2015. november 19., csütörtök

ÁLDOTTAN - ÁLDOTTAM..........


ÁLDOTTAN - ÁLDOTTAM..........

Már jó ideje nem tudok haragudni senkire, nem tudok megbántódni semmin...... Volt idő mikor még meglepetést tudott okozni ez a világ és a benne élő lények..... Mára már nem..... Mert tudom és látom, minek okán mondanak ki szavakat, tesznek, cselekednek meg dolgokat........ Létezésem okán megtanultalak látni téged. Látni és érezni TÉGED! Még csiszolódnom kell nekem is, mint a folyóba vetett kavicsnak a víz tisztító és formáló hatása által.......
Megtanultam külső szemlélőként életem színpadjára tekinteni..... Látni, miként ez a sok bohóc, különc komikus, -köztük én is- haladunk a fényfelé..... Hol együtt, kézen fogva, hol magunkba, egymásba rúgva, elbotolva, csapzottan, piszkosan, tépett ruházatban, kissé megfáradtan, tékozolva.......
Én most áldom ezt a tékozló gyermeket.....Aki meg merte és meg meri élni a szerelmet, aki mindent elfogadott és nem okozott bűntudatot.....! Ki le merte vetni korlátait, így teret adva személyes történetének! Áldom őt, áldom Mag-am, mert amit megéltem, az már az enyém, lelkemig ívódott, senki nem veheti el tőlem! Ez az én, áldott, lelki gazdagságom! Nem evilági kincsek......viszem tovább a megtapasztalásokat!
Tegnap is, ma és holnap is, meg foglak áldani téged, TE CSODÁLATOS TÉKOZLÓ EMBER! Tudom hogy a részed vagyok, az egységet együtt alkotjuk! Azt kívánom hogy legyen erőd a "tékozláshoz", legyél bátor és igaz........ Mert ez az ÉLET és az értelme is egyben!!!



(Siloám Neo)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése