A felnőtt boldogsága a csend. A lélek csendje, az érzések harmóniája. A felnőtt ember ebben a komoly csendben éli meg az öröm nagy pillanatait. (Hankiss János)
2016. március 13., vasárnap
NULLPONT….
NULLPONT….
Mára már sok gondolatomat megosztottam veled… Egy valamiről azonban még kevés szó esett… Amikor valami véget ér…. valami új kezdődik az életemben. A saját Mag-om által előidézett helyzetekből térdre rogytam s egyre inkább meghajoltam... az élet és a fény előtt….. Külső megfigyelőként nézve ezt a műsort, hm… tudod, a maga történéseivel és teremtett érzelmeivel együtt, sokszor nehéz nem azonosulni az eseményekkel…. Minél inkább a szeretettel analóg cselekedetekkel azonosulok, ez a világ annál inkább korbácsol….. Minél magasabb frekvencián vibrálok, annál jobban vissza akar húzni… Kapaszkodik belém, ragaszkodik hozzám, korbácsol a szavaival….. tetteivel….. Mint bárkát a viharos szél, mikor vitorláit szaggatja… A süvítő hideg szél, ahogy át fúj a fedélzeten, mikor az ego védi mag-ját... Ilyenkor érzem igazán, hogy egyedül vagyok… mindig is egyedül voltam ebben az asztrál viharban…. Azonban, ahogy tovább figyelem a manifesztálódott gondolatokat, és a mögöttük megbúvó félelmeket… felismerem, hogy a szeretet az, ami ott van velem…bennem…Mag-om, az Önvalóm! Így már nem adok figyelmet, energiát démonjaiknak… Megértésem és elfogadásom által szeretem őket! Természetemnél fogva, így létezem! Lelkem hajójának kapitányaként az irányt tartva, szelet s viharos óceánt lecsillapítva, a horizontot felkutatva, a fényt követve hajózom tovább, a létezés határtalan s örök univerzumában….
(Siloám Neo)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése