A csönd szava
Elgondolkoztál már azon, vajon miért félünk a csöndtől? Hiszen a csönd nem beszél, mégis kerülik az emberek.
Az átlagember, ha hazaér, rögtön bekapcsolja a tévét, a rádiót, csak nehogy csönd legyen. Mintha a csönd valami mumus lenne, aki rájuk ijeszt. Pedig a csönd kincset rejt, bár még csak keveseknek adatott meg. Olyan kincset, ami többet ér egy aranybányánál is. Nem hiszel nekem? Próbáld ki! Most a változatosság kedvéért maradj kicsit csöndben. Ülj le, lazulj el, csak lélegezz mélyeket! Mindjárt jönnek a gondolatok, hogy: - Mi ez a marhaság, nekem erre nincs időm. Ne figyelj rájuk, majd tovaszállnak! Mindenkinek szüksége lenne arra, hogy lassítson a tempóján, néha pár percre megpihenjen a csönd kegyes otthonában, ahol Te is szívesen látott vendég vagy. A világ gyors tempója túl megterhelő, ezért érezzük magunkat kifacsartnak, kedvetlennek, nyugtalannak.
Pedig csak pár percre kellene megállni, belehallgatni a csöndbe. Próbálj figyelni, mintha várnád, mi fog történni! Lehet, hogy veled is megtörténik a csoda, hogy eljutsz a béke szigetére. Ha nem, az se baj, élvezd a csönd áldásos hatását. Gondolataid a végtelenbe vesznek, problémád itt és most képzeletbeli törpévé zsugorodnak. Akadály? ITT olyan nincs, itt csak Te vagy, semmi más. A csönd körülölel, mint valami tágas tér. Nem érzel semmit, csak a nyugalmat, a békét. Azaz mégis: mintha valami szeretethullám árasztana el. Itt érzed igazán, mit jelent a béke. Nem érzed az idő múlását se. Kis idő múlva valószínűleg kizökkent majd egy gondolat ebből a csodás állapotból, de addigra már megtapasztaltad a csönd szavát. Ugye, hogy fontosabb a mondanivalója, mint a rádiónak vagy a tévének? Arra még utána is lesz időd, ha már a csönd áldásos teréből kivonod magad. Ugye, milyen kellemes ez? Mégis féltél tőle. Pár percnyi csönd felér egy heti szabadsággal. Főleg, ha ott se tudsz kikapcsolódni, ott se bírod lerázni a nyomasztó terheket. Pedig nincs ebben semmi rendkívüli, semmi titokzatos. Egyszerű, mint a pofon. A legtöbb ember mégse hallotta még sose a csönd szavát. Ezt nem lehet pénzért megvenni, ezért meg kell dolgozni, akarom mondani: nem kell tenni éppenséggel semmit se. Bocsi, ha most összezavartalak, de nehéz ezt szavakba önteni. Hiszen nincs semmi, amit elmondhatnék róla. Végül is nem történik semmi, mégis ez minden, amire szükségünk van. Itt nem gondolunk a holnap megoldandó feladatainkra, hogy mi vár ránk holnap, nem nyomaszt az sem, amit eddig átéltünk a múltban. Itt és most feloldódik minden. Nincs se múlt, se jövő, csak a csönd van itt, meg én. Összeolvadok a csönddel, mintha egy lennék vele. Nemcsak vele, hanem mindennel, az egész világgal. Olyan megnyugtató ez, bárcsak örökké tartana.
Csak rajtad múlik, hányszor éled meg ezt: naponta többször vagy csak havonta. Ahányszor szükséged van feltöltődésre, csak bekopogsz a csönd ajtaján, és bebocsátást nyersz. Nem ő fog keresni, neki nincs szüksége rád. Neki mindegy, hogy Te keresed vagy a szomszédod. Azt árasztja el békéjével, azt érinti meg, aki kéri. Nem kell félned, a csönd sose fog kéretlenül zaklatni. Jelenléte nem lesz zavaró, sőt! Nála jobb társaságot keresve se találnál. Ha félsz a gondolatmentességtől, akkor legalább szeretetteljes szavakra gondolj közben: pl. hála, öröm, szeretet, érintés, biztonság, béke, stb. Akkor ezekkel a pozitív érzésekkel fogsz feltöltődni, már ez is hihetetlen erőt ad. Eddigi életed során hányszor érezted magad igazán kiegyensúlyozottnak? Képzeld, itt ez állandóan megvalósítható. Tényleg nincs vesztenivalód. Ja, hogy nem hiszel nekem? Győződj meg róla! Nincs vesztenivalód, csak nyerhetsz vele! Már itt vagyunk a kapuban.
Magadra hagylak a csönddel. Én csak zavaró tényező lennék. Itt már csak Te vagy a fontos, meg a békéd, ami vár rád. Kellemes kikötést a csönd szigetén!
Az átlagember, ha hazaér, rögtön bekapcsolja a tévét, a rádiót, csak nehogy csönd legyen. Mintha a csönd valami mumus lenne, aki rájuk ijeszt. Pedig a csönd kincset rejt, bár még csak keveseknek adatott meg. Olyan kincset, ami többet ér egy aranybányánál is. Nem hiszel nekem? Próbáld ki! Most a változatosság kedvéért maradj kicsit csöndben. Ülj le, lazulj el, csak lélegezz mélyeket! Mindjárt jönnek a gondolatok, hogy: - Mi ez a marhaság, nekem erre nincs időm. Ne figyelj rájuk, majd tovaszállnak! Mindenkinek szüksége lenne arra, hogy lassítson a tempóján, néha pár percre megpihenjen a csönd kegyes otthonában, ahol Te is szívesen látott vendég vagy. A világ gyors tempója túl megterhelő, ezért érezzük magunkat kifacsartnak, kedvetlennek, nyugtalannak.
Pedig csak pár percre kellene megállni, belehallgatni a csöndbe. Próbálj figyelni, mintha várnád, mi fog történni! Lehet, hogy veled is megtörténik a csoda, hogy eljutsz a béke szigetére. Ha nem, az se baj, élvezd a csönd áldásos hatását. Gondolataid a végtelenbe vesznek, problémád itt és most képzeletbeli törpévé zsugorodnak. Akadály? ITT olyan nincs, itt csak Te vagy, semmi más. A csönd körülölel, mint valami tágas tér. Nem érzel semmit, csak a nyugalmat, a békét. Azaz mégis: mintha valami szeretethullám árasztana el. Itt érzed igazán, mit jelent a béke. Nem érzed az idő múlását se. Kis idő múlva valószínűleg kizökkent majd egy gondolat ebből a csodás állapotból, de addigra már megtapasztaltad a csönd szavát. Ugye, hogy fontosabb a mondanivalója, mint a rádiónak vagy a tévének? Arra még utána is lesz időd, ha már a csönd áldásos teréből kivonod magad. Ugye, milyen kellemes ez? Mégis féltél tőle. Pár percnyi csönd felér egy heti szabadsággal. Főleg, ha ott se tudsz kikapcsolódni, ott se bírod lerázni a nyomasztó terheket. Pedig nincs ebben semmi rendkívüli, semmi titokzatos. Egyszerű, mint a pofon. A legtöbb ember mégse hallotta még sose a csönd szavát. Ezt nem lehet pénzért megvenni, ezért meg kell dolgozni, akarom mondani: nem kell tenni éppenséggel semmit se. Bocsi, ha most összezavartalak, de nehéz ezt szavakba önteni. Hiszen nincs semmi, amit elmondhatnék róla. Végül is nem történik semmi, mégis ez minden, amire szükségünk van. Itt nem gondolunk a holnap megoldandó feladatainkra, hogy mi vár ránk holnap, nem nyomaszt az sem, amit eddig átéltünk a múltban. Itt és most feloldódik minden. Nincs se múlt, se jövő, csak a csönd van itt, meg én. Összeolvadok a csönddel, mintha egy lennék vele. Nemcsak vele, hanem mindennel, az egész világgal. Olyan megnyugtató ez, bárcsak örökké tartana.
Csak rajtad múlik, hányszor éled meg ezt: naponta többször vagy csak havonta. Ahányszor szükséged van feltöltődésre, csak bekopogsz a csönd ajtaján, és bebocsátást nyersz. Nem ő fog keresni, neki nincs szüksége rád. Neki mindegy, hogy Te keresed vagy a szomszédod. Azt árasztja el békéjével, azt érinti meg, aki kéri. Nem kell félned, a csönd sose fog kéretlenül zaklatni. Jelenléte nem lesz zavaró, sőt! Nála jobb társaságot keresve se találnál. Ha félsz a gondolatmentességtől, akkor legalább szeretetteljes szavakra gondolj közben: pl. hála, öröm, szeretet, érintés, biztonság, béke, stb. Akkor ezekkel a pozitív érzésekkel fogsz feltöltődni, már ez is hihetetlen erőt ad. Eddigi életed során hányszor érezted magad igazán kiegyensúlyozottnak? Képzeld, itt ez állandóan megvalósítható. Tényleg nincs vesztenivalód. Ja, hogy nem hiszel nekem? Győződj meg róla! Nincs vesztenivalód, csak nyerhetsz vele! Már itt vagyunk a kapuban.
Magadra hagylak a csönddel. Én csak zavaró tényező lennék. Itt már csak Te vagy a fontos, meg a békéd, ami vár rád. Kellemes kikötést a csönd szigetén!
(http://katilla-lelekerositoirasai.webnode.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése