Szavak nélkül
Vihar tépázta nappalok, eső áztatta éjszakák,
Miközben múló napjainkat a néma csend járja át.
Szétfoszlik az érintés varázsa, mialatt rabul ejt egy pillanat,
A múlt egy töredéke, hol boldogságunk ott ragadt.
Rohanó világunkban őrizzük a lángot,
Melyet a szenvedély gyújtott köztünk,
S beteljesíteni szívünk vágyott.
A múlt ajándéka az, mi a jelennek kincse,
S melyből jövőnk pilléreit közösen helyezzük le.
S míg mosolyod lelkem rejtekébe zárom,
Te egyetlen leszel számomra ezen a világon...
Miközben múló napjainkat a néma csend járja át.
Szétfoszlik az érintés varázsa, mialatt rabul ejt egy pillanat,
A múlt egy töredéke, hol boldogságunk ott ragadt.
Rohanó világunkban őrizzük a lángot,
Melyet a szenvedély gyújtott köztünk,
S beteljesíteni szívünk vágyott.
A múlt ajándéka az, mi a jelennek kincse,
S melyből jövőnk pilléreit közösen helyezzük le.
S míg mosolyod lelkem rejtekébe zárom,
Te egyetlen leszel számomra ezen a világon...
(Major Zsuzsanna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése