"Alkony hull a csend tengerére,
S arcunkon áldozik a napsugár,
Lángcsókja lélektől lélekig érve,
Érezvén szívünkben nincs határ.
Oly szép a lehetetlent meglátni,
Hogy utam utadban hagytam...
Nincs ár mely letudná azt zárni,
Mi köztünk örök és halhatatlan."
[Nemes Andrea]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése