2017. augusztus 16., szerda

Ez az egyetlen, ami örök...


„Az élet oly gazdag, oly sok kincse van, és mi üres szívvel közeledünk. Nem tudjuk, hogyan tölthetjük meg szívünket az élet túláradó gazdagságával. Bensőleg szegények vagyunk. És ha gazdagságot kínálnak nekünk, megtagadjuk. A szeretet kényes dolog. Ez robbantja ki az egyetlen forradalmat, amely tökéletesen boldoggá tesz. Közülünk csak kevesen tudnak valamit kezdeni a szeretettel, csak néhányan vágyódnak a szeretetre. A saját feltételeinket szeretjük, és áruba bocsátjuk a szeretetet. Kereskedői mentalitásunk van, a szeretettel azonban nem lehet kereskedni, mert nem adás és kapás dolga. A szeretet létállapot, melyben feloldódik minden emberi probléma. Gyűszűvel megyünk a kúthoz. Így válik az élet aszályos, töpörödött és kicsinyes üggyé. Nem tudom, de véleményem szerint Önök lángolhatnak a szeretettől. Olthatatlan láng ez. Oly sokat birtokolhatnak ebből, hogy mindenkinek adni akarnak belőle, és meg is teszik. A szeretet olyan, mint egy nagy sodrású folyó. Beszennyezik. Megtalálható benne az emberi szenny, ám a víz újra és újra megtisztítja önmagát, és gyors folyással tovaáramlik. Semmi sem ronthatja meg a szeretetet, mert minden feloldódik benne, a jó és a rossz, a csúf és a szép is. Ez az egyetlen, ami örök és kimeríthetetlen.”

  
(Jiddu Krishnamurti)

Hidd el, hogy ott van melletted...


Néha összetalálkozunk. Egy érintésre, egy mosolyra, egy ölelésre vagy csak egy szóra, amelyben megérzem, hogy itt vagy velem. Néha a csendben jelensz meg. A vállamra teszed a kezed, s erőt adsz, hogy soha ne adjam fel. Van, hogy hosszú ideig nem találkozunk, s van hogy az utunk egymás felé vezet el. Oda, ahol a lelkünk egymásba fonódik és ahol a nap ragyogtatja a szívünket. De van, hogy eltévedek és nem látlak, nem érezlek. Olyankor kétségbeesetten kapálózom, hiszen hiányzik a jelenléted. Ám a felhők idővel elvonulnak a fejem fölött, és akkor meglátom, hogy mindvégig ott voltál mellettem, csak nem hagytam, hogy megérintsd a lelkemet. Most is itt vagy. Érzem, ahogy simogatod az arcomat, s miközben ezt teszed, elszeretném mondani neked, hogy Te vagy a legszebb ajándék, amit az élet adhatott nekem.

(Boros Bea)

Idővel megérted...

 
Idővel megérted...
 
Idővel az ember megérti, hogy minden történés a fejlődését szolgálja. Minden ember, aki bántott, csupán feladatát teljesítette, szembesített önmagammal.
 
Az ember egyszer megérti, hogy a biztonságot nem keresnie kell, hanem magtalálnia önmagában. Mindegy, ki mit mond, a valóság a tettekben nyilvánul meg. 
 
Az ember idővel megérti, hogy a szerelem nem egy hatalmas fellángolás és testi vonzalom, hanem egy lélekben létrejött szövetség, melyben önmagát találja meg. Rájön, hogy az igazi szerelem nem feszültséget és félelmeket hoz, hanem biztonságot és megnyugvást. 
 
Idővel rájövünk, hogy az IGAZ emberek nem bántanak, nem aláznak, hanem bíztatnak és támogatnak. 
 
Megértjük, hogy a sors mindig azokat az embereket veti elénk, akik hordozzák a fejlődésünkhöz szükséges információkat. Minden embernek saját valósága van, attól még ő nem rosszabb vagy jobb. Csupán más.
 
Az ember idővel megérti, hogy nem kell mindenkit szeretnie. Elég elfogadni embertársainkat olyannak, amilyenek ők, bocsássunk meg nekik, ezzel már meg is oldódnak karmikus feladataink. 
 
Az ember megérti, hogy az igazság sokszor csak a lelkünkben létezik, hiszen a fizikai világ teljesen mást mutat. Idővel megtanul bízni az érzéseiben, hinni lelkének, és tisztában van vele, hogy senki más nem tudhatja, mi a jó neki, mint saját maga. 
 
Az ember idővel megérti, hogy mindig van választási lehetősége. Mindegy, mi történt a múltban, ma mindent újraírhat. S ha megváltoznak érzései a régi eseményekről, változik a múltja, s nem lesz hatással a jövőre.
 
Az ember megérti, hogy mindegy ki mit mond, csak az a biztos, amit ő megtesz. Hogy nem alapozhatja jövőjét a másik ember szavára, s nem hibáztathat mást élete alakulásáért. Ha rossz döntést hoz, nem fél kijavítani azt. Nem beletörődik, hanem bátran változtat irányt. Tudja, ha semmit nem tesz, minden marad a régi.
 
Az ember idővel rájön, hogy egyedül érkezett ebbe a világba, s egyedül távozik. Hogy e két esemény között mi történik, kizárólag tőle függ. Senki nem tudhatja, mennyit tölt itt, ezért a jelenben él, kiélvezi léte minden pillanatát.
 
Idővel az ember megérti, hogy nem az a fontos, mit hozott a bolygóra, hanem az, mit hagy maga után...
 
(Mohácsi Viktória)
 

"Az "Igazit" keresed?

                                                         
"Az "Igazit" keresed?
Én is azt kerestem sokáig,
s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt...
Most már az "Igazat" keresem...
Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz... Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja... Az "Igazi" álmodik veled, az "Igaz" virraszt melletted...
Az "Igaziba" belehalsz, az "Igaz" meghal érted, ha kell...
Ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek..."


(Wass Albert)

 

2017. augusztus 10., csütörtök

Szebb holnap

 
Unisex: Szebb holnap
 
Hé! Fogysz a holddal el,
Mi a baj, ne add fel!
Mondd el!
Hé! Nem az a bűn, ha fáj,
Hanem a néma száj!
Szólj már!

Hé! Fuss a téren át,
Gyere itt várok Rád,
Csak rád!
Hé! Sok a gond, értem én,
de jut azért nekünk fény!

Mosolyod majd átfűt, elvarázsol,
Elhiszed, hogy szebb holnap lehet a mából!
Gyere velem, át kell lépd a nincset,
Van hitem, hogy átéred egyszer a mindent!

Mosolyod majd átfűt, elvarázsol,
Elhiszed, hogy szebb holnap lehet a mából!
Gyere velem, át kell lépd a nincset,
Érezd, hogy a bánat messzire ment...!

Hé! Kapsz egy új ruhát -
A szeretet húzta rád;
Hordd hát!
Hé! Nézz fel, Nap süt Rád,
Ezt hogy tagadhatnád?!

Mosolyod majd átfűt, elvarázsol,
Elhiszed, hogy szebb holnap lehet a mából!
Gyere velem, át kell lépd a nincset,
Van hitem, hogy átéred egyszer a mindent!

Mosolyod majd átfűt, elvarázsol,
Elhiszed, hogy szebb holnap lehet a mából;
Gyere velem, át kell lépd a nincset,
Érezd, hogy a bánat messzire ment...!

(Átfűt, elvarázsol...
Át kell lépd a nincset...)
 
(Szekeres Adrien)
 
 

Léleksimogató

 
Léleksimogató

Lelkedből szólalsz meg,
Hangok hozzám érnek,
Létembe belépnek,
Szívemben elférnek.

Léleksimogatók,
Nyugtató remények,
Bánat-tisztogatók
Lágy hangon zenélnek.

Kiútkeresésben
Megkönnyítik léptem,
Keserű percekben
Átölelnek csendben.

(Farkas Anna)

Nekem te vagy

 
Nekem te vagy

Nekem te vagy kezdet, a vég,
Mint az életnek Föld, az ég.
Te vagy kedves, tiszta lélek,
Olyan, mint a tiszta élet.
Bennem úgy futnak a vágyak,
Amikor téged meglátlak.
Amikor szemedbe nézek,
Megrezdül bennem a lélek.
Te vagy a csillagom, remény...
Bennem vagy egy szép költemény.
Feszülnek bennem a húrok,
Amikor hozzádbújok.
Te vagy a mosolya a fának,
A végtelen óceánnak.
Te vagy egy vízcsepp az ágon,
Jövőm mégis benned látom.

 
(Dugasz István)

A szívben felejtett szeretet!


..." Mert mi az ami emlékként megmarad az emberben?!... Nem egy elszáradt virág, vagy egy megsárgult könyv... Hanem a szívben felejtett szeretet! Mert amíg élsz, ott dobban benned!..."
 
 
[Nemes Andrea]

A pillanat műve


Büky Anna: A pillanat műve

Ma reggel rájöttem, hogy mi a szabadság: a szabadság az az érzés, hogy együtt vagy valakivel, tehát nem vagy egyedül és mégis mindent megtehetsz, azt, ami jó a te lelkednek, azaz: olyan lehetsz, amilyen te vagy, okos és buta, szelíd és vad, szép és csúnya, öreg és fiatal, szégyenlős és gátlástalan, a szabadság az a legfőbb emberi érzés, hogy léteznek emberek, akikkel ha együtt vagy... önmagad vagy.

"Valami láthatatlan fonál...


"Valami láthatatlan fonál köti egyik-másik embert egybe, ha nem is ismerik egymást. A fonál lehet mérföldekre nyúló, de egy napon, amikor találkoznak, csomót köt rá az égi kéz, s azt a csomót el nem oldhatja többé tán még a halál se."
 
(Gárdonyi Géza)

Aki képes szavakkal is ölelni...


Aki menni akar, engedjük el. Aki nem tudja mit akar, küldjük el. Aki a kezét nyújtja, fogadjuk el. Aki képes szavakkal is ölelni, pedig nem tudja biztosan kap-e valaha viszonzást, mégis önzetlenül képes adni, annak tényleg hatalmas a szíve. Aki nem akar szeretni, az gyáva. Aki meri vállalni a bukást, az bátor. És aki tud néha sírni, az mer szeretni is!" ‎"A szeretet olyan játék, mint a tenisz: te elütöd a labdát, a másik visszapattintja. Néha elhibázod, néha elhibázza. De újra szerválsz, míg egyre jobban játszol. Az a legcsodálatosabb, ha megtalálod azt, akivel egy életen át játszhatod."
 
(Forrás:Internet)
 

“Soha nincs túl késő!


“Soha nincs túl késő! Sosem túl késő, hogy újrakezdj mindent és elindulj megtalálni a boldogságot.”
 
(Jane Fonda)

“Ha jól akarsz élni...

 
Müller Péter: “Ha jól akarsz élni, ezt az egy dolgot töröld ki az agyadból!”

Müller Péter gondolatai mindig megnyugtatóan hatnak rám. Sokszor nem mond semmi újat, csak emlékeztet valami fontosra, ami felett elnéztem, vagy épp elfelejtettem. És pontosan ezt várom tőle, amikor olvasom. Mondjon ki valamit, ami kristálytisztán cseng újra a fejemben. Az alábbi sorai egy egyszerű igazságra hívják fel a figyelmünket, mégis nagyon kijózanítóan hatnak ránk.
“Ha jól akarsz élni, szépen és értelmesen, egyetlen gondolatot törölj ki az agyadból. Ez így hangzik: Mindennek mások az okai!

Delete! Törlés! Mert ez a gondolat a legveszedelmesebb vírus, ami megfertőzi a lelkedet.

Az egész világ válságban van, de egyetlen (!) embert sem találtam még, aki úgy érezte volna, hogy ő a felelős ezért. Nem nagyon, csak egy kicsit. Soha! Csakis mások! A másik nemzet, a másik hatalom, a másik párt, a másik vallás, a másik faj, és a szomszéd! És a felesége! Ő nem! Sokmilliárd ember közül senki sem vállalja a botrányt.

Olvass el bármilyen könyvet! Ezer közül hányat találsz, amely nem a másik pártot, hitet, eszmét, csoportot és hatalmat leplezi le. Minden szerző úgy érzi, hogy ő a jók, az igazság, a fény oldalán áll, és mások a balgák, gonoszok, aljasok, törtetők és elvetemültek. Mindenki úgy érzi, hogy neki van igaza, és a másiknak nincs!

Nyolc évig hallgattam egy asszony panaszait. Elmondta, hogy pokol az élete. A férje önző, hiú, figyelmetlen, ápolatlan, rendetlen, egész nap a tévét bámulja, vagy internetezik, ezenfelül goromba, hisztérikus, gyáva, hazudik és leeszi az ingét, nem foglalkozik a gyerekével, koszos, ravasz és nem törődik vele… Elváltak.

A férj azóta egy másik nővel él, aki gyereket is szült neki. Kiderült, hogy nem önző, hiú, figyelmetlen és ápolatlan, nem bámulja mindig a tévét, nem goromba, gyáva, hisztérikus, és nem is hazudik. Néha ugyan leeszi az ingét, de azért boldogan élnek egymással.

A régi asszony egyedül maradt. Úgy él ma is. Nehezen talál társat magának. Egy ugyan akadt – több éves keresés után -, de az sajnos önző, hiú, figyelmetlen, ápolatlan, gyáva, hisztérikus, leeszi az ingét, és egész nap bámulja a tévét. Az asszony ötvenhat éves. Egyszer sem fordult meg a fejében, hogy talán ő az önző, hiú, figyelmetlen és hisztérikus. Hogy nem jó feleség, és nem tud bánni a férfiakkal. És hogy az elvált ura azért bámulta mindig a tévét, mert nem akarta az ő kellemetlen morgását hallgatni.

Amíg azt hiszed, hogy a sorsodnak áldozata és nem tettese vagy: menthetetlen vagy. És én is – ha azt hiszem.”  

(life.hu)

"Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem...


"Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak vagy fájdalmat okoznak. Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikához és bármiféle elváráshoz. Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám. Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak, vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást. Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket. A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dicsérni. Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet." – 
Meryl Streep hitvallása, José Micard Teixeira portugál író szavai.

2017. július 30., vasárnap

A tegnap küszöbén

 
A tegnap küszöbén

Egy szó, amely megtöri a csendet,
Pár dal, ami úgy kell, mint a só,
Egy kéz, ami akkor kap el éppen,
Amikor már csak zuhanni volna jó.

***

Egy éj, mely színes áradatba fordult,
Hajnal előtt előhívatnám,
Egy lap, mi a radírtól letisztult,
Mint az a hely, ahol oly rég jártam már.

***

Egy vers, amit feledésből írtam,
Egyszer talán valakit elér,
És a harc, mit mások miatt vívtam,
Viszem magammal a tegnap küszöbén.


(Mikula István)


ÁLMODJUNK


ÁLMODJUNK

Álmodjunk egy olyan világot magunknak,
Hol értelmet nyer minden,
Hol tiszta a levegő,
Köd nem homályosítja el.
Arcokat tisztábbnak látod,
Ha távolba nézel.
Szemek vissza verik a fényt,
Bennük valós képek.
Álmodjunk egy olyan világot,
Hol nem elvesznek,
Hanem kérnek,
Hol békésebb az élet.
Egy olyan világot

Hol érdemes lesz élned.

(Polt Kornélia)

Lelked mélyén...


Lelked mélyén - Isten országában - most is béke van. Csend. Nyugalom. És boldogság. Csak nem tudod megtalálni.


(Müller Péter)

Minden szívnek otthon kell


Vakáció

Az embereknek szárnyakat ad, akik aztán messzire repülnek. El a munka kényszeréből, el a mindennapok taposómalmából, a kimerítő életből...
Vakáció: lehetőség arra, hogy meghalljuk a csöndet, a természet halk, csodálatos hangjait: azt, amit a szél az erdő fáinak suttog, azt, hogy miért zümmögnek rendületlenül a méhek, és hogy dalaikban miről énekelnek a pacsirták. Ha ezen az úton járunk, akkor egy olyan érzéssel találkozhatunk, amely a városok zajában és a mindennapok zűrzavarában elveszik: találkozunk magával a boldogsággal.

Aki a csend szavára hallgat, az lelke mélyén egy titokzatos hangot fog hallani, egy idegen, de mégis bizalmas, egy halk, de mégis beható hangot.

Vakáció: figyelj a csöndre, és juss el magadhoz!

Az út, amelyet meg kell tenned, nem lesz hosszú: ez a távolság lényed külső burka és benső világod, a szíved között van. Ha ott nem a béke honol, akkor sehol a nagyvilágban, töltsd a vakációd bárhol, nem leled meg az örömet. Ha viszont szívedet béke tölti el, mehetsz oda, ahová csak akarsz: nyaralásod csodálatos lesz. Még akkor is, ha otthon maradsz.

 

(Phil Bosmans - Ulrich Schütz : Minden szívnek otthon kell)

1etlen

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
1etlen

1etlen fával kezdődik az erdő,
1etlen cseppel ered el az eső,

1etlen hópihe indít el egy lavinát,
1etlen szellő mozgósít egy hurrikánt,

1etlen napsugár űzi el a telet,
1etlen szó okoz fájó sebet,

1etlen szikra gyújt fényt a sötétbe,
1etlen gondolat hajt mindig előre,

1etlen mosoly feledteti a bánatot,
1etlen tett kivált csodálatot,

1etlen pillantás lobbant nagy szerelmet,
1etlen tollvonás véget vet mindennek,

1etlen perc maga az élet,
1etlen porszemmé válik maga a lélek.


(Mikula István)

Az élet értelme

 
Az élet értelme

Nem vagy erősebb a tölgynél,
mert a tölgy Te magad vagy.
Nem vagy hangosabb a szélnél,
mert a szél Te magad vagy.
Nem vagy fényesebb a napnál,
mert a nap Te magad vagy.

Valakinek valahol,
aki átölel egy tölgyet,
aki titkot súg a szélbe,
aki szembenéz a nappal,
valakinek valahol
TE OTT VAGY!


(Tóthné Rózsa)

SZÓKERESŐ


Árvai Emil:
SZÓKERESŐ

Szívem tolltartó: kotorászok
puha ceruzáért, s ha tompa
nem baj, csak ne legyen goromba,
nem rajzolok épp csatabárdot.

Rajzolok inkább halvány reményt,
hogy szót ért még ember és ember,
s tudunk egymásnak szeretettel
életet adni, lelki segélyt.

Mert én már vitázni nem bírok:
előre fáj minden sérelem,
amit kapok és amit adok.

Puha ceruzáért kutatok
hát: várj egy kicsit, mert keresem

a legszebb szót, hisz NEKED írok!...
 

Bújócska

 
Bújócska

Ha völgy leszel,
Én hűs patak benne
Ha te vagy a patak,
Én ívelt híd felette

Ha út leszel,
Én a szekér rajta
Ha te a szekér,
Én majd a pajta

Ha mese leszel,
Én gyermek, ki hallgat,
Ha gyermek leszel,
Én dal ki elaltat.

Ha irka leszel,
Én majd a lapja
Ha te az irkalap,
Én a vers rajta.

Ha vers leszel,
Én toll, mi leírja,
Ha te a toll,
Én sötétkék tinta.

Ha telihold leszel,
Én egy kis csillag,
Ha csillaggá leszel,

Kiválasztalak.


(Gál János)


Ha a Tiéd, visszatér

 
Ha a Tiéd, visszatér

Hidd el, hiába kóborol, kalandozik. Hiába fut a világ végére is önmaga- és a saját érzései elől. Hiába is próbálkozik újra meg újra... Visszatér Hozzád. Hiszen az igazi szerelem nem térben és időben van. A lélekben köttetett. Azt pedig nem tudjuk levetni. 
 
(Mohácsi Viktória)

Minden lélek-találkozás egy ajándék...

 
Minden találkozás, mely lélekben megérint (legyen akár szerelem vagy gyűlölet első látásra), mindig elmúlt életeink folytatása. Ha valaki azonnali érzéseket vált ki belőlünk, biztosak lehetünk benne, hogy valahol, valamikor már találkoztunk, s most folytatódik történetünk. 
 
Ebből tudhatjuk, hogy kettőnk meséje még nem ért véget. Most lehetőséget kaptunk a megélésre, vagy a gyógyulásra. A karma a kiegyenlítődésre törekszik. Mindaddig fogunk életről-életre találkozni, míg a tiszta, feltétel nélküli szeretetet nem tudjuk érezni egymás iránt. Míg fel nem oldottuk, meg nem gyógyítottuk az egymásnak okozott sérüléseinket.
Minden lélek-találkozás egy ajándék, hiszen magában hordozza a fejlődés lehetőségét egymás lénye által.
 
(Mohácsi Viktória) 
 

2017. július 27., csütörtök

"Tudom...


"Tudom, hogy a szeretet nem rabság, hanem szabadság."


(Sylvester Anita)

Találd meg a szabadságod!



Találd meg a szabadságod!


Vajon miért hiszik azt az emberek, hogy nincs beleszólásuk a saját életükbe? Mint egy eldobott kő, repülnek, száguldanak végig az életükön, s alig állnak meg élvezni azt. Hidd el, mindannyiunk élete nehéz. Önmagunkkal különösen. Tudom, hogy sokkal könnyebb beletörődni, mint változtatni.

Az ember azonban bármikor képes felállni, megrázni magát és felülemelkedni múltbéli önmagán. A múlt cipelése és a jövőtől való félelmei helyett választhatja a szabadságot. Ezzel meg is indul a tisztulás és az oldódás folyamata.
 
Hiszen azért vagy itt, hogy felismerd saját határtalanságodat…

(Mohácsi Viktória)

A kapcsolat legyen választás...

                                                      
Interjú Dr. Dain Heerrel: A kapcsolat legyen választás, nem cél- Mit tehetsz első lépésként?

Ha már egy ideje egyedülálló vagy és nem tudod miért, a megoldás nem abban rejlik, hogy arra várj, valaki majd levesz a lábadról. Most szembesítelek a nyers valósággal, ami lehet, hogy nem fog tetszeni: Az az elképzelés, hogy létezik valahol egy elragadó Herceg/ Hercegnő a számodra vagy egy lélektárs, pusztán a képzelet szüleménye és ez a gondolkozásmód tönkre fogja tenni a kapcsolataidat. Az ilyen valótlan elvárásokkal kudarcra ítéled magadat, azzal ellentétben, hogy a saját életedet élnéd. A kapcsolat legyen választás, nem cél. Ha változtatsz ezen a gondolkozásmódon, jó úton haladsz, hogy több önbizalmat, függetlenséget és a „ki nem szarja le” magatartást fejlessz ki magadban. Megkérdeztem Dr. Dain Heert, a kapcsolatok szakértőjét, mit tanácsol, hogyan irányítsuk a szerelmi életünket ahelyett, hogy játékszerré válnánk. Nagyszerű ötletekkel állt elő egyedülálló nők számára.

„Először is, megpróbálom az emberek tudomására hozni, hogy valójában a nők a világ harcosai”- mondta. „Ők azok, akik másfajta valóságot és lehetőségeket szeretnének teremteni. És szenvedő nőként üldögélve arra várnak, hogy jöjjön egy férfi, ami az igazság totális érvénytelenítése.” A passzív szerep eljátszásával lekicsinyled önmagad és ki jöhetne „megmenteni téged”, ha észre sem fog venni? A cél ebben az esetben nem az lesz, hogy egyáltalán felkeltsd egy potencionális partner figyelmét. A legfontosabb, amit elsősorban meg kellene tenned, hogy magadon dolgozol. Ha egyszer felhagytál a biztonság érzetre törekvéssel, minden a helyére kerül. Az a legrosszabb a társkeresésben, minél sikertelenebb vagy, annál inkább hibáztatod magadat. Ahelyett, hogy azt próbálnád kitalálni, mi a baj veled, élj jobb életet és nézd meg ki az, akit ez vonz.

Öt dolog, amit mindenkinek ki kellene próbálnia (és kellemesen éreznie magát benne), az az egyedüllét

„Rendelkezel azzal a képességel, hogy megteremtsd azt, ami messze túlmutat azon, amit elképzeltél, viszont ehhez hajlandónak kell lenned arra, hogy tudatosságot alakíts ki önmagaddal kapcsolatban, amit nem egy másik személy fog megadni neked.”. Dain azt mondja, „Ez azt jelenti, hogy képes vagy itt és most a saját életedet teremteni, ha jön valaki, ha nem. Kérdezd meg magadtól, Ha jól meglennék kapcsolat nélkül, hogyan teremteném most az életemet?”

Majd Dain azt is elmagyarázta, hogyan jelenik meg a legtöbb dolog az életben, ha nem keresed azokat, és ugyanez vonatkozik a kapcsolatokra is. Tudod milyen volt egykor, amikor a legkétségbeesettebb voltál, és senki sem akadt, aki időt szakított volna rád? Azt javasolja, hagyj fel a kereséssel. Fordítsd ezt az energiát magadra, és alakíts ki egy erősebb énképet, hogy tisztában legyél minden egyes értékkel, amit kínálsz.

„Ez tudatosítja benned, hogy rendben van, ha önmagadként létezel. –mondja. „És aki valójában erre reagál majd, lesz az, akivel képes leszel egy nagyszerű kapcsolatot kialakítani. Az lesz a vonzó, ami kisugárzik belőled.

Ennek eredményeként, bármilyen kapcsolatot alakítasz ki, sokkal hitelesebb lesz azáltal, hogy felismerik a valódi lényedet, ami jóval túlmutat azon a személyen, aminek egykor mutattad magadat. Így elkerülnek majd azok is, akik nem igazán hozzád valók. Szóval, mi a történet tanulsága? Ha magadat adod, és ezt valaki nagyra becsüli, ahhoz érdemes lehet kapcsolódni.


(Forrás: https://www.popsugar.com/love/Why-Am-I-Single-43737891)

2017. július 26., szerda

Hajnali kép


Hajnali kép

Milliónyi apró tükörben nézi magát,
s hajnali harmatban fürdő fűszálon
megcsillanva táncot jár
a fénylő napsugár!


(Czeglédyné B. Mária)
 

Szívem menedéke...

 
Szívem menedéke...

Fejem felett az ég, körülöttem
az erdő csendesen integet.
Szél ringatja lágyan
Pihenni vágyó szívemet.

Megrezzen a lomb, s
a gondolat ráül a fákra,
néma a szó, s a beszéd
is némán talál ma.

Nekem az erdő -
a nyugalom, a csend,
a béke, a fák, a virágok:
szívem menedéke.

Csak itt nyugszik meg lelkem
bent, ahol igazán magam vagyok,
itt élnek társaságban
velem az angyalok!

Ó, te csodás természet... mondd,
mi hogyan érthetnénk meg
minden évben megújuló
gyönyörű szépséged?

Némán és boldog
szívvel nézem én,
ahogy az élet megújul
a természet tengelyén.

A tavaszi varázslat
hírnöke, a szerelem
átüt hangosan
dobogó szívemen.

Mélyen aláásva él
az ember, aki a
csodákban gyönyörködni
már nem mer.

Ó, te csodás természet...
benned az emberek
megvigasztalódnak
és remélnek!

Ki az idő tengerén
a végtelenbe érsz,
mégis mindennap
meghal belőled egy rész.

Talán az Isten szívében
őrzi ezt a gyönyörű csillagot,
és mikor szeretetét átküldi,
szeme fénye, a nap ragyog!

(Kormány Sándor)

Petőfi Sándor: Minek nevezzelek

 
Petőfi Sándor: Minek nevezzelek

Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák először...
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly –
Minek nevezzelek?
 
Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekinteted,
Ezt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békeség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcső vánkosánál –
Minek nevezzelek?
 
Minek nevezzelek,
Ha megzendűlnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának
Azt gondolván,
Hogy itt már a tavasz,
Az ő régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány –
Minek nevezzelek?
 
Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltűn előlem a világ,
Eltűn előlem az idő,
S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság –
Minek nevezzelek?
 
Minek nevezzelek?
Boldogságomnak édesanyja,
Egy égberontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmerőbb reményimet
Megszégyenítő ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedűli
De egy világnál többet érő kincse,
Édes szép ifju hitvesem,
Minek nevezzelek?
 

Kedves, tedd alvó fejed


Wystan Hugh Auden
(1907-1973)

Kedves, tedd alvó fejed

Kedves, tedd alvó fejed
Hűtlen, halandó szívemre;
Kör és láz elperzseli
Sok merengő gyermekarc
Saját báját. És a sír
Gyermek-múlást bizonyít.
Mégis - hajnalig simulj
Élő lényeddel reám:
Földi, vétkes vagy, - de lám,
Nekem hibátlan remek.

Test és lélek végtelen:
Két szerelmesnek, ki hitvány
Aléltságban nyúlik el
Fönt a szent varázshegyen,
Vénusz ad nagy látomást:
Világ-nagy gyönyört s reményt;
Míg az elvont mélybe tett
Pillantás felkölti néha
Kő és jég közt az aszkéta
Vad, érzéki mámorát.

Hűség, biztonság kiszáll,
Hogyha már éjfélre kong,
Mint a harang halkul el,
S kényes úrfiak henyén,
Fontoskodva esküdöznek:
Mindent magam fizetek,
Bármit mond a szörnyű kártya.
Ám ma éjjeltől egyetlen
Gondolat vagy suttogás,
Sem egy csók már el ne vesszen!

Szépség, álom, éj kimúl; -
Hadd: a hajnal lágy szele
Álmodó fejed körül
Legyen oly nap hírnöke,
Mely szemet-szívet vidít,
Érd be hát a földi léttel!
Kínok csúcsán is legyél
Váratlan erőktől edzett,
Bántalom éjét virraszd át
Örök földi szerelemben!


( Franyó Zoltán fordítása)


Ha ősz leszel s öreg


William Butler Yeats
(1865-1939)

Ha ősz leszel s öreg

Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.

Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.

S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.


(Csillag Tibor fordítása)

Füst Milán: Szerelmes levél

 
Füst Milán: Szerelmes levél

A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem a messzeséget issza,
Szájamat megmérgezem,
Az arcomat elrombolom,
Hogy aki lát, vagy hallja szóm,
Hőköljön vissza,
A tüzemet eltitkolom,
S a sötét alkonyatba' két karom
Kitárom részegen eléd -
Kitárom részegen!
S a légen át egy dallamot,
Egy édes dalt küldök feléd,

A halálomról szól e dal.
S hogy most meghalnék szívesen...
Oh édes halál jöjj, ó, telt pohár!
Nem bánlak én ma már!
A sírba is majd két kezemmel
Csordúltig megtelt szívemet viszem.