„Magány”
Amikor észreveszed magad körül a magányt, elmélyülsz, és lassan rájössz, a félelmed az ami ezt létrehozta. Kivetült világodra és visszahatott rád. Majd akkor, amikor ezt megérted, ráeszmélsz arra is, valójában mindig is egyedül voltál, vagy és leszel. Majd ekkor, de csak ekkor felszáll a félelem ködfátyla és felragyog a szeretet fénye. Kalapod karimája alól már TISZTÁN LÁTSZ, és a magány megszűnik létezni.....
(Siloám Neo)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése