Kormányos Sándor:
Július
Július van, dől a fény
s a vén akácfa hűvösén
együtt delel a pillanat
velem, a tikkadt lomb alatt.
Túl a rezgő ághegyen
a kéken nyíló végtelen
ring fölém, és most az ég
csak lombsusogásnyi messzeség.
Az ágak közé tűz a fény
s azon töprengek újra én,
hogy a világ milyen hangtalan,
ha bennem nagy-nagy béke van.
s a vén akácfa hűvösén
együtt delel a pillanat
velem, a tikkadt lomb alatt.
Túl a rezgő ághegyen
a kéken nyíló végtelen
ring fölém, és most az ég
csak lombsusogásnyi messzeség.
Az ágak közé tűz a fény
s azon töprengek újra én,
hogy a világ milyen hangtalan,
ha bennem nagy-nagy béke van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése