2016. július 31., vasárnap

Felismerni egy másik ember lelkét

 
Felismerni egy másik ember lelkét

 
A dolgok nem annyira világosak és elkülönültek, mint ahogy beszélünk róluk; ezért nagyon nehéz magunkban elkülönülten és tisztán látni a lényünk különböző részeit, hacsak nem volt részünk hosszú edzésben és fegyelemben a tanulmányozás és megfigyelés terén.
 
Nincsenek vízzáró részek a lélek és az elme, a vitális és még a fizikai közt sem. A lélek behatol az elmébe. Egyes embereknél ez igen számottevő, megfigyelhető. Tehát az elme azon része, ami rendelkezik egyfajta fogékonysággal a pszichikus lény finom érintése felé, képes érezni másokban a lélek jelenlétét.
 
Azok akik képesek egy bizonyos mértékig belépni mások tudatosságába, amikor már képesek lesznek közvetlenül látni vagy érezni a gondolataikat, a mentális tevékenységüket, akik képesek belépni mások mentális környezetébe anélkül, hogy szavakat kellene használniuk önmaguk kifejezéséhez, könnyen megtudják állapítani, hogy valakinek alszik, vagy aktív a lelke. A lélek aktivitása ad egy különleges színt a mentális aktivitáshoz - ez könnyebb, átfogóbb és fényesebb - és ezt lehet érezni. Például, ha belenézel valakinek a szemébe, többé-kevésbé biztosan ki tudod jelenteni, hogy él-e a lelke, vagy nem látod a lelkét a szemében. Sok ember érzi - úgy értem "sok" a fejlődött emberek közt-meg tudja ezt mondani. De természetesen, hogy pontosan tudjuk milyen mértékig éber és aktív valaki lelke, milyen mértékben uralja a lényt, mennyire ő a mester, ahhoz birtokolni kell a pszichikus tudatosságot, mert csak az tud meghatározó módon ítélkezni. De összességében nem lehetetlen, hogy rendelkezzetek egy fajta belső rezgéssel, amitől azt mondod, "Oh! Ennek az embernek van lelke."
 
Nyilvánvaló, hogy amit leggyakrabban az emberek -hacsak nincsenek beavatva - léleknek hívnak, az a vitális rezgés. Ha valakinek van egy erős, aktív, akaratos vitálisa, ami uralja a test tevékenységeit, aminek nagyon erős kapcsolata van az emberekkel, dolgokkal és eseményekkel kapcsolatban, ha van egy feltűnő művészi ízlése, a szépség minden megtestesülésére, általában kísértésbe esünk, hogy azt mondjuk és higgyük, "Oh! Neki élő a lelke!"; de ez nem a lelke, hanem a vitális lény, ami él és uralja a test tevékenységeit. Ez a különbség egy, a fejlődést éppen csak megkezdő és azok között, akik még mindig a tisztán materiális élet tehetetlenségében és tamas-ában vannak. Ez felruházza, először a látszatot és a tevékenységeket is egy rezgéssel, egy rezgés intenzitással, ami gyakran azt a benyomást kelti, hogy a másiknak az élő lelke; de ez nem az, a vitálisa fejlett, aminek van egy különleges ereje, erősebb a fizikai tehetetlenségnél, és megadja a rezgés, élet és tevékenység intenzitását azoknak, akiknek a vitális lénye még nem fejlődött ki, és ezért nem rendelkeznek vele. Nagyon gyakori ez a zűrzavar a vitális tevékenység és a lélek közt. . A vitális rezgés sokkal könnyebben érzékelhető az emberi tudatosság számára, mint a lélek rezgése.
 
Szabályként, ahhoz, hogy valakiben megláthassuk a lelket, az elmének nagyon csendesnek kell lennie - nagyon csendesnek, különben az ő rezgéseit látjuk, nem a lélekét.
 
És azután mikor megpillantunk valakit, aki tudatos a lelkére, és a lelkében él, ha így nézzük, azt érezzük, mintha haladnánk benne lefelé, mélyre hatolnánk, mélyre a személyben, messze, nagyon messzire benne; míg általában ha valakinek a szemébe nézünk nagyon gyakran elérünk egy rezgést ami válaszol a tekintetünkre, de nincs ez a mélyülő, mélyülő, mélyülő, mélyülő érzésünk, hogy olyan mélyre hatolunk mintha lyukba hatolnánk, messze, nagyon, nagyon, nagyon, mélyre, belülre, így van, egy nagyon kicsiny, csendes válaszunk. Általában, amikor emberek szemébe nézünk - olyan szemeket találunk, amelyekbe nem tudunk behatolni, olyanok, mint a zárt ajtó, de néhány szem nyitva van,- be tudunk hatolni, és akkor eléggé közel a felszín mögött, találkozunk valamivel, ami rezeg, és néha ragyog, szikrázik. És ennyi. Ha megtéveszt, azt mondjuk: "Ó, megtaláltam az eleven lelkét" - de, nem az: ez a vitálisa.
 
A lélek megtalálásához, el kell lépni ettől ezen a módon (mély gesztus), mint ez, eltávolodva a felszíntől, mélyre kell húzódni benne, és menni, menni, menni lefelé, le, le, messze lent egy nagyon mély lyukban, csönd és nyugalom van; és akkor találni ott egy,,, valamilyen melegséget, békességet, tartalmában gazdagot, és nagyon csendeset, nagyon teljeset, egyfajta lágyságot - ez a lélek.
 
Ha kitartunk, és tudatosak vagyunk, akkor eltölt a teljesség érzése, az érzés, hogy valami tökéletes, ami mérhetetlen mélységet foglal magába. Érezzük, ha belépnénk oda, rengeteg titok tárulna fel; olyan mint a víz nagyon békés felszínén valami örökkévaló visszatükröződése. És nem érzünk többé korlátokat az idő által.
 
Az az érzésünk, hogy mindig is léteztünk, és hogy a lényünk örökkévaló.
 
Ekkor érintettük meg a lélek lényegét.
 
És ha ez a kapcsolat eléggé tudatos és teljes, felszabadít a külső forma rabsága alól; többé nem érezzük, hogy csak azért élünk, mert van testünk. Ez általában a lény megszokott érzete, hogy annyira kötődik ehhez a külső formához, hogy amikor valaki "önmagára" gondol, akkor a testére gondol. Ez így szokott lenni. A személyes valóság a test valósága. Csak amikor valaki erőfeszítést tesz a belső fejlődés irányába, és próbál találni valamit, ami egy kicsit stabilabb a lényében, kezdheti megérezni azt a "valamit" ami tartósan tudatos minden koron és változáson keresztül, ez a valami kell, hogy "én" legyek. De már ehhez szükséges egy igen mély tanulmányozás. Különben, ha arra gondolsz, hogy "Ezt fogom tenni", "Szükségem van erre", ez mindig a tested, egy valamilyen kis akarat ami az érzékelések keveréke, többé-kevésbé zűrzavaros, szentimentális reakcióké, és még zűrzavarosabb gondolatoké, amik egy keveréket alkotnak, amiket egy impulzus kelt életre, egy vonzalom, egy vágy, valamilyen akarat: és mindez, pillanatnyilag "énné" válik - de nem közvetlenül, mert az ember ezt az "ént" nem különállóként érzékeli a fejtől, a törzstől, a karoktól és lábaktól, és mindentől ami mozog - ez nagyon szorosan összekapcsolódott.
 
Csak amikor már sokat gondolkodtunk, sokat láttunk, sokat tanulmányoztunk, sok megfigyelést tettünk, kezdünk csak rájönni, hogy valaki többé-kevésbé független a másiktól, és hogy a mögöttes akarattól függően tud cselekedni vagy nem cselekedni, és lassan, nem teljesen azonosítjuk magunkat a mozgással, a tevékenységgel, a felismeréssel - az a valami lebeg. De ehhez sok megfigyelés szükséges.
 
És aztán még többet kell megfigyeljünk, hogy ezt meglássuk, ezt az ott lévő második dolgot, ezt a valamilyen aktív tudatos akaratot "valami más" indítja be, ami figyel, ítél, dönt és próbálja tudásra alapozni a döntéseit - ez még sokkal később történik. És elkezdjük látni ezt a "valami mást", elkezdjük meglátni, hogy ennek van ereje beindítani a második dolgot, ami egy aktív akarat; és nem csak az, hanem van egy közvetlen és nagyon fontos működése a reakciókon, az érzéseken és érzeteken, és végül átveheti az irányítást a lény összes mozdulatán - ez a rész ami néz, megfigyel, ítél és dönt.
 
Ez az irányítás kezdete.
 
Amikor valaki tudatossá válik erre, megragadta a fonalat, és amikor valaki irányításról beszél, tudhatja "Ah! Igen, ez az irányítás képessége."
 
Így tanulunk meg magunkra tekinteni.
 
(Mirra Alfassa)

2016. július 22., péntek

Aranyosi Ervin: Éld a napot
























Aranyosi Ervin: Éld a napot

Minden egyes kornak van valami bája,
– és az embernek is számtalan hibája, –
ám ha minden korod tiszta szívvel éled,
minden pillanatban újabb vágyad éled.


Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!
Mától érted ketyeg, múlik minden óra.
Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,
lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!


Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?
A betegség jelzés, könnyebb elviselned,
ha megérted azt, mit lelked üzen véle:
– csökken a fájdalom, legyen bármiféle!


Életedben biztos, sok volt, aki bántott.
Bántásért a lelked, vajon megbocsátott?
Elengedted-e már a haragos múltat?
Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?


S volt-e olyan ember, akit te bántottál?
Önmagadnak ezért meg is bocsátottál?
Patyolat tiszta már lelkiismereted?
Ha ez így van, tested nem is lehet beteg.


Ha van egy kis időd, szíved nyisd meg bátran,
szereteted szórd szét, szerte a határban,
szíved tiszta fénye, szálljon fűre, fára,
napfényre mosolygó, gyenge kis virágra.


Vizek csobogása vidámítsa lelked,
szeretet szikrája gyúljon lángra benned!
Szájad szélén mindig lágy mosoly ragyogjon,
szépségből a lelked, soha ki ne fogyjon!


És az emberekkel légy megértő, kérlek!
Mindegyik másképpen keresi a szépet.
Az sem tehet róla, aki még nem érti,
hogy a gondolata, a másikat sérti.


Mindig azt keresik, ami jónak látszik,
ám az élet néha “délibábot” játszik.
Engedd el, mi bántott, csituljon a lelked,
a nyugalom leljen otthonára benned!


Élvezd ki a világ millió csodáját,
és ne keresd többé a mások hibáját.
Legyél újra tiszta, könnyű lelkű gyermek,
akit az emberek, s angyalok szeretnek!


Nyári reggel























Kormányos Sándor:
Nyári reggel

 
Rezdül a szél, mint hosszú sóhaj
lüktet a fákon lágy remegés,
hajnali csendű kis levelek közt
zizzenő szárnyú zöld lebegés.



Álmosan bomlik fátyla a ködnek
gördülő könnyét törli a rét,
fénysugarakká szökken a harmat
ritkuló pára jelzi helyét.



Friss kacagással zendül az erdő
kék mosolyát ha szórja az ég,
kerge rigókkal szárnyal a reggel
szárnysuhogástól csattog a lég.



Fénysugarakban fürdik a dallam
dúdol a hangja zümmög a rét,
méheket zsongat röptet a szélbe
messzire hordva a nyári zenét.


Kormányos Sándor: Július























Kormányos Sándor:
Július

Július van, dől a fény
s a vén akácfa hűvösén
együtt delel a pillanat
velem, a tikkadt lomb alatt.
Túl a rezgő ághegyen
a kéken nyíló végtelen
ring fölém, és most az ég
csak lombsusogásnyi messzeség.
Az ágak közé tűz a fény
s azon töprengek újra én,
hogy a világ milyen hangtalan,
ha bennem nagy-nagy béke van.

Lelked mélyén zene szól...


"Amikor kisüt a Nap benned, amikor megjön az életkedved, amikor a legnagyobb bajod sem baj – ez mind angyali segítség! Nem ő adja, kívülről, hanem felhozza belőled, mert ismer. És tudja, hogy lelked legmélyén mindig derű van. S ezt felhozza! Lelked mélyén zene szól, csak nem hallod! Az angyalod hallja s ráhangol, hogy táncolj – akkor is, ha kívül semmi okod rá."
 

(Müller Péter)

Esti szép...


Esti szép...

"Ne panaszkodjunk folyton a Jóistennek, őrangyalunknak, vagy annak, akiben hiszünk.
Vegyük észre, hogy vigyáz ránk, és legyünk hálásak neki.
Köszönjük meg, hogy ha már hülye fejjel felmásztunk a létrára, le is tudtunk jönni. Hogy sietve lelépve a villamosról, nem ficamítottuk ki a bokánkat. Hogy azt a ronda nagy dongót kergetve, úgy borítottuk fel a fikuszt, hogy csak a cserép tört el. A sor bárki által folytatható.
Nem kell nagy hálálkodás, elég ha csak annyit mondunk: köszönöm. Érteni fogják. És azt is értik, ha kérünk valamit, csak ne kezdjük jajgatással.
Fogalmam sincs, milyen frekvencián jutnak el a köszönetek és a kérések az illetékeshez, de eljutnak. Van, ami nem teljesíthető.
S befejezésül egy gyermeteg, ám hatékony javaslat. (Kipróbálva!) Azokban a pillanatokban, amikor jól érezzük magunkat- hazaértünk, hűvös a lépcsőház, a kinti hőséghez képest a lakás is elviselhető, levetettük a cipőnket, végre leültünk, ettünk egy falatot, ittunk is rá, sőt letusoltunk vagy beültünk a fürdőkádba – mondjuk azt, hogy ez jól esett. Hangosan. Csodálkozni fogunk, hogy naponta hány jó percünk akadt. Ha estig nem felejtjük el – ez memóriatréningnek is jó –, köszönjük meg az illetékesnek az elmúlt napot.
Lefekvés előtt nézzünk fel a csillagos égre. Mert kánikulában csillagos az ég. Itt nem kell semmit mondani, érezzük úgyis, hogy ott van, és szép. Mi meg itt."

 

(Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!)

Mindig legyen néhány perced...


Mindig legyen néhány perced, amivel megajándékozod Önmagad. Az értékesnek tartott időt pont Magadtól sajnálnád? Töltődj fel a napsütésben, csodáld meg a bíbor-aranyba öltözött természetet, hallgass egy jó zenét, egyél egy finom ételt, vagy igyál egy kávét vagy teát vagy bármi mást amit szeretsz. Sétálj egy csendes parkban, ülj le egy jó könyvvel, sokszor találsz majd benne tanácsot ami éppen Neked szól, ha belelapozol. Ezeket a perceket ne lopott percekként éld meg, hanem tudatosan Önmagadért. Ezzel is fejezd ki Magad számára, hogy fontos vagy.

(Kalo Jenő)

A legdrágább

 
A legdrágább

Szeretet belülről fakad,
Kedves mosoly mindig akad,
Apró dolog, egy érintés,
És a csöppnyi kedveskedés.

De pénzzel az nem mérhető,
Csakis szívvel ölelhető,
Benned van ez, fellelhető,
Ez az, ami nem feledhető!

 
(Erzsi-Zsu)
 
 

A következő perc ajándék...

Azzal voltam elfoglalva, hogy az életnek milyennek kellene lennie
 
Annyira elvoltam foglalva azzal, hogy az életnek milyennek kellene lennie. Álmokat kergettem, miközben megfeledkeztem arról, ami körülvett engem. Felállítottam egy képet, hogy milyennek kellene lennem, szüntelenül a tökéletesség után sóvárogtam, s azt gondoltam, hogy így nem kellek senkinek. Megfigyeltem a környezetem, s csak azt vettem észre, ami nálam jobb és szebb. Nem azt néztem, hogy bennem milyen értékek rejlenek, nem azt néztem, hogy én is tökéletes vagyok a tökéletlenségben, hanem azt néztem, hogy mi hiányzik, mi az ami csökkenti az értékem. Ha a másikat jobbnak láttam, felerősítettem a hiányosságaimat és szomorú tekintettel néztem a tükörbe, hogy én miért nem lehetek szebb és jobb, olyan, amilyen Ő. 


Aztán egy reggelen kiültem a teraszra és valami megváltozott bennem. Felfigyeltem a madarak csodálatos énekére, észrevettem, hogy a nap milyen kedvesen mosolyog rám, s már nem azzal foglalkoztam, hogy mi az, ami kellene, hanem azt láttam, hogy mi az ami van. Mindvégig ott volt előttem, de a jövő utáni sóvárgásom megvakított és elfelejtettem élvezni a jelen pillanatot.

Pedig a napok gyorsan telnek, s ha nem a pillanatnak élünk, elveszítjük azt a szépséget, amellyel az élet megajándékozott minket. Csak figyeld meg a légzésed. A levegő az orrodon keresztül a tüdődbe áramlik, majd szépen lassan távozik. Ahogy tudatosan lélegzel, a tested megnyugszik és hirtelen észreveszel olyan dolgokat is, amelyek azelőtt "elbújtak" előled. Észreveszed, ahogyan a szellő gyengéden megsimogatja a bőrödet, észreveszed a kisebb zajokat, amelyek az utcáról érkeznek, s észreveszed azt, hogy itt, ebben a pillanatban már jelen van a csoda, az, amiben örömödet leled.

A következő perc ajándék, mi foglalkozzunk a mosttal és élvezzük annak minden egyes rezdülését.


(Boros Bea)

Hinned kell abban...


Mindegy mi volt eddig! Bármi történt, húzz egy vonalat, és haladj tovább! Tudom, hogy fáj, tudom, hogy nehéz, de menned kell tovább! Az élet minden pillatata ajándék, éld úgy, hogy sosem tudhatod a következőt eltöltheted - e még ebben az életben. Légy büszke, légy boldog, élj úgy, ahogyan mindig is akartál! Isten győzelemre játszik, és hidd el, Te sem véletlenül vagy itt; most. Hinned kell abban, hogy van helyed ebben a világban! Teremts, élj, és szeress!
 
(Theodorovits Andrea)

A Te utad, a Te életed!...


Bármi is a célod most, már úton vagy! Ne azon rágódj, célba érsz - e majd, csupán haladj! Mindig egyetlen lépést, kiélvezve minden pillanatot, hiszen az út egyszer véget ér! Visszatekintve ne a vér, és verejték keretezze a múltat, hanem a boldogság, a hála, és a remény! Bármi lesz is az eredmény, elindulhattál, álmodhattál, tehettél önmagadért, azért, aki vagy, és aki lenni szeretnél! Élvezd az utat, hiszen maga az élet! A Te utad, a Te életed! A tiéd!
 
(Theodorovits Andrea)

2016. július 19., kedd

Lépj tovább...


Ha ellöksz magadtól, ne kérdezd, miért van a szívem zárva. Hiába szépek szavaid, a valóságot tetteid mutatják. Minden igaz kapcsolat azzal kezdődik, hogy az ember vállalja önmagát. Ha ellöksz magadtól, ne akarj visszasétálni többé. Ne várd, hogy várjak Rád. Részemről balgaság lenne, hisz életem haladni szeretne tovább. Ha ellöksz magadtól, ne várd, hogy ugyanúgy szeresselek tovább. Nehéz szeretni azt, aki nem szereti önmagát. A gond nem az, amit adok, hanem hogy hiányzik a befogadás. Ha ellöksz magadtól, az érzéseid tagadod meg igazán. A legnagyobb fájdalmat magadnak okozod ám! Ha fájón is, de tovább lépek, hiszen tudom, hogy vár rám egy csodás élet. Ha ellöksz magadtól, ne kérdezd hová tűntem. Lépj tovább, a szívem nem átjáróház!

(Mohácsi Viktória)

ÁRNY ÉS FÉNY VILÁGA…..


ÁRNY ÉS FÉNY VILÁGA…..

Mond mindig azt amit hallani szeretnének a körülötted élők….. Tégy és viselkedj mindig úgy és aszerint amit elvárnak tőled….. Felelj meg mindennek és mindenkinek körülötted! És vakon hidd azt ha így teszel, mindig sütni fog a nap… Így merülj el, a komfortos élet mocsarában….
Idővel majd, mikor már jó mélyre merültél s bűzlesz az illuzórikus életed szagától, a bűntudat vagy érzelmi zsarolás által kialakult megfelelési kényszeredbe belefáradva, betegedve, összetörve, megöregedve, ráébredsz majd, ez idáig mindenkiről, csak nem rólad szólt…..
Hirtelen mag-ányosnak és elveszettnek érzed mag-od, elkezdődik önsajnálatod…. Azonban ez a felismerés valaminek a kezdete! Felhőbe burkolódzik világod. Rideggé, ismeretlenné válik minden…. Szívednek melege az ami belobbantja benső Mag-odat… S Mag-odnak melege először benső napodat kezdi hevíteni…. majd külső világodra is kivetül….EGYÉ válsz!
Ez a világ már a valóság….. Képessé váltál Mag-od-on keresztül kifelé is őszintén, tisztán SZERETNI….! Ez már nem a megalkuvó rettegő éned…. Ez már az egységes, tudatos FÉNYED! Hol pedig egység van ott NINCS MAGÁNY!


(Siloám Neo)

Vésd jól az eszedbe...


“Ha irányítani akarod a körülményeket, a körülötted élő emberek életét, hogy neked jobb legyen; ha el akarod venni bárkitől is a szabad döntés jogát akár nyíltan vagy rejtett módon – azért mindig a saját szabadságoddal fizetsz. A Vonzás Törvénye ugyanis így működik. Ha Te irányítani akarod mások életét, akkor ezt a rezgést bocsátod ki, tehát óhatatlanul megjelenik valaki a Te életedben is, aki irányítani próbál. Lehet ez egy személy, egy körülmény, a hatalom, a pénz. Vésd jól az eszedbe, hogy nem áll módodban a körülményeket és az emberek válaszreakcióit irányítani. Az egyetlen dolog ami felett teljes hatalmad van, az a saját rezgéskibocsátásod. A Vonzás Törvénye pedig erre a rezgésre válaszol. Ekkor már olyan embereket helyez tapasztalatod körébe, akik tényleg Veled akarnak lenni, önszántukból, szabadon. Képzeld csak el mekkora ajándék az, amikor tudod, hogy valaki azért van Veled, mert ő így döntött, nem pedig azért, mert valahogy elérted erővel, kényszerítéssel, fenyegetéssel, manipulációval, hogy Veled legyen. Ha tényleg meg akarod érezni milyen a Valódi Szabadság, akkor hagyd meg az embereknek, a világnak, hogy szabadon döntsenek mindenben. Akár abban is, hogyan bánjanak Veled. De azt is tudd, hogy csak olyan dolog jelenik meg az életedben, ami aktív a rezgéseidben. Tehát ha változtatni akarsz valamit, akkor a rezgésedből kell eltüntetned a dolgot azzal, hogy arra figyelsz amit akarsz és ezt erős érzelmekkel átitatod.”


 (Abraham Hicks)

Ha a szeretet valódi...


A szeretet nem ok arra, hogy hagyd magad megalázni. Nem ok arra, hogy semmibe vegyenek, megtapossanak kedvük szerint. A szeretet nem ok arra, hogy várj valakire évekig, abban bízva, hogy megtalálja önmagát. A szeretet nem ok arra, hogy visszafojtsd érzéseid, eltitkold gondolataid, csak mert félsz attól, hogy elveszíted a másikat... Ja, hogy ennyire szereted őt? Az lehet, de ebből látszik, hogy önmagad nem szereted és tiszteled. Ha a kocka megfordul, és önbecsülésedben elér erős vagy ahhoz, hogy ne függj senkitől, a boldogság nem várat magára, hidd el!A szeretet arra sem ok, hogy jobban tudd, mi kell a másiknak, mint ő maga. Sosem tudhatod, milyen utat járt be életek hosszú láncolatán, és mi az, ami fejlődéséhez jelenleg szükséges. Ez nem szeretet, hanem birtoklás. A szeretet elfogadja a másik döntését akkor is, ha ő másképpen cselekedne. A szeretet elfogadja azt is, ha nem szeretik viszont. Ha a szeretet valódi, nincs feltételekhez kötve, hanem szabadon áramlik. Ha a szeretet valódi, Te is valódi vagy... Addig csak imitálod önmagad.

 
(Mohácsi Viktória)

A gyenge ember magányos...


Vannak emberek, akik megpróbálnak uralkodni feletted. Elkövetnek mindent, hogy rábírjanak arra, amit szeretnének. Félelmet keltenek Benned kegyetlenségük által. Te pedig megadod magad, mert látod az erőt. Pedig ha tudnád, mennyire gyengék. Egy erős ember nem akar leigázni, nem akar saját szolgálatába állítani. Az erős ember nem függ Tőled. Attól erős, hogy teljesen önmaga, és tudja, hogy boldogsága nem függ senki mástól. Nem tudják kibillenteni egyensúlyából, bármit is tesznek. Egy erős ember nem takarózik mással, és nem hallod tőle, hogy bárkit hibáztatna életéért. Az erős ember tisztában van önmagával és azzal, hogy az élete az ő felelőssége. Kedvességet és gyengédséget csak erős embertől kaphatsz. A durva, zsarnok ember a leggyengébb. Képtelen irányítani érzelmeit, így azok kegyetlenségbe csapnak át. Mindenáron kívülről akar igazolást, hiszen nincs tisztában azzal, kicsoda valójában. A gyenge ember magányos, hiszen szívéhez nem férhet közel senki. Az erős ember hagyja magát szeretni, és szíve szeretetet sugároz. Közelében megnyugszol, és érzed, hogy hazataláltál.

 
(Mohácsi Viktória) 

2016. július 10., vasárnap

Este

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Este

A fák koronái integetnek búcsút a mának,
fáradtan érzem, hogy az álmok várnak.
Egy mosollyal zárom eltelt napom,
örülök, hogy jól vagyok.

Szeretteimért egy féltő imát dúdolok,
ilyenkor rád is gondolok.
Nem maradt semmi sem hátra,
takarót húzok magamra s egyben a mára.

A harag apró mécseseit elfújom,
az éjbe szerető szívvel indulok,
s tudom, ha tiszta a lélek,
a holnap ettől szép lesz.
 
 
(I. P. Steve)
 

Most élvezd, hogy ÉLSZ...


Most élvezd ki a perceket, hogy eleven vagy, hogy nevetsz. Hogy van, ami örömödben könnyekre fakaszt, hogy érzed a megkönnyebbülést, a napfényt a bőrödön. Hogy van, akinek azt mondhatod: szeretlek. Most legyél hálás a szüleidnek, ha még élnek, és még mindig az ő szemük fénye vagy, ha pedig már nincsenek veled, légy hálás érte, hogy jók voltak hozzád. Légy hálás a kezekért, az ölelésért, az ízekért a szádban, a melegért és a hidegért, és a sima bókokért is, na meg a hozzád intézett szép szavakért. Most gyönyörködj a természet csodáiban, a színekben, a hétköznapi változásokban, a leheletnyi élvezetekben. Most légy hálás azokért a csodákért, amik csak neked adatnak meg. Légy hálás az időért, a jókedvedért, lelj örömöt a barátokban, az otthon melegében, a szerelmed szerető tekintetében, és mindenben, amid van. Most élvezd, hogy ÉLSZ. Mert az a fuvallat, ami messziről jön, és épp hogy csak megérint, épp hogy csak érzel belőle valamit...az bizony a kegyetlen valóság, hogy mindez egyszer véget ér.


(Agárdi Zsóka)

Szeretetünk végtelen...

 
Számtalan élet köt össze Bennünket. Bármennyire is furcsa, lelkem emlékszik Rád. Milliónyi szerep életünk színpadán, s most újra együtt vagyunk ITT. Lelkünk összekapcsolódott. Szerettünk, gyűlöltünk, bántottunk, féltünk, de a láthatatlan köteléken keresztül mindig megtaláltuk egymást. 
Szeretetünk akkora, hogy szükség esetén azt is vállaltuk, hogy bántjuk egymást, csakhogy fejlődhessen a másik. Érted bármit! Szeretetünk végtelen, túlmutat minden emberi logikán. Ezt senki más nem értheti, érezheti. 
Sokszor féltem és menekültem, néha pedig pont fordítva történt. Talán még most is félek, hiszen túl sokszor veszítettük el egymást. Múltból hozott félelmeink a jelenben is megakadályozhatják az összeolvadást. De lassan kezdem megérteni, hogy minden szerepünkre szükség volt. Általad mentem keresztül a legfontosabb megtapasztalásokon. Most sincs ez másként. Minden szerepre szükség volt ahhoz, hogy most ITT - EGYÜTT szabadok lehessünk. A szövetség örökre összeköt bennünket!

 
(Mohácsi Viktória)
 

Ha hagyod, hogy megnyíljon...

 
Több ezer éve ismerlek, lelkem emlékszik Rád. De van, mikor a létezésben nem ismerjük fel egymást. Itt belül, mélyen őrzöm közös emlékeinket. Ha hagyod, hogy megnyíljon az emlékezés kapuja, újra egymásra találunk a földi létben. 

 
(Mohácsi Viktória)
 

Merj szeretni és merd kitárni a szíved...


Mindenki a szerelmet, a lélek együtt rezdülését keresi, de a szívét megnyitni nem meri...Hogyan várhatod a szerelmet, ha a sebzett váradból, nagy kőfalakkal körbe vett házadból kergeted a csodát? A múlt sebei begyógyulnak és amikor tovább léptél, ki kell nyitni a szívet,mert a félelmek az újabb sebektől ugyan megóvnak, de a boldogság útját állják.

Aki mer, az nyer alapon, itt is érvényes a mondás, hiszen nem szárnyalhatsz vad szenvedéllyel a félelem tengerében.
Hinni kell, hogy most másképp lesz, hinni, hogy nem bántanak újra és hinni, hogy várnak rád még nagy érzelmek.


Hiszem, hogy csakis szenvedéllyel lehet élni, mert az egyetlen ami hajt, az nem más, mint a töretlen vágy. Padlóra küldhet az élet, de a felelős te vagy, senki más és ezért talán könnyebb a felállás.
Amikor kiheverted, tanultál belőle és megerősödtél, akkor leszel képes hegyeket is megmozgatni a vágyért, egy pillantásért, az érintésért, egy illatért, egy csókért vagy egy közös szívdobbanásért. Engedd és nyisd ki a szíved, hogy a lelked szárnyalhasson...ne engedd, hogy a csoda, amely rád vár kihasználatlan maradjon.
Olyan erőt ad, amelyet elképzelni sem tudsz. Olyan boldogságot ad, amelybe bele olvadni lehet csak és száguldani a vágyak és szenvedélyek viharos óceánján.


Sokan csak várnak, de nem tesznek semmit,hogy a falak leomoljanak. Azután jön valaki és pillanatok alatt rombolja le az évek óta gondosan felépített, erősnek hitt falakat a szíved körül és ott állsz mezítelenül, sebezhetően...rettegve és reménykedve, hogy most talán másképp lesz....most talán nem kapok sebeket...!

Merj szeretni és merd kitárni a szíved, mert arra született mindenki, hogy szeressen és viszont szeressék.
Ennél nagyobb erő nincs a Föld nevű bolygón...!
Ugorj, ha kell a semmibe, hogy az Univerzum segíthessen!
Adj esélyt magadnak és a lelkednek!


https://www.youtube.com/watch…

 
(Szigeti Krisztina)

Ne aggódj, ha nem érted...


Hidd el, hogy minden emberi kapcsolatodban ajándék rejlik. Vannak emberek, akik visszaadják önbizalmadat, akik megnyitják a szíved, míg mások arra tanítanak, hogyan állj ki magadért. 
A találkozások mindig tükröt tartanak eléd, megmutatják a régi sebeket, és elindítanak egy gyógyulási folyamatot, amitől a jelen problémái is elkezdenek megoldódni. Neked csupán az a dolgod, hogy ne akadályozd meg, hogy begyógyuljon a seb. 
Ne aggódj, ha nem érted az adott szituációban a tanítást. Ne akard kézben tartani a folyamatot. Bízz abban, hogy megérted majd, ha eljött az ideje, és akkor tudni fogod, hogy pontosan erre az ajándékra volt szükséged. 

(Mohácsi Viktória)

Ebben rejlik az erőd...

 
Néha pont az fejezi ki erődet, ha megmutatod sebezhetőséged. Hiszen sokszor van, hogy az életnek teljesen szét kell esnie, hogy újra rendeződhessen. 
Vannak olyan napjaink, amikor ahhoz sincs kedvünk, hogy kikeljünk az ágyból. Minden idegesít bennünket, hibát találunk még a hulló falevelekben is. Dühöngünk, mérgelődünk. 
Nem baj, ha vannak ilyen napjaink. Ahhoz, hogy megóvjuk magunkat, és önmagunk tudjunk lenne, néha az kell, hogy szétessünk, és újra építsük magunkat. A bátorság ahhoz kell, hogy merd néha gyengének mutatni magad. Ebben rejlik az erőd. 
Az igazán bátor ember minden helyzetben önmaga. Felvállalja esendőségét. Nem fél segítséget kérni, ha szüksége van rá. Pont ezzel mutat példát embertársainak. 

 
(Mohácsi Viktória)
 
 

Sosem késő kimondani, mit is érzel…


Sokat beszélünk manapság arról, hogyan dolgozd fel a sérelmeket, amiket más okozott Neked. De mi van azokkal a fájó érzésekkel, melyekkel Te ejtettél sebet magadon?
Emlékszel-e arra, mikor támadtál valakire, csupán azért, mert féltél? Szeretted őt, de nem volt merszed kifejezni felé. Könnyebb volt bűntudatod ébreszteni benne. Képes voltál még a bizalmától is megszabadulni, csakhogy ne érezhesd újra áldozatnak magad. Azt akartad, hogy ne fájjon. Ám ahogy telt az idő, egyre mélyebben mardosott a bűntudat.

Akkor kezdted érteni, hogy inkább elmenekültél, minthogy őszinte légy. Talán akkor, abban a pillanatban, erősebbnek érezted magad ettől. Azt hitted, Te irányítod a dolgokat. De csak a félelmeid voltak. A szíved pedig félig belehalt ebbe. Talán fájt szembe nézni önmagaddal a másik ember lelkében.
S utána nem értetted miért, nem felszabadult a lelked, hanem még mélyebbre taszítottad lényed. Úgy érezted, börtönbe zártad saját magad.
Mindezt azért, mert súlyos terheket cipelsz a múltból, amelyek miatt nem érzed méltónak magad a boldogságra.
Itt az idő, hogy elengedj minden bűntudatot, ami még mindig ott feszít belül. Bármi is történt, akkor, abban a pillanatban a legjobb döntésnek tűnt. S talán mindkettőtöknek kellett a fejlődéséhez. És sosem késő kimondani, mit is érzel…



(Forrás: Mohácsi Viktória)

Szeretni foglak minden évszakban és változásban.”


„Benned van minden: virágok, a tűznek fénye,
csillagok és énekesmadarak,
a nyár illata, nyugalom a virradat előtt.
Szeretni fogok veled táncolni, énekelni, olvasni,
tervezni, veszekedni.
Szeretni foglak civódva és fáradtan,
bátran szeretlek félelemben, boldogságban,
borzalomban és győzelemben.
Szeretni foglak minden évszakban és változásban.”

 
(Peter Gray)
 

Szeretném megköszönni Neked ezt a csodát! ...

 
Szeretetem túl mutat időn és téren, több ezer éve ismerlek már Téged. Valamikor régen, egy lélek voltunk, de emberként születni igazi áldozat. Eldöntöttük, ketté válunk, de azóta is érezzük, csak együtt lehetünk egy egész. 
Most újra lejöttünk ide, s magunkkal hoztuk egymás lenyomatát lelkünkben. Amikor találkoztunk, értelmet nyert az élet. Magamra ismertem Benned, hazataláltam. Először voltam megrendíthetetlenül biztos valamiben. Tudtam azt, hogy mi összetartozunk. Éreztelek akkor is, mikor semmit sem szóltál. Tudtam Rólad, mikor hetekig nem láttuk egymást. A lelkemben ott volt minden rezdülésed. Éreztem, amikor vidám vagy, de azt is, amikor letört és magányos. Tudtam, mikor gondolsz rám, és vágyakozol utánam. 
Szeretném megköszönni Neked ezt a csodát! Köszönöm, hogy értelmet adtál a létezésemnek, és köszönöm, hogy általad önmagam lehetek. Akár úgy döntesz, hogy együtt folytatjuk tovább, akár úgy, hogy nem. Az én szeretem feltétel nélküli és kitörölhetetlen. Köszönlek!
 
 
(Mohácsi Viktória)

2016. július 1., péntek

A nyugodt csoda















Szabó Lőrinc:
A nyugodt csoda


Tudom, semmi, de semmi közötök
hozzám, butuska tücskök a fű között,
mégis jólesik azt képzelni, hogy
mikor, így este, ablakot nyitok,
nekem üzentek, sok hű kis barát,
lelkendezve, hogy csak szép a világ -
és hogy amiként szobámba a rét
vigasznak lengeti be fűszerét,
a hömpölygő, meleg szénaszagot
s benne az ezer szikra csillagot
s a parázs holdat, ti is úgy külditek,
olyan lélekkel, köszöntésetek,
úgy építitek, hangokból, puha
zenéből, ide, az ágyam köré,
az izgatott nap romjai fölé,
azt, ami örömünk volt valaha,
közös örömünk: a nyugodt csodát,
a zengő, boldog, nyári éjszakát.

Lelkünk egészsége



















Nagy Dezső Zoltán:
Lelkünk egészsége

Az ember, míg gyermek, még őszinte, önmagát adja,
Belső valódi világát hűen tükrözi az arca és szava.
Aztán megtanul úgy viselkedni, hogy sikeres legyen,
Megtanul szerepeket eljátszani, elégedettséget elérve.

A megfelelési kényszer erősebb lesz, mint a valódi ,,én",
De ennek semmi köze ahhoz, amit belsőleg meg is él.
Ha a sikerek mellett is azt érezzük, hogy szomorú,
Azért van, mert lelki kötöttségeiből nem szabadul.

Képzeljük kicsit a helyébe magunk, mi lehet a bajunk?
A lelkünk kiált a jogáért, mert kényszer börtönébe zártuk.
Joga és egyben küldetése is pedig, hogy önmaga legyen,
Mit rákényszerítenek az számára nem más, mint teher.

Minden bajunk és betegségünk csupán azt sugallja,
Hogy nem vagyunk önmagunk, utunk más felé mutat.
El kell, hogy hagyjuk e szerepjátszást, és legyünk bátrak,
Vállaljuk önmagunkat, egész emberré, egészségessé válva.