2016. november 30., szerda

Aranyosi Ervin - Reggeli gondolat


Aranyosi Ervin - Reggeli gondolat

Minden embernek lehetnek gyengébb napjai,
de életed csak tiéd, és neked kell hallani
a reggeli ébresztő, vidám, szép dallamát,
mely jó érzéssel tölt el, s lelkedet hatja át.

Induljon el vidáman mindegyik új napod.
Mosolyogj a világra, s tükrödből ezt kapod,
Szeresd ki visszanéz rád, hiszen szerethető,
lelkedben élő gyémánt, és védangyalod ő.

Értőn nézz a világra, mennyi apró csoda!
S hova nem jutsz el lábon, lélekben menj oda!
Becsülj meg minden embert, mert egyformák vagyunk,

s a lét megannyi síkján, sok újat tanulunk.
Okuljál hát belőle, fejlődj, legyél nemes,
s próbálj örömmel élni, mert csak így érdemes.

" Lásd meg:




















" Lásd meg:
 

a vízcseppben szunnyadó életet,
a lehalkult világba tett ígéretet,
a lehetetlenben megbúvó esélyt,
a ködbe veszett utolsó reményt,
a szeretetben rejlő hitet,
két mondatom közt a szívet! "


[Nemes Andrea]

Végh György: Őszi akvarell

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Végh György:
Őszi akvarell

Kék már az ősz akár a szilva hamva
maradj velem ne hagyj magamra
maholnap itt a hó a dér a harmat
szeress nagyon kívánlak és akarlak
még csillag nincs az este fénytelen
tenélküled minden reménytelen

Amott ezüst vitorla szárnya lebben
az ónnal-szőtt higany-szín szürkületben
borzong a víz villózva száll a fodra
ha itt volnál ráhajlanék karodra
hol vagy ó merre vagy mily tájakon
átfogja torkomat a fájdalom

A felhők vére rőt s a vízbe csorran
kék sellő úszik itt a gyöngy habokban
egy templom tornya felkiált az égre
emlékezz mindig rám szemem színére
az égen dél felé egy fecske száll
a boldogság a nyár oly messze már.
 

Lombhullásig - éld át az őszi hangulatot!

 
Lombhullásig - éld át az őszi hangulatot!


 
Engedek az elengedésnek, boldogsággal tölt el most minden veszteség, minden lehulló teher és nehézség, átadom helyem az új kezdet tiszta lelkesedésének.


Kitárom a szívem az ősz hangjai, az elmúlás hangulata felé.
Beleszippantok a csípős, borsos, párás levegőbe, s az őszi tüzek illatának pernyéje vállamra hull. Betakar a köd leple, s megóv.

Tekintetem végigköveti a lehulló levelet, a nyél engedésétől a földre huppanásig, a zöld színekbe font arany és sárga vörösbe, majd barnába tart, s eltölt az őszi szivárvány minden árnyalata.
Áthat a megnyugvás mély színe, áthat a föld minden árnya, áthat az elveszett tűz és a friss élet varázsa. Megőrzöm jövőre.


Engedek az elengedésnek, boldogsággal tölt el most minden veszteség, minden lehulló teher és nehézség, átadom helyem az új kezdet tiszta lelkesedésének. Emelt fővel haladok a fagyos tél felé, elfogadom a természet járását, lecsendesítem elmém, visszafogom az aktivitást, figyelmem befelé terelem.

Remélem a négy évszak forgását, tisztelem a múltat és vágyom a jövőt.

 

„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.”

– Szeptember végén, Petőfi Sándor


(Fodor Kata)

2016. november 27., vasárnap

Advent időszaka: beszélgess a lelkeddel

 
Advent időszaka: beszélgess a lelkeddel


 
Ismét elérkezett az Advent ideje. A várakozás időszaka sokaknak azonban csak a vásárlási lázat, a végeláthatatlan ajándékozási listák írását, a végkimerülésig tartó nagytakarítást és a stresszt jelenti. Szenteste aztán fáradtan rogyunk a fa alá, és alig várjuk, hogy vége legyen a napnak. Pedig ez a négy hét épp az ellenkezőjéről kellene, hogy szóljon. A megállásról, a befele figyelésről, a visszavonulásról, a pihenésről, a saját lelkünkről.
 
Van egy régi, ha jól tudom indián mondás, miszerint ha elfáradtál állj meg, és várd meg míg a lelked utolér. Bizony most, Advent idején a mi dolgunk is ez lenne. Megállni, megpihenni, megtalálni azt a biztos középpontot önmagunkban, amiből év közben kizökkentünk. Az is lehet, hogy még meg sem találtuk sohasem, mert csak szaladunk át az életen, elnyomva lelkünk egyre erősödő hangját. Mindannyiunkban létezik egy belső vezető, egy belső bölcsesség, ami vezetni szeretne minket az úton. Nevezhetjük ezt akár a lelkünknek is. Jelzi, ha jó irányba megyünk, és jelzi, ha letértünk az utunkról. Belső hangunk azonban nem mindig jól érthető. Hogy ismét megtaláld a kapcsolatot ezzel a belső vezetőddel, meg kellene állnod néha, és befele figyelned. A folyamatos gondolkodás, „agyalás”, a problémákon való rágódás miatt nem hallod meg lelked finom üzeneteit.
 
Legtöbben akkor figyelnek csak oda belső hangjukra, amikor már keményen kapják a leckéket. Akár egy betegség, egy baleset, vagy bármi más negatív esemény formájában. Sokan azt kérdezik ilyenkor, miért veri őket a Sors vagy Isten, vajon mi rosszat követtek el. Mindössze annyit, hogy nem figyeltek a jelekre. Pedig a jeleket folyamatosan kapjuk. Ki így, ki úgy. Legtöbbször érzések formájában. Érezzük, hogy valami nem jó, valami nem stimmel. De elhessegetjük az érzést, és megmagyarázzuk magunknak, hogy biztosan csak a képzeletünk játszik velünk. Ha kapcsolatban vagyunk legbelső lényünkkel, akkor nem értjük félre az üzenetet. Akkor meg tudjuk különböztetni egónk hangját lelkünk hangjától.
 
Most, Advent időszakában csináld kicsit másképp a dolgokat, mint eddig. Ne rohanj, nem fogsz semmiről sem lemaradni. Amit meg kell élned, az így is úgy is megtalál. Az utóbbi napokban én is visszavonultam kicsit a külvilágtól, az emberi kapcsolataimból is. Nem értik sokan miért, és szóvá is teszik, hogy miért teszem ezt, miért nem beszélgetek többet a barátaimmal. Főleg azok kérdezik meg, akiknek szintén nagy szükségük lenne arra, hogy magukra találjanak, hogy egy kis időre ne csak kifelé, hanem befelé is figyeljenek.
 
Mi lenne, ha néhány napig nem néznél TV-t, nem hallgatnál rádiót, nem olvasnád a napi híreket, amelyek egyre félelemkeltőbbek? Mi lenne, ha kikapcsolnád a netet és a telefonodat? Ha nem mennél most bulizni, nem járnál zajos helyekre és tömegbe? Mi lenne, ha pár napig otthon maradnál, és hallgatnád a csendet? Ugyanis a csendben hallod meg leginkább lelked szavát. Éppen ezért nem szeretnek csendben lenni az emberek. A csendben találkoznak önmagukkal. Ugyanis a csend beszél. A csendben lelked tud végre szólni hozzád.
 
Legyen ez az Advent és ez a Karácsony kicsit más, mint a többi. Lassulj le, állj meg. Gondold végig az évedet, mit sikerült megvalósítani, és mit szeretnél még, hogy sikerüljön. Mitől félsz, mi az, ami fáj, és mit nem tudsz megoldani. Mi az, aminek már nincs helye az életedben, ami nem visz előre, hanem visszahúz. Nézz szét az emberi kapcsolataidban, kivel van megoldani való feladatod. Lehet, hogy nem lesz könnyű feladat szembenézni a problémákkal, megtenni a lépéseket, elengedni azt, ami már nem hozzád tartozik. De ne feledd el, ha te nem lépsz, ha halogatsz, előbb utóbb a Sors lép helyetted, és ez szokott lenni a fájdalmasabb út.

Használd hát fel az Adventi időszakot a rendrakásra. Kívül – belül. A külvilágban és a lelkedben is.
 
(Lukács Tünde)

2016. november 25., péntek

Dalai Láma: Anyai szeretet


Dalai Láma: Anyai szeretet

Az élet nyugalmának, békéjének megteremtéséhez az első útmutatást csaknem mindannyian az édesanyánktól kapjuk.
A szeretet szüksége már az emberi élet kezdeteinél megjelenik bennünk, és fejlődésünk legkorábbi pillanataitól fogva az anyai gondoskodásra vagyunk utalva.
Nagyon fontos, hogy az anya kifejezze irántunk a szeretetét. Ez az első útmutatás.
Ha a gyerekek nem kapnak megfelelő szeretetet, később majd nehezen tudnak másokat szeretni.


Az anyák és apák (...) egy életre nyomot hagynak bennünk, és nem számít, hogy egész életünkben voltak velünk, vagy csak egy napig.
 
(Nalini Singh)