Fel sohasem adja...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fel sohasem adja...

Mit érezhet vajon e kis bogár a fűben?
Vajon miért küzd nappal és éjjel?
Halad, harcol egyfolytában.
Mégsem jut messzire e cudar világban.

Elindul. Nekivág egy újabb fűszálnak.
Mászik, kapaszkodik. Soha el nem fárad.
Mikor átjut a fűszál-hegy másik oldalára.
Rádöbben, hogy előtte új fűcsomók állnak.

Néha lesöpri a szemből fújó szél ereje.
Néha lemossa a nyári eső cseppje.
Máskor egy kéz söpri félre az útból.
S néha elfárad a ránehezedő súlytól.

De ő halad tovább, amerre szeme indítja.
A haladni akarás őt folyton úton tartja.
S ha egy kő állja útját, vagy egy cipő sarka eltapossa.
Ha túlélte, útnak indul. Fel sohasem adja.

(Vígh Lilla)