2016. január 23., szombat

Megnyugodva

 
Megnyugodva

Szökni akar már múltunk, szél szárnyán rohan, elviszi,
messzi sodorja szerelmünk, végtelen útra, ahol nem
nyugszik a vágy, csak némán vár, míg újra tavasz jő.

Bús napok élte után már tudja, a csókja üdén és
boldogan ébreszt álmomból, zengő dala hívja
kis madarát és fészkében nyugtatja a lelkem.
 
 
(Suhajda József)
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése