Nyár, ősz, szerelem

 

Nyár, ősz, szerelem

Szép időt hoz az ősz és színes ruhája is tetszetős,
De már egyre hosszabbak lesznek az esték
És mint egy ódon vár falán egy régi képről a festék,
Úgy pereg le a nyár faláról a sok könnyű emlék.

Felszállt a halványkék égre és rábízta magát a szélre,
Hogy időben érjen délre minden vándormadár,
A jó idő miatt az emberek mégsem gondolnak a télre,
Csak a lelkem mélyén halt meg régen a nyár.

Néhány hete még kegyetlenül forróak voltak a napok,
És a bőrömre égtek az éjek és a nappalok,
A nyári pillangóálmok még meseszép jövőt ígértek,
És nem hittem, hogy gyorsan véget érnek.

Hosszú és hideg tél után érkezett meg az idei nyár,
Megéreztem ritmusát és hallottam dallamát,
Amikor a fülembe súgta egy lány szerelmes sóhaját,
De sajnos ez a csoda nem tartott túl soká.

Ma már nem kínoz a bánat és a lábam se visz utána,
Szerelmünk mégse válhat ily könnyen köddé,
Mert ha nem is látom soha többé, elkísér a varázslat
És a szívemben őrzöm emlékét mindörökké!

(Voodoo)