2015. október 2., péntek

Így vagyunk

 

 

 

 

 

 

Így vagyunk


Te vagy, kiben a kezdetektől hittem,
ki bennem élt már a mindenek előtt,
kinek szavára porba hullt bilincsem,
ki lenni fényt adott, s hozzá bölcs erőt.

Ki itt az útra emelte lelkemet,
s tett darabból részévé az egésznek.
S hiába mondják, hogy az sosem lehet,
nézlek, s már minden világot megértek.

Így vagyunk, s bár e lét nem örök szerep,
nem gyötri szívünket, mint jár az óra,
mert hisszük azt, hogy ki társat így szeret,
párjával válik majd máskor is valóra.

(Kolev András) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése