Hugo von Hofmannsthal:
Valakinek, aki erre járt....
Elmúlt dolgokra emlékeztetsz,
melyeknek titka bennem él.
Te vagy a lélek húrjain
a susogó éjjeli szél.
Te vagy titokzatos
hangja a sóhajos éjnek,
mikor kint felhõk siklanak,
s egy álmot félbetépnek.
Halk lüktetés feszíti
a kéklõ végtelent,
s az ágak közt, az éjben
lágy remegés dereng.
Valakinek, aki erre járt....
Elmúlt dolgokra emlékeztetsz,
melyeknek titka bennem él.
Te vagy a lélek húrjain
a susogó éjjeli szél.
Te vagy titokzatos
hangja a sóhajos éjnek,
mikor kint felhõk siklanak,
s egy álmot félbetépnek.
Halk lüktetés feszíti
a kéklõ végtelent,
s az ágak közt, az éjben
lágy remegés dereng.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése