Szeretet
A szeretet olyan, mint a szél, nem látod, csak érzed.
Olyan, mint a fény, mely melegít s éltet.
Hidegben betakar, viharban vigasztal,
forróságban árnyat ad, ha mennél, marasztal.
Kitárja karjait, s szalad, mint gyermek boldogan anyja ölébe,
csak ad és ad végtelen, és sosem kér semmit cserébe.
Alakja változó, hol kerek, hol szögletes, hol sovány vagy kövér,
de minden formájában csodaszép, szinte maga a tökély.
akadályt nem ismer, legyőzi a távolságot,
túllép az ész korlátain, s enyhíti a bús magányod.
lábujjhegyen közelít, csendben, suttogva jár,
szivárványszínben tündököl, s angyalok hárfáján muzsikál.
A szeretet kell, mint falat kenyér az éhes szájnak,
de kiszárad, megszikkad, ha kihuny benn a tisztelet parázsa.
Játékosan bódít, boldogan kacagtat,
kis őrültséggel fűszerez, s értően meghallgat.
Legyen tiéd tettben, szóban, minden édes gondolatban,
napsütésben, hóesésben, megannyi boldog pillanatban.
Olyan, mint a fény, mely melegít s éltet.
Hidegben betakar, viharban vigasztal,
forróságban árnyat ad, ha mennél, marasztal.
Kitárja karjait, s szalad, mint gyermek boldogan anyja ölébe,
csak ad és ad végtelen, és sosem kér semmit cserébe.
Alakja változó, hol kerek, hol szögletes, hol sovány vagy kövér,
de minden formájában csodaszép, szinte maga a tökély.
akadályt nem ismer, legyőzi a távolságot,
túllép az ész korlátain, s enyhíti a bús magányod.
lábujjhegyen közelít, csendben, suttogva jár,
szivárványszínben tündököl, s angyalok hárfáján muzsikál.
A szeretet kell, mint falat kenyér az éhes szájnak,
de kiszárad, megszikkad, ha kihuny benn a tisztelet parázsa.
Játékosan bódít, boldogan kacagtat,
kis őrültséggel fűszerez, s értően meghallgat.
Legyen tiéd tettben, szóban, minden édes gondolatban,
napsütésben, hóesésben, megannyi boldog pillanatban.
(Kerecsényi Éva)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése