2017. december 10., vasárnap

S néhány fenyő már érzi...


„Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa.”

(Rainer Maria Rilke)

Messzi szél

 
Messzi szél

Távolból fáradt szellő suttogott,
Téged érintett: hozta illatod.
Elmormolta nekem gondolatod,
Meg is érintett engem, s itt hagyott.
Tovább szállt és elvitte illatod,
Messzi távolba hol a csillagok
Felragyognak hogyha rád gondolok.


(Hajdu Zsolt)


A NÉGY GYERTYA TÖRTÉNETE

A NÉGY GYERTYA TÖRTÉNETE

Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer négy gyertya.
Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni,
amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első: - ÉN VAGYOK A BÉKE!

De az emberek nem képesek életben tartani.
Azt hiszem el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc
emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.

A második gyertya azt mondta: - ÉN VAGYOK A HIT!

Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak,nincs értelme tovább égnem...
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: - ÉN A SZERETET VAGYOK!

Nincs már erőm tovább égni.
Az emberek nem törődnek velem,semmibe veszik,
hogy milyen nagy szükségük van rám.
Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek.
Mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
- de hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne MINDÖRÖKKÉ...!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:

Ne félj! Amíg nekem van lángom,újra megtudjuk gyújtani a többi gyertyát.
- ÉN VAGYOK A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott.
Megragadta a még égő gyertyát és lángjával új életre keltette a többit.

Add Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény!

Had legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében
a HIT, REMÉNY, SZERETET és a BÉKE lángját!

Forrás ~ Internet

Fontos, hogy tanulj, értsd meg önmagad és másokat...


Az egyik legnevesebb orosz pszichológus receptje életed megkönnyítésére!
 
A nemzetközileg is elismert Mihail Litvak 20 olyan dolgot mond el, amit mindenkinek érdemes megjegyezni és alkalmazni. Fontos, hogy tanulj, értsd meg önmagad és másokat.
 
A nemzetközileg is elismert Mihail Litvak 20 olyan dolgot mond el, amit mindenkinek érdemes megjegyezni és alkalmazni. Fontos, hogy tanulj, értsd meg önmagad és másokat.
Ez a 20 tipp rengeteg élethelyzetben a segítségedre lehet:

1. Ha valakinek nincs őszinte és pozitív mondanivalója saját magáról, de beszélgetni akar, rosszakat mesél másokról.

2. Jobb ha valamilyen gyümölcsbe harapsz bele, mintsem a környezetedben élők nyakát harapod át, ha harapós kedved van.
3. A depresszió egy adomány az ember számára, ami rákényszeríti, hogy végre megismerje önmagát.
4. Senki nem hagy el senkit, az egyik csak tovább halad. Aki nem lépett tovább, csak az hiszi azt, hogy elhagyták.
5. Jó véleményed vagy magadról? Akkor miért van rá szükséged, hogy mások is jókat gondoljanak rólad?
6. Csináld azt amit szeretsz.
7. Az egyedüllétet a szellemileg fejlett emberek élvezik.
8. Nem tudom a siker titkát. De tudom a bukás titkát – mindenkinek megfelelni.
9. Nincs női és férfi logika, csak egyesek képesek helyesen gondolkodni, mások nem.
10. Az éretlen emberek sokszor tudnak, de nem cselekszenek. Az érett emberek tudnak is és cselekszenek is. Az éretlenek kritizálnak, az érettek megvalósítanak.
11. Megismernéd a legnagyobb ellenséged? Nézz a tükörbe – ha felismered, a többi megoldódik.
12. Légy sikeres és nem leszel szomorú.
13. Az ismerősökkel beszélgetni kellemes, az ellenségekkel viszont lényeges.
14. A kapcsolat tönkretételére és a munkahely otthagyására csak egy ok van, ha valaki képtelen fejlődni az adott szituációban.
15. Oszd meg az örömöd a barátokkal és az ellenségekkel is. A barátok boldogak lesznek, az ellenségek dühösek.
16. Ne fuss a boldogság után, találd meg hol van. Tudod hol van a te boldogságod? Benned! A boldogságot akkor érheted el, ha fejleszted a saját képességeidet.
17. Boldogság – a terméke annak ha jót teszel a megfelelő időben.
18. Ha szeretnél valakinek valamit bebizonyítani, az azt jelenti, hogy fontos neked.
19. Álmok – a képességeink hangjai. Nem álmodozom arról, hogy operaénekes leszek. Nincs hangom és zenei hallásom. Ha erről álmodoznék, törekednék rá, hogy elérjem a célomat. Át kell gondolnom, hogyan valósítható meg ez az álom. Fontos, hogy ne siess, mert akkor túl hamar történik meg. Helyes amikor valaki ezt mondja magáról: “most csak erre koncentrálok, de arra törekszem, hogy megvalósítsam az álmaim.”
20. Okosabb, ha egy jó könyvvel töltöd az idődet, mintsem egy buta emberrel.

Hiszek

 
Hiszek

Hiszek a szeretetnek örök lángjában,
Hiszek a mindenható Isten irgalmában,
Hiszek az elrendelt találkozásokban,
Hiszek a hűségben, lélektisztaságban.

Hiszek a szép szavak gyógyító erejében,
Hiszek a jóságban, igaz szerelemben,
Hiszem, nem kell tovább élnünk félelemben,
Hiszem, részesülünk Isten kegyelmében.

Hiszek a csodákban, földi boldogságban,
Hiszek a megbocsátás égi hatalmában,
Hiszem, hogy nyílik még erre a világra,
Hiszem, hogy nyílik szerelemnek virága.


(Papp Tünde Judit)

Szívemben élsz

 
Szívemben élsz

Életembe léptél,
Nem ismertelek...
Hinni kezdtem Benned,
Megszerettelek.
Lemondani Rólad
Többé nem lehet,
Szívemben élsz, az út
Bármerre vezet.


(Papp Tünde Judit)


Tükröd vagyok

 
Tükröd vagyok

Sötétségben fényem...
Hideg éjjel kályhám vagy.

Hitem fogyna, hitem...
Hosszú úton erőm vagy.

Semmi ágán remény...
Titokzatos csodám vagy.

Szomjad oltó csókom vagy,
Tükröd vagyok, s tükröm vagy!


(Papp Tünde Judit)

Hitted volna?

 
Hitted volna?

Hitted volna, mikor
Jöttél e világra,
Jön egyszer valaki,
Gyógyír a bánatra...

Szép szavakból épít
Lelkednek palotát,
Csókja, ölelése
Repít világon át...

Öröm tölti lelked,
Valahányszor látod,
Beragyogja napod,
Vele édes álmod...

Hitted volna?


(Papp Tünde Judit)

Az érzés, ami erőt ad...


Szeretve sem lesz minden egyszerű, de minden szebbé válhat. Szeretve. Amikor szeretsz, széppé válik a lelked, és képes kisimulni a görbe világ. Rájössz, mi a fontos, mi az igazán lényeges. Mert szeretsz. Ugye tudod miről beszélek? Az érzés, amikor fogod a másik kezét, és tudod, meg fog gyógyulni, mert másként elképzelhetetlen. Az érzés, ami hazavezeti az elkószáló gyereket, mert érzi, otthon szeretik. Az érzés, ami a megbocsátáshoz vezet, a felismeréshez, hogy nem tökéleteset, igazat szeretsz. Szeretet, ami képes az eső helyére szivárványt varázsolni, és a könnyek helyére mosolyt. Az érzés, ami erőt ad, hogy menj tovább, legyen bárhogy, történjen bármi, szeretnek és viszont szeretsz. Szeress embert, állatot, egyetlen fát, rigót vagy galambot, csak szeress. Tiszta szívből, szenvedéllyel! Igazán.

(Theodorovits Andrea)

2017. december 8., péntek

Fogadd el...


Lazítsd el magad, és tudd, hogy van idő mindenre. Mindenki számára egyformán telik az idő, de a fontos az, hogy tudod kihasználni. Teljesen kihasználod, és élvezed minden pillanatát, vagy szétforgácsolod-e azáltal, hogy az elsődleges dolgokat, nem az első helyre teszed? Ne légy tovább az idő rabszolgája! Miért nem teszed inkább te a saját szolgáddá az időt? Akkor soha nem tudna uralkodni rajtad, hanem te uralnád őt. Fogadd el, hogy egyszerre csak egyféle dolgot tudsz végezni, végezd azt el tökéletesen, majd kezdj hozzá a következő tennivalódhoz.
Soha ne tekints túl messzire előre, hiszen egyszerre csak egyetlen pillanatot élhetsz át. Ha túlságosan hosszú távra tervezel előre, esetleg csalódni fogsz, amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy eltervezted. Sok dolog megváltozhat, és a tervedben nem számolhatsz mindennel előre. A legjobb az, ha teljesen a pillanatban élsz, és hagyod, hogy a jövő alakítsa önmagát."




(Forrás: Eileen Caddy/ Nyisd meg lelked ajtaját)

Télközelgő


Télközelgő


Télre gondol már a szürke, hideg lomb
vágy nélkül int búcsút a derűs létnek
s édes emlékét őrzi még a vén domb
az ősznek, mely feszült a dús fényben.

Szikrázik még a csoda végső fénye
a kihűlt avar csókolja a földet
végső napokban a táj borul térdre
csak térhessen újra anyai ölbe.

Bolyong még néhány langyos őszi utca
apró tengelice még dalol s remél
de a hajnal már jégverembe bújva
s az ég lassan álom haváról regél.


(Toma Viktor)

"Hamarosan itt van...


"Hamarosan itt van, te mit szeretnél kapni azon az estén a meghitt szent estén? Mire vágysz, mi legyen a fa alatt mit rejtsen a szépen csomagolt kis csomag? Azt kívánom, legyen benne szeretet ami nem költi a pénzedet, öröm és tisztelet, ami manapság már egyre kevesebb. Legyen benne hit és szív, ami a jövődben segít és legyen benne mind az mire vágytál akár egy életen át. Ez egy olyan este amin a csodák arra várnak, hogy egy olyan gazdára találnak aki értékeli őket és a szeretetét ne pénzben mérje. Hamarosan itt van, te mit tudsz adni a családnak olyan ajándékot minek alján nem lapul a számla...?"
 
(Elvis Matthew Urban)
 

Aranyosi Ervin: Karácsonyra várva



 Aranyosi Ervin: Karácsonyra várva

Ugye, várod a karácsonyt, mint a többi ember?
Elképzeled, hogy töltöd meg szívvel, szeretettel?
Rohansz tehát vásárolni – szeretet jeléül?
Befekteted érzéseid, talán majd meg térül?

Pénzt adsz minden ajándékért – megdolgozol érte –
hadd kapja meg a szeretted, ha vágyta, remélte!
A karácsony ettől válik szeretet ünneppé?

Nem gondoltál arra még, hogy hogy tehetnéd szebbé?

Mondjuk adnál kis figyelmet, érző kedvességet,
hadd örüljön: – veled lehet, beszélgethet véled.
Közös program, közös játék, mind javára válna,
a békesség szép madara vállatokra szállna.

Nem gyűjtene kacatokat, mi szemétté válik,
melegségre nem kellene várakozni nyárig.
Az emberség térne vissza az ünnepnapokba,
s nem torkolna a hétköznap szörnyű viharokba.

Az ünnepet megtölthetnéd fénylő szeretettel?
Egész évben erre vágyik minden érző ember.
Azt nem értem valójában, mért kell erre várni,
miért nem tud minden napunk karácsonnyá válni?

A borzasztó rohanásban nincsen időd élni,
ami lenne, azt munkával pénzre kell cserélni!
Szomorúság a szívedben, mert gyötör az élet,
nem álmaid, valaki más rút életét éled.

Összespórolt forintokon veszel ajándékot,
addigra már belefáradsz, unod a játékot.
A tömegben tolakodva utálsz minden embert,
s azt is, aki karácsonnyal az idén is megvert!

Mire eljön a karácsony, nincs is kedved élni,
fáradtságod képtelen vagy örömre cserélni,
nem marad hely ölelésnek, boldog, közös percnek,
az ünnepek a vásárlás árnyékában telnek.

Ugye, várod a karácsonyt, s megpihennél végre!?
Gondjaidtól szabadulnál, s kitennéd a jégre?
Inkább meleget csinálnál otthonban, a lakásban,
nem maradna a szeretet folyton takarásban.

