2015. július 20., hétfő

Naplementék világa

 
Naplementék világa

Szobámba özönlik a naplemente
minden délután, minden este,
rám kéretlenül szórja színeit,
s én borzongva nézem, élvezem
e vad művész tobzódó képeit.
Mindig más,
van, hogy szürkeség,
de inkább
a színek tengerébe vész,
s ahogy a Nap vászna
a felhők bolondos világa,
az ecset a fények lángolása.
Néha oly színes,
hogy én el sem hiszem,
s lelkem is ott lebeg
e színpompás, vakító képeken.
Szemben népes madárcsapat,
ők igazán oly boldogak,
hisz ha kedvük tartja,
szárnyra kelnek,
s hasítva fénycsóvák
s felhők közé
e szépség alkotói lesznek ők is.
S én is boldog vagyok,
mert egy festő, ki nagy
nékem, minden nap ad
egy Földön túl lángoló világot.


(Dobay Ferenc)


4 megjegyzés:

  1. Névtelen7/25/2015

    "s én borzongva nézem, élvezem
    e vad művész tobzódó képeit.
    Mindig más,
    van, hogy szürkeség,
    de inkább
    a színek tengerébe vész,
    s ahogy a Nap vászna
    a felhők bolondos világa,
    az ecset a fények lángolása."

    VálaszTörlés
  2. "S én is boldog vagyok,
    mert egy festő, ki nagy
    nékem, minden nap ad
    egy Földön túl lángoló világot."

    VálaszTörlés
  3. Névtelen7/28/2015

    "Néha oly színes,
    hogy én el sem hiszem,
    s lelkem is ott lebeg
    e színpompás, vakító képeken."

    VálaszTörlés
  4. "A naplemente is olyankor a legszebb, ha szabálytalan felhők borítják az eget, mert csak így mutatkozhat meg az a sok szín, amelyből az álmok és a versek születnek."

    VálaszTörlés