Varázsdélután

 

Varázsdélután

Októberi meghitt napsugár,
Meleg színekben kacag a határ,
Fut velünk a délután,
Mint régi jó batár,
S az őszi illatár
Csókokra vár.

Októberi derű: meseszép;
Pirosan kacag fent az új cserép,
Csiklandó szellő, hangja lágy,
Bennünk a régi vágy;
És bent a kis szoba:
Titkok hona.

Csak Rólad, Hozzád, Neked és Veled;
Csak szemem, Szemed, kezem és Kezed;
Nálunk a világ kéz a kézbe jut,
Amíg a létünk kis patakja fut.
Sejtelmes csend
Bennünk a Rend;
Ahogy
Odafent.

(Pete László Miklós)