Hozzuk vissza a karácsonyt a mindennapokba,
szeretetet, kedvességet gyúrva csomagokba.
Egy-egy mosoly, pár ölelés, biztos beleférne,
felvidító kedves, jó szó, biztos többet érne.

Legyen minden nap karácsony, telve szeretettel!
Ugyan mire, mire másra, vágyhatna az ember?
Akarjunk hát közös élményt, szép emléket adni,
próbáljunk meg “boldogulni”, embernek maradni!


„Van-e érzés...


„Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma?”
 
(Márai Sándor)

Gyertyafény

 
Gyertyafény

Kandallótűz,
Mézeskalács,
Emberszívbe
Hull a varázs.

Koszorúnkon
Ünnep fénye,
Együtt lelünk
Békességre...


(Kövecses Anna)

2017. december 3., vasárnap

Az adventi színek jelentése



Az adventi színek jelentése
 
Az Advent időszaka a keresztény kultúrkörben a karácsony előtti negyedik vasárnaptól karácsonyig tart. Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. között van, utolsó vasárnapja december 18. és 24. közé esik.
 
Adventi koszorú
 
Adventkor a 19-20. század óta készítenek koszorút. A gyertyák színe katolikus vallásban lila, kivéve a harmadik vasárnapon, amikor rózsaszín gyertyát gyújtunk. A lila a bűnbánatot és a megértést jelképezi, a rózsaszín az örvendezést.  A koszorú négy gyertyájának  meggyújtási sorrendje: az első és a második lila, a harmadik  rózsaszín, a negyedik lila. A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden héten eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Az utolsó vasárnapon minden gyertya egyszerre ég.
 
Színek és jelentésük
 
Minden gyertya szimbolikus jelentéssel bír: hit, remény, öröm, szeretet. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak: Ádám és Éva - mint akiknek elsőként ígérte mag Isten a megváltást (hit); zsidó nép - akiknek megígérte, hogy közülük származik a messiás (remény);
Szűz Mária - aki megszülte a Fiút (öröm - rózsaszín gyertya); Keresztelő Szent János - aki hirdette Jézus eljövetelét és készítette az utat az emberek szívéhez (Szeretet).
 
Változó trendek
 
Manapság már nem feltétlenül ragaszkodunk a hagyományos lila - rózsaszín adventi koszorúhoz. Mindenkinél más és más a színválasztási szempont. Van aki a lakása színeihez, van aki a karácsonyfához és egyesek az év divatszíneihez igazítják az adventi koszorú színét. A legfontosabb azonban, hogy a változó divatirányzatok közepette se feledkezzünk meg az Advent lényegéről, az örömteli várakozásról, a szeretetteljes készülődésről.
 
 

Várakozó szeretet

Várakozó szeretet

Remény a szívekben, egy csillag közeleg,
lelkek összebújva az égre tekintenek,
a Föld sóhajt, várakoznak az emberek.

Kis fenyőkoszorún Advent-gyertyák gyúlnak,
a szívek ajtajai szélesre tárulnak,
helyet készítenek a kis Jézusnak.

Ujjong a szív kegyelmet keresvén,
Isten gyermek születik karácsony estén,
az éltető szeretet leszáll közénk.

(Della Maria)

Téli csendben

Téli csendben

Hópaplan alatt a föld tavaszt álmodik.
Éji vándor a Hold, csöndesen elköszön.
Hajnalra megpihennek az ölelések.
Szobákba reggelre nyugalom költözik.

Fák ágai, mint kócos hajamon a dér,
ezüstösen csillog a kelő Nap-fényben.
Fáznak a távolban a hófödte hegyek.
Eresz alatt eltévedt cinke didereg.

Míg a természet kint a fagyban elenyész,
bent Advent gyertyája áraszt meleget.
Megváltó születik, s vele jő a remény.
Szeretet gyújt fákon, szívekben fényeket.


(Della Maria)

Decemberi hangulat

Decemberi hangulat

Ismét eljöttek az emberek.
Bár még nem havas, csak hideg,
de melengető a gondolat, mely
átjárja a lelkeket decemberben.
Mert hangulata van e hónapnak,
egymást érik az ünnepek, Mikulás,
Luca, az adventi vasárnapok, és
közben megéljük létünk sugarait,
melyek szikráznak, mint napfény
a havon, s készíthetünk hóembert,
havas éjek csillagai alatt, odakint.
Várakozás eme hónap, múltunk
s jövőnk bennünk él, s reménykedik,
miként boldog karácsonyt kívánva
másoknak és magunknak, túlélve
mindazt, mit megadatott ez az év is.

(Makovics János)


Adventben…

 
Adventben…
 
Várakozás, készülődés valamire, az ünnepre. Egy napra, talán csak egyetlen pillanatra, amit máskor nem élhetünk meg.
Karácsony csak egyszer van egy évben…mondják, s ez így is van. De azok a pillanatok, azok az érzések elérhetőek számunkra egész évben. Rajtunk múlik, hogy megengedjük-e ezt.


Karácsony a Szeretet ünnepe, és az az energia, a szeretet minden nap ott van bennünk, a szívünkben, benne van a levegőben a Létezésben. Nekünk kell ehhez az energiához és ezáltal az ünnephez közelebb kerülni, nekünk kell ahhoz változni és változtatni, hogy egy éven belül ne csak pár napra legyen jelen.

Tekinthetsz úgy az egész eddigi életedre, mintha az az egész egy Advent lenne ami most teljesülhet be végre és innentől kezdve neked minden napod ünnep lehet! Nyisd meg magadat erre a lehetőségre és most, ebben az évben tekints így az Adventre és az utána következő ünnepre.

Légy mostantól más, tekints másként a mindennapokra a világra, engedd meg ezt a változást önmagadnak és ezáltal a világnak.
Készülj a Fény születésére, hogy egy új minőségű Fény gyúlhasson a szívedben, a lelkedben!


Tegyél meg mindent azért, hogy ez megtörténhessen, és az idei évben ne engedd el az ünnepet csak azért, mert a naptár és az idő szerint vége lett. Tartsd meg a Fényedet, az érzéseket, a pillanatokat az ünnepet betöltő szeretet, lényeget.

Vidd ezeket magaddal minden egyes napodba, hogy ott is Fényt áraszthasson belőled, hogy a Fényed beragyoghasson, betölthessen minden pillanatot, percet.
A Lelkünk reszketve várja, hogy felkészültnek érezzük magunkat végre, hogy úgy gondoljuk végre, hogy megérettünk az ünnepre, saját Fényünk megszületésére.


Állj meg egy pillanatra és nézz a dolgok mögé, lásd meg a lényeget! Lásd a Fényeket, színeket, az illatokat, engedd, hogy az érzetek, érzések átjárjanak. Engedd be ezeket magadba, hagyd, hogy áramoljanak benned, őrizd meg őket. Válj eggyé velük, integráld mélyen magadba őket. Legyen a Lényed, személyiséged része mindez. Akard megtartani, akarj vele eggyé válni, ne akard elengedni!

Elengedni nem ezeket a dolgokat kell!
 
Engedd el mindazt, ami ezt a megélést akadályozhatja, korlátozhatja és tarts meg mindent ami ezt megtámogatja!

Indulj el előre, hogy most ebben az évben végre megfordíts mindent és meglásd, megtaláld a lényeget: Önmagadat az Életedben!
 
Ilyen az én Adventem, ha tetszik, gyere és tarts velem az Ünnepek valódi Fényébe!


(Váradi Andrea Talentumok)


2017. november 30., csütörtök

Minek piszkálni a holnapot...


Minek piszkálni a holnapot, a jövő évet és távoli tekervényeit az életnek? Elégedjünk most meg azzal, ami van, melegedjünk tüzénél, amíg lehet, kaparjuk ki hamujából, ami édes és élvezhető, a többit pedig hagyjuk az enyészetnek, mert arra való.

(Fekete István)

Szeretlek szeretni

 
Szeretlek szeretni

Előttem, van arcod, látom mosolyod
Hallom nevetésed, érzem illatod
Minden apró csodát próbálok feledni
Szeretlek szeretni, nem tudom nem tenni.

Érzem érintésed, még fogom két kezed
Járásod látom s hallom léptedet
Ezernyi emlék mi próbál elszaladni
Szeretlek szeretni, nem tudom nem tenni.

Az álmok és a vágyak játszanak velem
Ezernyi édes kép, millió gyötrelem
Mást szeretnék látni, de nem tudok hazudni
Szeretlek szeretni, nem tudom nem tenni.

Az emlékek itt vannak, szívemben élnek
A drága napok, hetek örökre bennem égnek
A szívem még mindig csak Érted tud dobogni
Szeretlek szeretni, nem tudom nem tenni.

A vérem a testem az eszem a lelkem
Minden, ami voltam, minden, ami lettem
Neked köszönöm, Te tudtál szeretni
Szeretlek szeretni, nem tudom nem tenni.

Tudom, hogy kevés mit adhatok Neked
Fájdalmat okozni nem akartam sosem
Ezután sem szeretnék. Ha kell, el tudlak engedni
De szeretlek szeretni, nem tudom nem tenni.


(Romulusz EugenTaker)

Novemberi éjszaka


Novemberi éjszaka

Fahéjban úszó fény-árva
Levegőben néma tisztaság lengedez:
Föl-alá száll s egy-egy házra
Lágyan omló, tündérszín békét permetez.

Hangtalanná válik az út, már
Csak néhány csepp fény folydogál
Keresztül rajta s mázolja
Azúrrá a hamvas sétány
Parányi macskaköveit,
Hol a magány - mint hűs illat -
Csermelyként csordogál tova,
S mint ragyogó szupernóva
Száll fel a miriád holdfény -
Csóva, hogy elérje anyjuk
Oldalát, ki minden évben
Simogatva, langy kezei
Közt ringatva altatja el
A novemberi éjszakát.


(Kormos Gergely)


Neked...

 
Neked...

Tőled várni a szépet
Tőled várni a jót
Minden csodás képet
Minden édes szót
Mindig veled lenni
Csak rád gondolni
Melletted ébredni
Rólad álmodni
Rohanni hozzád
Ölelni téged
Melletted maradni
Amíg csak élek.


(Romulusz EugenTaker)

Őszi séta

 
Őszi séta

Vágyom a magányt.
Most jó! Minden csendes.
Lágy eső szemez, hangja oly kedves.

Nem fázom!
A tó felszínén apró redők.
Libbenők, némán egybekelők.

Idilli kép.
A végtelen felszínen, nézd!
Egy vadréce keresi kedvesét.

Elnézem soká...
Látom, vízcsepp hízik pici ágon.
Tiszta boldogság e világon.

Minő gazdagság!
Most enyém itt minden.
A végtelen tér: Kitárt karom körbeér.

Már indulok.
Magamhoz ölellek, hazaviszlek.
S ha megérkeztem, kiengedlek.

Láthatatlan kéked
Mosollyal tölti meg a szobát,
S a süteményillatú vasárnap délutánt.


(Paphnutius)


2017. november 29., szerda

Esik a hó

 
Esik a hó

Vidám, mosolygós hópelyhek,
Kis szobám mélyén töprengek.
Fehérbe öltözik a táj,
És minden fenyő, büszkén áll.
Mikor a kis cinege énekel;
Az út végén integet a hóember.
Izgő-mozgó, táncoló hópelyhek,
Adjatok utat a boldog télnek!

(Kormos Nikolett)

2017. november 28., kedd

Legyen vidám a szíved...


A boldogságunk elménk szokásaitól függ. Ezért gyakorold a pozitív gondolkodást minden nap! Legyen vidám a szíved, váljon szokásoddá a boldogság, és életed folyamatos ünneplés lesz.

(Norman Vincent Peale)

Mélabúm a békesség maga...


Mélabúm a békesség maga,
Mert természetes jussunk a harmónia,
Amely akkor igazán jelenvaló,
Ha a lélek oly önfeledt, hogy észre sem veszi,
Amikor virágokat gyűjt csokorba a kéz.

(Fernando Pesoa)

Ez a csodálatos harmónia és szépség...


Az istenhitemnek egyik legerősebb oszlopa és támasza az a csodálatom, hogy a világ, az élő természet milyen csodálatos berendezkedésű, milyen hajszálpontosan illeszkednek össze a legkülönbözőbb állatok, növények, tehát minden élőlény, akár a vízben, akár barlangok mélyén, akár a magas hegyeken, akár az Északi-sark közelében élnek is (...). Ez a csodálatos harmónia és szépség, amilyennek én a teremtett világot látom, énbennem azt a gondolatot ébreszti, hogy ez nyilvánvalóan nem jöhetett létre magától vagy véletlenül, hanem emögött egy teremtő gondolata, egy teremtő akarata kell legyen.

(Szentágothai János)

Szíved árnyéka

 
Szíved árnyéka

Gyönyörű szíved árnyékában talált rám az élet,
dobbanása isteni dal, vagy akár ígéret,
szétfoszlott álmaimra gyönyört terít,
szerelmes lángolást izzóvá hevít.

Szíved árnyéka örök takaró nekem,
míg óv, nem lesz megcsúfolt éjjelem,
pihegni ott, mint kismadár első röpte okán,
kisimulni a sors széppé redőzött homlokán.

Szíved árnyéka csendes éteri hangulat,
űzött, hajszolt, fáradt, kifúlt gondolat,
zaklatott világból odaérni boldogan,
semmi, de semmi mást nem szeretnék jobban.


(Pfluger Ferenc)

Hiába...


Hiába halsz meg, hiába halok meg - évmilliárdok, csillagtrilliók végtelenjében és távolában lesz még a mi kettőnk számára egyetlen pillanat, mint mikor két vonat elrobog egymással szemben, s két elsuhanó kéz int, két ablakból egymásnak: megismertelek, te vagy az, ugye, szerelmem - szeretsz-e még? mert én még mindig szeretlek!

(Karinthy Frigyes)

Évszakváltás

 
Évszakváltás

Messze dőlt füstök hágnak
égre fel, kémények pipálnak,
hideg felhőket terel a szél,
meleg vágyakat keresgél,

Olyan késő őszi hangulat
bujkál pőrén, kedvtelen,
csalfa e kurta bódulat,
merész búcsú hirtelen,

Őszi, télies fénytörés,
váltólázas küszködés,
holt évszak vándorlása,
új remények álmodása,

Szél söpri az álmokat
tova, füstben érlelt
gondolat, szítva lángokat,
hűvös szélnek megfelelt,

Készülődő téli hangok,
náthás, rekedt harangok,
váltani kész hónapok,
léttől párásodó ablakok.


(Pfluger Ferenc)

Szeretnélek

 
Szeretnélek

Szeretnélek kibontani
bánatod páncéljából, végre,
hozzád hajolva lelkedhez érni,
tavaszt igézni a fagyos télre!

Szeretnék e rejtelmes csendből
életzenével kitörni újra:
ereidnek suttogó neszére
ébredni, lágyan összesimulva.

Szeretném, ha ütemre járna,
egy ritmust dobolna fáradt szívünk,
ahogy a régi éjen, amikor először
egymás szemébe néztünk!

(Gősi Vali)

"Nyisd ki a szemed...


"Nyisd ki a szemed a szépségnek körülötted, nyisd meg az elméd az élet csodáinak, nyisd meg a szíved azoknak, akik szeretnek és mindig légy hű önmagadhoz!"
 


(Donna Davis)

Lelkitársad létezik, és vár Rád


Lelkitársad létezik, és vár Rád

 
Hidd el, a lelkitársad létezik. Vár Rád az az ember, akinek pont így vagy tökéletes. Aki Benned látja minden álmát, és naponta hálát ad a sorsnak létezésedért. Akivel nincsenek játszmák, hazugságok. Aki nem menekül, nem áltat, nem várat magára.
 
Létezik Ő, aki minden este úgy hajtja álomra a fejét, hogy imáiban Téged kér. Aki felvidít egy nehéz nap után. Aki akkor is egy csodának lát, amikor Te nem látod a szépséget magadban. Mert Ő Önmagadért szeret, azért, aki a testedben él. 
Ez az ember valóban létezik. Elképzelhető, hogy ott él a közeledben. Nem a sors ilyen kegyetlen, és ítélt boldogtalanságra Téged. 
Míg nem találod meg magadban a szeretetet, míg rettegsz attól, hogy elhagynak vagy bántanak, esély sincs rá, hogy felismerjétek egymást. Találkozhattok, érinthetitek egymást, ám a  fizikai síkon nem tud létrejönni a kapcsolódás. 
Míg blokkjaid és félelmeid irányítanak, nem vagy vevő a tiszta szeretetre. Míg feltételekhez kötöd a szerelmet, ne várj mást, mint fájdalmas leckéket. Míg nem tudsz szabadon áramolni, s csupán az adás öröméért szeretni, ne várd a beteljesülést. 
 
És kérlek ne hidd, hogy Te már tökéletesen felkészültél, csak a társad késlekedik. Pont ugyanott tartotok a fejlődésben, csupán a leckék mások. Felesleges időpocsékolás azzal törődni, hogy megváltoztass valakit. Boldogtalanságod oka egyedül Te vagy. Másra mutogatás helyett kérdezd meg magadtól: Vajon miért nem hiszem el, hogy megérdemlem a boldogságot?
 
 
(Mohácsi Viktória)
 

2017. november 23., csütörtök

Minden nap...


Az emberek a levegőben vagy a vízen járást csodának tartják. De én úgy hiszem, hogy az igazi csoda a földön járás. Minden nap találkozunk csodákkal, amiket fel sem ismerünk: a kék ég, a fehér felhők, a zöld levelek, egy gyermek fekete, kutató szemei – a saját szemeink. Ezek mind csodák.


(Thich Nhat Hahn)

A harmónia...


A harmónia nem halálos nyugalmat jelent, hanem olyan összhangzatot, ahol végre minden a helyén van. Szép - és nem csúnya. Igaz - és nem hamis. Jó - és nem rossz. Boldog - és nem boldogtalan. Mindenki sejti és lelke mélyén tudja, hogy van a lényének egy eszményi állapota, egy Örök Emberi szép arca, s amíg azt nem valósítja meg, amíg rögeszmék után rohan, addig boldog nem lehet, mert tartozik - tartozik önmagának. És másoknak is.

(Müller Péter)

Van neve is...


Ugyanarra az égre nézni, amire te is, még egy hétköznapi látványt is képes megváltoztatni. A legkisebb gesztusodra is remény és kétségbeesés közt ingadozom. És a szívem egy dallamot kezd játszani. Van neve is ennek az érzésnek. (...) Azt hiszem, ezt hívják szerelemnek.


(Shigatsu Wa Kimi no Uso)

A boldogság...


Csak az egészen fiatalok gondolják, hogy a boldogság változatosság, nyugtalanság, tulajdonképpen a boldogság: megállapodottság, harmónia két ember között, akik közül az egyik természetesen nő.


(Jókai Anna)

Tedd magad boldoggá...


Van egy olyan érzésem, hogy ha az ember a másik felét keresi, akkor a kapcsolat hiányon alapul. Ezért azt hiszem, hogy teljessé kell válni egyedül, és aztán jön egy másik ember, aki esetleg szintén teljes - és akkor nem azért vagytok együtt, mert függtök egymástól, hanem "Miért ne?" alapon. Nézd meg a társkereső oldalakat - "keresem azt, aki boldoggá tenne", így nem lehet! Tedd magad boldoggá és aztán jön egy másik ember, akivel talán sikerül harmóniát találni.


(Mester Tamás)

A lelkem mélyén...


Valamilyen rejtélyes okból kora gyerekkoromtól azt képzeltem, az életem valójában egy regény. Ahol a kezdődő, beteljesülő és elmúló szerelmek mindig mások, és ahol én vagyok a regényhősnő. A regényes szerelmek persze ritkák és múlékonyak, semmi közük egy tartós, életre szóló kapcsolathoz. A vágy szinte lehetetlenné teszi az igazi szövetséget. Elrontja, kikezdi. A lelkem mélyén nyilván tudtam, örökké nem lehet szerelmes az ember. Mégis minden alkalommal ott lappangott bennem ez a különös szerelmi maximalizmus, más szóval a rettegés, hogy valójában megalkuszom, nem pedig megállapodom valaki mellett.

(Vass Virág)