Mert szeretem
Szeretem a vállaid vonalát,
Amin ujjaim siklanak tovább.
Szeretem a szemeid melegét,
Tekintetemnek óvó menedék.
Tenyerembe rejtem arcodat,
Szeretem ha a bőröd simogat.
Tenyeremben nyugvó érzetet,
Magamban tartom amíg lehet.
És szeretem ahogyan szeretsz,
Karjaimba zárva enyém lehetsz,
Ha az éj pilláidra álomport szitált,
Átlépek hozzád, ott szeretlek tovább.
[Nemes Andrea]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése