2015. augusztus 31., hétfő

Azért, hogy látunk, hallunk...

 
Én nagyon szeretek élni, szeretem azt, ahogy kisüt a nap vagy esik az eső, de nagyon sok mindenen túl kellett jutni, hogy ezeket a dolgokat észrevegyem. Azért, hogy látunk, hallunk, hogy levegőt veszünk, ezért mind hálát kell adni az Istennek, hogy ez van.
 
 
(Esztergályos Cecilia)
 

Amikor reggel kinyitod a szemed...

 
Amikor reggel kinyitod a szemed, mondj köszönetet a napfényért, és azért, hogy élsz és erős vagy. Mondj köszönetet az életedért és a létezés öröméért. Ha pedig nem látsz magad körül semmit, amiért köszönetet mondhatnál, magadban keresd a hibát.
 
(Tecumseh)
 

Lassan megfordítom

 
Lassan megfordítom

Száguld az Idő és az apró homokszemek,
Lehullnak, mint a letépett naptárlapok,
Most lassan megfordítom a homokórát,
Hogy visszafelé induljanak el a napok.
Álmaid régóta elvisznek a múltba,
Felszállsz az égre újra és újra,
Hogy egy üstökös hátán
Átkelj az űr óceánján
És gyermekként
Lépj ismét
A bejárt
Útra!
És ha
Majd
Eléred
A csillagokat,
Már ne nézz hátra,
Ne élj a múltban többé,
A gondjaid váljanak köddé,
És legyél boldog mindörökké!
Maradj gyermek és ártatlan lélek,
És ha mégis elszállnak veled az évek,
Akkor se nőj fel majd ismét ilyen hamar,
Bármerre visz a sorsod, maradj önmagad,
És soha, sehol se felejtsd el, hogy ki vagy!


(Voodoo)

Nyár, ősz, szerelem

 
Nyár, ősz, szerelem

Szép időt hoz az ősz és színes ruhája is tetszetős,
De már egyre hosszabbak lesznek az esték
És mint egy ódon vár falán egy régi képről a festék,
Úgy pereg le a nyár faláról a sok könnyű emlék.

Felszállt a halványkék égre és rábízta magát a szélre,
Hogy időben érjen délre minden vándormadár,
A jó idő miatt az emberek mégsem gondolnak a télre,
Csak a lelkem mélyén halt meg régen a nyár.

Néhány hete még kegyetlenül forróak voltak a napok,
És a bőrömre égtek az éjek és a nappalok,
A nyári pillangóálmok még meseszép jövőt ígértek,
És nem hittem, hogy gyorsan véget érnek.

Hosszú és hideg tél után érkezett meg az idei nyár,
Megéreztem ritmusát és hallottam dallamát,
Amikor a fülembe súgta egy lány szerelmes sóhaját,
De sajnos ez a csoda nem tartott túl soká.

Ma már nem kínoz a bánat és a lábam se visz utána,
Szerelmünk mégse válhat ily könnyen köddé,
Mert ha nem is látom soha többé, elkísér a varázslat
És a szívemben őrzöm emlékét mindörökké!


(Voodoo)

Már néha én is

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Már néha én is

Már néha én is gondolok a szerelemre,
álmomban láttam, milyen lehetsz,
az ágyamhoz ülsz, mint ártatlan angyal,
és kacér démonként rám nevetsz,
arcod sápadt, de pillantásod tüze éget,
csókod méreg, amitől megveszek,
melletted egyszerre lehetnék igazi férfi,
és öledben mesét hallgató gyerek.

Már néha én is gondolok a szerelemre,
álmomban láttam milyen leszek,
fekete mágus és holdkóros napimádó,
lángból éledő főnix a felhők felett,
szivárvány, amit a lelked falára festek,
érzés, ami elcsábít és nem ereszt,
hegedű szava egy teliholdas éjszakán,
amikor elsuttogod, hogy szeretsz.

Már néha én is gondolok a szerelemre,
álmomban bejárunk sok-sok helyet,
Te kíváncsi utazó leszel, én hű útitársad,
akivel a világ végéig is elmehetsz.
Utunk végül egy romos kis várhoz vezet,
ahol korábban eltöltöttél éveket,
a valóság helyett kitalált furcsa világban
ez a hely nyújtott biztos rejteket.

Már néha én is gondolok a szerelemre,
álmomban a versemből életre kelsz,
a kis váradon sem ül majd többé átok,
amikor a múltad elhagyva átölelsz,
szomorúan búcsúzik várad furcsa népe,
érzik, üres lesz minden nélküled,
felkel a Hold, és a Nap belehull az éjbe,
visszanézel, majd leszáll a csend...

(Voodoo)

Most ne szólj

 
Most ne szólj

Most ne szólj,
hogy halljam, hogy dobban,
ne mozdulj,
hogy kezemben tartsam,
míg lángra lobban.

Nem szólok,
hogy hallhasd, hogy dobban,
nem mozdulok,
hogy kezedben tartsd,
míg lángra lobban.

Nem szólunk,
nem törjük meg a csendet,
hogy meghalljuk,
ahogy a lépése koppan,
ha elindul felénk.

Ez az érzés
két szív között a híd,
a kezdet és a vég,
ha elindulsz, találkozunk
a híd közepén.

(Voodoo)

Amikor a tükrödbe nézel

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Amikor a tükrödbe nézel

Ott leszek, amerre álmodban jársz,
Kéklő tenger, smaragdzöld tó partján,
Ahol az Univerzum apró jelére vársz,
Felidéz majd minden szívdobbanás,
Ami az éjbe hulló csend falán kalapál.

Ott leszek, ahol a szivárvány ébred,
És ahol megannyi bűvös dallam éled,
A csillagos égen, ami éjjel feltárul eléd,
Ott leszek, amikor a tükrödbe nézel,
És csendesen nyújtom a kezem feléd.

Ott leszek ezeréves faládák mélyén,
Mint szétporladó papírra írt üzenet,
Hogy tudd, ez az érzés sose veszhet el,
Bármerre is jársz és bármit is teszel,
Én ott leszek. És Te? Te ott leszel???
 
(Voodoo)
 

Kusza hangokból dallam























Kusza hangokból dallam



Miattad újra megnyitnám a szívem,
ördögből lennék szelíd angyal,
a Hold árnyékában múlik el életem,
miattad visszatérnék a Nappal,
miattad a porszemből lennék óriás,
dacolnék a legvadabb viharral.

Zavaros folyó helyett lennék forrás,
ami felbukkan a hegyoldalban.
lennék fény, hogy az utat mutassam,
hogy megtalálj, amikor baj van,
kusza hangokból lennék újra dallam,
ha meghallom, a neved halljam.

Lennék a csend is, mert hiába a szó,
amely a szívedig nem juthat el,
lennék angyal, aki a Mennyországot
miattad, érted önként adja fel,
nélküled az öröklét úgysem érdekel:
megyek, amikor és ahova kell.

Az álmaid egén lennék lángoló főnix,
mely a hamuból is szárnyra kel,
boldogan égnék el érted ezerszer,
rajtad és rajtam ugyanaz a jel,
ismeretlen ismerősök szívében élek,
egy sötét világba zárva, de...

lennék a fény, amíg megérkezel...



(Voodoo)

Sose mentegetőzz azért...


Sose mentegetőzz azért, hogy önmagad vagy. Éppen ezt szeretném. A biztos menedéked akarok lenni.


(Sylvia Day)

Ezt kívánom ma mindenkinek...

 
Nézem a rohanó várost. A műanyag nőket, akiket újságok öltöztetnek. A vagány pasikat, akiket hárombetűs márkanevek irányítanak. Álarcok mögé bújva, festett vigyorral a képükön gyűrik a métereket. Sokuk okos telefonon lóg, s észre sem veszik, hogy mellettük ül, akivel épp sms-eznek. S mikor találkoznak, olcsó játékokkal kábítják egymást, ahelyett, hogy őszinteséggel hidakat építenének a másikhoz. A média boldogságot ígért nekik, azt mondta, ha felveszik az álarcot, minden rendben lesz. De nem ez történt. Hogy miért? Mert bármibe is csomagolod magad, csak az határoz meg, aki a szívedben vagy. S ha megkeményíted magad, mondván, nem okozhat neked senki fájdalmat, olyan útra lépsz, amelyen boldoggá sem tehetnek. Meg kellene hát tanulnunk újra szívvel látni egymást. Újra szeretni, menni, élni. Lefordulok a sarkon, és egy idős nőt látok. Hátát megtörte az élet. Apró kezét gyűrögeti, mint valami papírgalacsint. Rám néz, mosolyogni kezd. Viszonzom. Veszek tőle a frissen sütött pogácsájából. Amikor több pénzt akarok adni neki, megrázza a fejét, és megsimogatja a kezem. Nem szólunk. Nem kell. Mert rám néz, és szemében ott ragyog az élet, mit egész nap kerestem. S akkor megértem, nem veszett el a szépség, mellyel születünk. Talán csak nem vesszük észre. Az élet gyönyörű erdejében terjed a beton, s a butaság, mint a gaz, de míg dobban a szívünk, s míg meglátjuk egymást a rohanásban, addig van remény. Perceink lassan elhalványodnak az időben, mint a Hold viaszos fénye a felhőkben. Úgy kellene hát élnünk, hogy majd azt mondják rólunk, méltók voltak embernek lenni, mert törődtek egymással. :) Ezt kívánom ma mindenkinek. Lássátok meg egymást. Menjetek, szeressetek, éljetek! :)


(Peter Noel)

2015. augusztus 27., csütörtök

Utolsó meleg

 
Utolsó meleg
Nyár vége

A nyár utolsó meleg napjai,
Küszöbön az ősz esőcseppjei.
Most még tiszta az ég és meleg van,
Egy változó fuvallat.
Enyhülő levegő a légben,
A nyár már öreg kényelem.
Néhány nap, és az esős idők közelednek,
Mint a mókuskerék, ami nem véletlen.
Még itt a nyár lehelete,
Mégis megtölti az ősz élete.
Minden ágon a levelek, mik átöltöztek,
Csodás kabátban tündököl a végtelen.
Múló nyári napok után
Már kezdődő változás.
Nyári nappalok és őszies esték
Megkopott életek peremén.
A valóságban a világ mindig mást remél
Eltitkolt értelem tetején.
A választás nehéz, mit hozhat a jövő képe,
Nyári vágyak végtelen élete.
Maradni mindenkor, mi újra más,
Mégis ez még mindig egy csodás világ!


(Hankó Krisztina Éva)


Ott vagytok a szívemben...

 
Ahhoz, hogy az ember önmaga lehessen, bátorságra van szükség. Bátorság kell ahhoz, hogy azt mondja férjének, feleségének, szüleinek, családjának, hogy nagyon szeretlek benneteket, de nekem saját életem és sorsom van, amit meg kell élnem. Ott vagytok a szívemben, de engedjetek szabadon döntenem, és közben ne ítéljetek.
 
(Tisch Ferenc)
 

A pillanat takarója...


Szalai Kincses Ibolya :

A pillanat takarója...



remeg a csönd - most
hangokra vágyik a lélek -
meglibbennek a nyárból
játékos
kergetőző képek:
a tenger meséi
a Hold mélázó miséje
a Nap égi zenéje -
szemed
szokatlan-gyöngéd fénye
kezed
sejtelmes-sóvár érintése...

ősz jön -
kifut a kikötő
utolsó hajója -

ringató estébe burkol
a pillanat
lágy takarója

Csákvári Zsóka: Azt akarom, hogy láss!


Csákvári Zsóka: Azt akarom, hogy láss!

Azt akarom, hogy láss
ahogy senki sem lát engem,
nézd, itt vagyok !
Ismerd meg a lelkem:

fegyvertelen és sebezhető,
ez minden rajtam,
mi nézhető.Törékeny
pilleszárny csupán
sasröptű fantáziám.

És mégis, oly jó,
hogy így születtem,
boldog vagyok, hogy
ember lettem.

Ember, ki örül, sír, dalol,
s ha fáj is belül valahol,
belőlem az is dalt csihol.
- Az élet szép! - konok hitét
nem adnám fel már semmiért!

Azt akarom, hogy láss,
ahogy senki sem!
A szíveddel nézz, s én
elhiszem minden szavad.

Ha belőle szól, Te vagy.
Magad csak akkor adod,
ha azt mutatod, mi arcod
mögött maradt.

Hát itt vagyok nézz!
És mutasd meg magad!


Gere Irén : Levél egy kedves barátnak

 
Gere Irén : Levél egy kedves barátnak
 
Kedves barátom! 
 
Tudod, van az a helyzet, 
mikor nem a szavak, 
a lelkek üzennek egymásnak. 
Tudatják, hogy másnap 
majd ismét énekelünk, 
ha útra kelünk együtt 
egy új jövő reményében... 
reggel, vagy délben? 
már nem is számít, 
mondhat bárki bármit, 
mi megtaláljuk a forrást, 
ahol a tiszta víz fakad. 
*
és tudom nem leszek egyedül, 
és te nem leszel magad...
 
 

A csönd szava

A csönd szava


Elgondolkoztál már azon, vajon miért félünk a csöndtől? Hiszen a csönd nem beszél, mégis kerülik az emberek.
   
 Az átlagember, ha hazaér, rögtön bekapcsolja a tévét, a rádiót, csak nehogy csönd legyen. Mintha a csönd valami mumus lenne, aki rájuk ijeszt. Pedig a csönd kincset rejt, bár még csak keveseknek adatott meg. Olyan kincset, ami többet ér egy aranybányánál is. Nem hiszel nekem? Próbáld ki! Most a változatosság kedvéért maradj kicsit csöndben. Ülj le, lazulj el, csak lélegezz mélyeket! Mindjárt jönnek a gondolatok, hogy: - Mi ez a marhaság, nekem erre nincs időm. Ne figyelj rájuk, majd tovaszállnak! Mindenkinek szüksége lenne arra, hogy lassítson a tempóján, néha pár percre megpihenjen a csönd kegyes otthonában, ahol Te is szívesen látott vendég vagy. A világ gyors tempója túl megterhelő, ezért érezzük magunkat kifacsartnak, kedvetlennek, nyugtalannak. 

Pedig csak pár percre kellene megállni, belehallgatni a csöndbe. Próbálj figyelni, mintha várnád, mi fog történni! Lehet, hogy veled is megtörténik a csoda, hogy eljutsz a béke szigetére. Ha nem, az se baj, élvezd a csönd áldásos hatását. Gondolataid a végtelenbe vesznek, problémád itt és most képzeletbeli törpévé zsugorodnak. Akadály? ITT olyan nincs, itt csak Te vagy, semmi más. A csönd körülölel, mint valami tágas tér. Nem érzel semmit, csak a nyugalmat, a békét. Azaz mégis: mintha valami szeretethullám árasztana el. Itt érzed igazán, mit jelent a béke. Nem érzed az idő múlását se. Kis idő múlva valószínűleg kizökkent majd egy gondolat ebből a csodás állapotból, de addigra már megtapasztaltad a csönd szavát. Ugye, hogy fontosabb a mondanivalója, mint a rádiónak vagy a tévének? Arra még utána is lesz időd, ha már a csönd áldásos teréből kivonod magad. Ugye, milyen kellemes ez? Mégis féltél tőle. Pár percnyi csönd felér egy heti szabadsággal. Főleg, ha ott se tudsz kikapcsolódni, ott se bírod lerázni a nyomasztó terheket.  Pedig nincs ebben semmi rendkívüli, semmi titokzatos. Egyszerű, mint a pofon. A legtöbb ember mégse hallotta még sose a csönd szavát. Ezt nem lehet pénzért megvenni, ezért meg kell dolgozni, akarom mondani: nem kell tenni éppenséggel semmit se. Bocsi, ha most összezavartalak, de nehéz ezt szavakba önteni. Hiszen nincs semmi, amit elmondhatnék róla. Végül is nem történik semmi, mégis ez minden, amire szükségünk van. Itt nem gondolunk a holnap megoldandó feladatainkra, hogy mi vár ránk holnap, nem nyomaszt az sem, amit eddig átéltünk a múltban. Itt és most feloldódik minden. Nincs se múlt, se jövő, csak a csönd van itt, meg én. Összeolvadok a csönddel, mintha egy lennék vele. Nemcsak vele, hanem mindennel, az egész világgal. Olyan megnyugtató ez, bárcsak örökké tartana. 

Csak rajtad múlik, hányszor éled meg ezt: naponta többször vagy csak havonta. Ahányszor szükséged van feltöltődésre, csak bekopogsz a csönd ajtaján, és bebocsátást nyersz. Nem ő fog keresni, neki nincs szüksége rád. Neki mindegy, hogy Te keresed vagy a szomszédod. Azt árasztja el békéjével, azt érinti meg, aki kéri. Nem kell félned, a csönd sose fog kéretlenül zaklatni. Jelenléte nem lesz zavaró, sőt! Nála jobb társaságot keresve se találnál. Ha félsz a gondolatmentességtől, akkor legalább szeretetteljes szavakra gondolj közben: pl. hála, öröm, szeretet, érintés, biztonság, béke, stb. Akkor ezekkel a pozitív érzésekkel fogsz feltöltődni, már ez is hihetetlen erőt ad. Eddigi életed során hányszor érezted magad igazán kiegyensúlyozottnak? Képzeld, itt ez állandóan megvalósítható. Tényleg nincs vesztenivalód. Ja, hogy nem hiszel nekem? Győződj meg róla! Nincs vesztenivalód, csak nyerhetsz vele! Már itt vagyunk a kapuban.
       
 Magadra hagylak a csönddel. Én csak zavaró tényező lennék. Itt már csak Te vagy a fontos, meg a békéd, ami vár rád. Kellemes kikötést a csönd szigetén!


(http://katilla-lelekerositoirasai.webnode.hu)

2015. augusztus 24., hétfő

Szabadon élni

 
Szabadon élni

Ha madár lehetnék,
felhők fölött messzire szállnék,
ha folyó lehetnék,
szilaj hullámokkal rohannék.
Ha szellő lehetnék,
lágy sóhajjal tovalibbennék.

Emberként mi éltet?
Ha bárkit, bárhogyan szerethetsz,
vagy ha épp úgy érzed,
a gyűlöletedben feledhetsz.
Az őszinte szótól
kigyógyulsz a depresszióból.

Boldoggá tesz a tett,
mellyel felállhat, ki elesett.
Adsz, hogy jobbá legyél,
mert mindenkinek jár a kenyér.
Véded, aki gyenge,
vagy befordulsz elkeseredve?

Jogod lehet félni,
de félelem nélkül is élni.
Feledni a múltat,
vagy feltárni, amitől rút az.
Emelt fővel járni,
Az igazunkért is kiállni.

Ha én madár volnék,
a hazámban boldogan élnék,
Ha én folyó lennék,
kövek között új utat törnék.
Ha én szellő lennék,
minden bánatot elsöpörnék.


(Gulyás Éva) 
 

Emlék

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Emlék

Egy perc volt csupán,
de örökké tart.
Álltunk ott sután,
ahogy átsuhant
szívünkben a vágy.

Szemünkben égett
egy vad pillantás.
Szótlanul értett
bús szabadkozás,
mely megigézett.

Elfojtott érzés,
mely örökké tart,
nem lehet kérdés,
hogy miért zavart,
mit elméd bevés.

Egy perc, és vége,
De emléked él,
nézek az égre,
Mikor fúj a szél,
vajon te élsz-e?


(Gulyás Éva)

Lágy, szelíd szél...


Lágy, szelíd szél.
Pihenni betér.
A gyertyaláng az árnyékoktól fél.
Egy cseppnyi fény.
S az éj zenél.
A két szemedben ég a szenvedély.

(Tolvai Renáta)

Este volt...


Este volt s a nyári égről
Rohanó, tüzes vágyak estek belém,
Mikor a bőrünk össze-összeért,
Egész életemmel ott éltem én,
Azon a kicsi darabka helyen,
Ahol a bőrünk,
A bőrünk összeért.

(József Attila)

Tükröd leszek

 
Tükröd leszek

Fordulj felém, ne rejtsd el
Bánattól, magánytól meggyűrt arcod.
Ne hunyd le szemed, mi már
Fényesen nem ragyog...
Pókok hálójával beszőtt homlokod
Tartsd még kezemben,
Hisz életünk oly gyorsan elrobog.
Ne félj látni a valót,
Törd tükrödet, ha kell,
Szememben talán még
Látod régi éned...
Szívemben ott él még szerelmed,
Én látom még ragyogni
Régi fényed!


(Vönöczki Ferencné)

A szomorúság számomra...



Az én fejemben nincs szomorú és vidám, ezek a dolgok együtt léteznek a világban. A szomorúság számomra örömöt is jelent, hiszen mély érzelmeket ezekben az állapotokban lehet a legjobban megélni.


(Kollár-Klemencz László)

Minden embert bánt valami...


Minden embert bánt valami, amit titkol a világ elől és gyakran megbélyegezzük azzal, hogy rideg, pedig csak szomorú.


(Henry Wadsworth Longfellow)

Ha felfedezed...

 
Ha felfedezed a középpontodat, még irányítani is tudod lelkedet és a körülményeidet. Onnan, önmagadból tudsz mindent megteremteni, megváltoztatni, jobbá tenni - mert ott él a Varázslód, aki belülről vezet, és ereje van. Manapság a legtöbb ember nem tudja ezt a titkot. Megfeledkezik önmagáról. Ezért van a párkapcsolatainkban és az életünkben annyi karambol.
 
(Müller Péter)
 

2015. augusztus 19., szerda

Szívem dallama

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Szívem dallama

Zengő hegedű szól szívemben,
dallamot játszik, zengve száll a hang.
Nem félek már a világtól,
mert kezed kezemben van.

Szemem szemed mélyét kutatja,
kékségében boldogan elmerül,
látom benne csillogni a szerelmet,
s az est köröttünk puhán elterül.


(Vönöczki Ferencné)

Grigó Zoltán:Mesélj...


Grigó Zoltán:Mesélj...

Hadd legyek egy kicsit újra gyerek,
gyere, bújj hozzám egészen közel,
most az is elég, hogy érezzelek,
behunyom a szememet, úgy ölelj,
mint esténként Anyám, kinek szava
volt a kemencében sült friss kenyér,
hajtsd, kedvesem, fejedet vállamra,
takarj be hajaddal, és csak mesélj.
Meséljél nekem egy szebb világot,
mintha nem lenne rossz, csak jó volna,
simíts rá szelíden gyermekálmot
a megfáradt, felnőtt homlokomra.


A legfontosabb az...

 
A szerelemnek ahhoz, hogy tartós legyen, bizalommá, megbecsüléssé is kell válnia, azaz szert kell tennie a barátság egyes jellemzőire. A barátságból támadó szerelem már megtett egy darabot ezen az úton. Ismerjük a barátunkat, korlátaival, erényeivel egyetemben. A legfontosabb az, hogy bízunk benne, bízunk a hűségében. Ha nem így volna, nem válhatott volna a barátunkká.
 
(Francesco Alberoni)
 

Mit jelent hűségesnek lenni...



A hűségemmel üzenem a kedvesemnek, hogy többet ér másoknál, hogy számomra az egyetlen, csakis őrá vágyom. (...) És ha a másik nem is tudja, hogy hűséges vagyok hozzá? Mit jelent hűségesnek lenni valakihez, aki arról mit sem tud? Ez esetben a hűség saját magamhoz való viszonyulás. Valami, amit önmagamért cselekszem.

(Francesco Alberoni)

Grigó Zoltán:Úgy jövök



 










Grigó Zoltán:Úgy jövök

Mint akit valami már űz nagyon,
úgy jövök hozzád - mert fáj a távol,
fájnak a lépteim a szűz havon,
az őszi napfény, a nyári zápor,
a nélküled reggelek, az esték,
mikor szemedben néztem csillagot,
hogy mondhatnék félbehagyott mesét
tovább? - Ha te ott vagy, s én itt vagyok.
Elindulok hát, most utoljára,
hogy addig foghassam a kezedet,
míg az idő ráncos homlokára
ráőszül szívünkből a szerelem...


Valószínűleg ez a titok...

 
Valószínűleg ez a titok, ha azt akarjuk, hogy a dolgok olyanok maradjanak, mint régen. Felfelé kell nézni.
 
 
(Lauren Oliver)
 
 

Most már annyira másképp látok mindent...

 
Most már annyira másképp látok mindent, mintha odakinn más fények lennének. Beszűrődik a szívembe és fényt gyújt. Úgy dobog, mintha a hajók fölött szálló sirályok szárnya lenne. Boldog vagyok.
 
 
(A szív útjai-c. film)
 

A vigasztalásom...

 
Életbölcseletem: jónak kellene lenni. Úgy jutottam el hozzá, hogy észrevettem magamon, hogy nem vagyok jó. Érzem, hogy sose leszek olyan jó, mint a született jó emberek, de minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy megközelítsem őket. Fájdalmas tapasztalatom, hogy azt majdnem lehetetlen megtanulni. A vigasztalásom, hogy aki erre nézve becsületesen mindent elkövet, az teljesítette kötelességét ezen a földön.
 
(Molnár Ferenc)
 

Annyi jósággal találkoztam...

 
Annyi jósággal találkoztam az életemben. Annyi boldogsággal. Nem tudtam, rászolgáltam-e valamire mindebből.
 
(Khaled Hosseini)
 

Párkapcsolatok

 
Párkapcsolatok

Csak ülök, és belemerülök a csend hullámaiba. Vajon mit fog üzenni most általam? Ez olyan érdekes érzés, mikor leülök írni, még fogalmam sincs, hogy mi lesz a téma. Csak lenyugtatom az elmémet, hiszen nincs szükség egy egó diktálta okoskodásra. Megvárom, míg a mondanivalóm kiemelkedik a Fényből. Én csak összekötő kapocs vagyok most.
       
 Az egó okoskodása rossz irányba visz, ezért résen kell lennem. Megvan: a párkapcsolatokról kell írnom. Ha körülnézünk, sajnos láthatjuk, hogy a legtöbb ember szenved a kapcsolatában. Nagyon kevés kivételt ismerek. Sajnos itt is dívik az alárendelt-fölérendelt szerep. Mindenki uralkodni próbál a másikon, azt akarja, hogy az legyen, amit ő szeretne. Ezt láttuk eddig mindenütt. Nemcsak a férfi-nő viszonyban, hanem az emberi kapcsolatainkban is. A főnök leigázza a beosztottjait, ők ezt a sérelmet hazaviszik. Otthon aztán megmutatják, hogy ki az úr a házban. Legtöbbször a gyerekeken csattan az ostor, persze nem szó szerint. Neki már nincs hová továbbadnia ezt, esetleg a testvére ellen fordul. Fejétől bűzlik a hal, a politika sem mentes ezektől a módszerektől. Sőt! Ha nem jön be a tervük, akkor a másikra kígyót-békát kiabálnak. Mindenki hibás, csak ők nem. Nehéz kivonni magunkat ebből a bűvös körből. Ha megnézed a híradót, ott is csak a sok viszályt látni, megy a harc mindenütt, ahová csak nézel. Ilyen körülmények között nehéz is egy jól működő párkapcsolatot fenntartani. Ahhoz ugyanis két tudatos ember kell. Mind a kettőnek ki kell vennie a részét abból, hogy a békére, megértésre törekszik. Ha csak az egyik akarja, az kevés. A másik visszazökkentheti őt a békéjéből. Mi lenne a megoldás? Először nekem kell olyan emberré válnom, aki mellett a másik egyenrangúnak érezheti magát. Hány nő mondja a férjére, hogy olyan, mint a kisgyerek. Ezzel a mondattal mindent elmondott. Nem nézi őt saját magával egyenrangúnak. A férfi ezt megérzi, és még jobban behúzódik a csigaházába, hagyja, hogy a nőnél legyen a gyeplő. Vagy fordítva, durva módszerekkel megpróbálja visszaszerezni a tekintélyét. Egyik változat sem jó, valahogy a középutat kellene megtalálnunk. Együtt a párunkkal. Ez azt jelenti, hogy szabadnak érezheti magát mellettem, és én is szabad vagyok. Ez felemelő érzés, ha sikerül. Ha nem, akkor marad egymás leigázása. Egymástól elvonjuk az életenergiát. Az erős jóllakik, a gyenge legyengül tőle. Érzi ő, hogy ez így neki nem jó. Csak nem tud tenni ellene. Aztán egy szép napon fogja a kalapját, és lelép. Egy újabb kapcsolatba, ahol megint csak ugyanabba az ördögi körbe kerül. Mert megint csak olyan partnert vonzott be magának, aki leigázza őt. Erre van beállítva, hogy ő gyenge, hát erős partnert vonz be. Ezért kell lelkileg, szellemileg is fejlődnünk, hogy szembe tudjunk nézni ezekkel a kihívásokkal, és megoldást találjunk rájuk. Van olyan módszer, ahol nem kell egymás energiáját elvennünk ahhoz, hogy „jóllakjunk”. Mindketten feltöltődünk energiával, de nem egymás rovására. Ha ezt minden ember ismerné, akkor béke lenne itt a Földön. Addig marad egymás eltaposása. Aki nyitott ilyen dolgok felé, az könnyebben talál megoldást, valamit, ami segít. Szerencsére egyre több az ilyen segítő, aki segít felfedezni magunkban az igazságot. Ez a tudás mindannyiunkban benne van, csak nagyon mélyről kell kibányászni. De ha sikerül, a saját kincsed fénye fog tovább vezetni, és bevilágít minden homályos helyet az életedben.
 
 
(http://katilla-lelekerositoirasai.webnode.hu)

2015. augusztus 14., péntek

Jó emlékezni...


Jó emlékezni arra, amin keresztülmentünk. Az ilyen emlékezésben erő van mindig, és bizonyságtevés csüggedések ellen. S van benne bölcs tudása annak, ami emberi megpróbáltatások fölött magasan lebeg, és méltóságos tisztán. Isteni igazságnak. Mely abban áll, hogy élünk. Mégis élünk. És süt reánk a nap.

(Wass Albert)

Az ilyen perc...


Midőn ajkak csókban egybeforrnak,
Égő szívek egymáson dobognak,
S elfeledjük, hogy van mulandóság:
Az ilyen perc: örökkévalóság!



(Vajda János)


Szeretlek én...


Szeretlek én téged nézni.
Oly szép lánggal ég szemed;
Eloszlatja búmat, mint a
Nap a sötét felleget...

(Vajda János)

Mindenkire nevetünk...


Mindenkire nevetünk és semmitől se félünk,
Mert a legerősebb és legkedvesebb kapocs köt össze,
Melynek - egyébként - gyémántkemény a páncélja.


(Paul Verlaine)


Amikor vele vagy...


Amikor vele vagy, minden értelmet nyer. A szíved kalapál, mellette az vagy, aki lenni szeretnél, nem pedig az, aki tényleg vagy. És a gondolat, hogy nélküle éld le az életed, nemcsak kibírhatatlan, hanem elképzelhetetlen.


(Szerelem kölcsönbe-film)

Egy társ kell, egy barát...


Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megért, és segít, ha vigasz vagy tréfa kell,
de hagyja, hogy éljek,
szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.


(Michael Kunze)


Mindabból...

 
Mindabból, amit a szerelem megkövetel, hogy megszülessék, amihez legjobban ragaszkodik, s amiért minden mást elhanyagol, az a hit a legfontosabb, hogy az, akit megszeretünk, egy ismeretlen élet részese, oly életé, ahova majd minket is bejuttat a szerelem.
 
(Marcel Proust)