Tavasszal telepedj le egy fa alatt… Ne legyen különleges fa, csupán egy fa a többi közül, telepedj le alatta egy új tavasz csodás ígéretével, mely éled és kiteljesedik körötted – s kiálts ˝tavaszt”!, kiálts ˝fényt”!, kiálts „újjászületést”! Mondom, figyelj és élj – az ősi rög tudatával, a fák növekedésével, a születő szirmok illatozó üdeségével, a méhek zümmögésével – és vedd észre, hogy az Isten mindenkiről gondot visel.
Tavasszal telepedj le egy egyszerű fa alatt… Ne legyen különleges, dekoratív vagy túlnemesített fa – egy legyen az erdő fái közül, amelyik most épp lombot fakaszt. Feküdj le vágyakozó szívvel a zöldellő fűbe, és olvasd fedetlen arccal a természetet – a rögök hűvösével, a megéledő világ nagyszerűségével – nyugodj és élj – a virágok nyílnak, a csend és a fény zenél; a méhek és a hangyák szorgoskodnak, a madarak fészket építenek, a szitakötők táncolnak, az évgyűrűk növekednek – s élsz te is egy az emberiségből, akiről az Isten gondot visel.
Kiteljesedik a világ, mihelyt te is a része vagy.
(TAVASSZAL TELEPEDJ LE…)
(Leleszi Balázs Károly)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése