Lám, este van már...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lám, este van már...

Lám, este van már, csend honol,
Égre sok csillagot hozott,
Álmot szőtt a sötétsége,
Felrepít a messzeségbe.

Csillagok közt ringatózom,
Sötétséggel takarózom,
Úgy alszom a reménységgel,
Az éjszaka szépségével.

A Hold harmatos álmával,
Fényesen fénylő fáklyával,
Világítja az én utam,
Rám mosolygott cinikusan.

Odasúgja - ne menj arra,
Mert vár ám rád az éjszaka,
Fátyolfelhő úszik vélem,
Figyelj hát, Néked mesélem.

Az éj fényesebb csillaga,
Ő az éjszaka ablaka,
Mert minden múló tegnapon
Ott van az érző holnapom,

Nyílik mának az ablaka,
A szépen kelő hajnala,
És benne magam láthatom,
De hát én nem is álmodom!

(Erzsi-Zsu)