólnak,
szép szirmait bontják
mondanivalómnak.
 
Szavakat keresek,
miket még te sem tudsz,
míg a tiszta lelked
közelébe nem jutsz.
 
Hadd legyek hát tükröd,
lelked méltó párja,
szép szavakból készült
csodaszép ruhája.
 
Szavakat keresek,
amik rólad vallnak,
lüktetését adják
egy rólad írt dalnak.
 
Szavakat keresek
mit csak szívem ismer,
mely képes láttatni,
s hiszem, több nem is kell.
 
Hadd adhassam vissza,
mindazt, amit érzek,
mely nélkül a szívem
magányosan lézeng.
 
Szavakat keresek,
legyen szép üzenet,
mivel gyújtottad fel,
s őrzöd rég tüzemet.
 
Szavakat keresek,
dicsérőket, szépet,
Miért csatol hozzád
utunkon az élet.
 
Hadd mondjam el neked,
szívem összes titkát,
ahogy nem hallottad,
ahogy nem tanítják.
 
Szavakat keresek,
szívemben a hála,
melyek könnyű szárnyán
lelkem hozzád szállna.
 
Szavakat keresek,
s távolról már hallom,
szívem minden vágyát
velük most bevallom.
 
Hadd jusson el hozzád,
vidítsa fel lelked,
hogy tudd, az enyémet
magadhoz emelted.
 
Szavakat keresek,
melyből öröm árad,
biztonságban tudom
a szívemet nálad.
 
Szavakat kerestem,
s talán rájuk leltem,
amíg veled élek,
boldog az én lelkem!
 

Azt az egyetlen Egyet


Test kívánhat sok testet – de a lélek csak egyet. Azt az egyetlen Egyet.
 
 
(Müller Péter)

/Megmásíthatatlanul/


/Megmásíthatatlanul/

Ahogy kimondtad; „Szeretlek.”
Tudtam, hogy megmásíthatatlan,
s igazabb,mint valaha, amit érzek.
Éppen ezért, ha magamba zárlak tudd,
hogy milyen súlya van bennem
a nevednek (...) Így szeretek pont élni,
és jó lenne e szónak hatalmával
veled a legvégsők felé menni.

(Papp Ádám)