Lelkem sodrásában
Amerre járok,
kísérsz utamon,
kedves tekinteted
érzem az arcomon.
Magas szirtnek ormán,
völgymélységek alján,
gyöngyharmat virágán,
tengernek túlpartján.
Utunk messzeségbe,
de egy irányba vezet,
s találkozásunkkor Te
kezedbe veszed kezem.
Érzem a megnyugvást,
lágy simogató hangod,
lelkem sodrásában
fejem válladra hajtom.
kísérsz utamon,
kedves tekinteted
érzem az arcomon.
Magas szirtnek ormán,
völgymélységek alján,
gyöngyharmat virágán,
tengernek túlpartján.
Utunk messzeségbe,
de egy irányba vezet,
s találkozásunkkor Te
kezedbe veszed kezem.
Érzem a megnyugvást,
lágy simogató hangod,
lelkem sodrásában
fejem válladra hajtom.
(Farkas Anna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése