2016. január 23., szombat

Esti merengő

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Esti merengő

Az alkony már a fák hegyére ült,
Szellő suhan árnyas lombok között,
Minden erdőlakó elszenderült,
Az éjjel szép lassan felöltözött.

Pihenek egy magányos tölgy alatt,
Milyen szép, ahogy megáll az idő,
Ködfátyol borítja a kis tavat,
Olyan szép, mint egy selyem szemfedő.

Nyújtózom a fűben, sóhajom száll,
Lyukat keres a tág téridőben,
Szökni készül, de tétován megáll,
Talán int felém az erdőszélen.

Engedem, hadd kergetőzzön vadul,
Réges-régen nem volt ilyen szilaj,
Alant a sok vad csendben meglapul,
Talán nem történhet már semmi baj.

Majd visszatér a hajnali fénnyel,
Egy szép, távoli világról mesél,
Ahol angyalok várnak zenével,
S nem törődnek már térrel, idővel.


(Suhajda József)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése