Nagy Dezső Zoltán:
Lelkünk egészsége
Az ember, míg gyermek, még őszinte, önmagát adja,
Belső valódi világát hűen tükrözi az arca és szava.
Aztán megtanul úgy viselkedni, hogy sikeres legyen,
Megtanul szerepeket eljátszani, elégedettséget elérve.
A megfelelési kényszer erősebb lesz, mint a valódi ,,én",
De ennek semmi köze ahhoz, amit belsőleg meg is él.
Ha a sikerek mellett is azt érezzük, hogy szomorú,
Azért van, mert lelki kötöttségeiből nem szabadul.
Képzeljük kicsit a helyébe magunk, mi lehet a bajunk?
A lelkünk kiált a jogáért, mert kényszer börtönébe zártuk.
Joga és egyben küldetése is pedig, hogy önmaga legyen,
Mit rákényszerítenek az számára nem más, mint teher.
Minden bajunk és betegségünk csupán azt sugallja,
Hogy nem vagyunk önmagunk, utunk más felé mutat.
El kell, hogy hagyjuk e szerepjátszást, és legyünk bátrak,
Vállaljuk önmagunkat, egész emberré, egészségessé válva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése