"
Sokszor érzem azt, hogy a feje tetejére állt a világ! A féltékenység,
az önzőség, az irigység... vagy csupán a rosszindulat következményeképp
az emberek képtelenek elviselni ha mással valami jó történik! Mindenki a
saját sorsáért felelős... de mindig könnyebb siránkozni, panaszkodni,
kiborulni a végsőkig és várni... várni a nagy semmire és azon agyalni,
hogy vajon miért zöldebb a szomszéd fűje?! Néha... néha el kell engedni a
sötét mélység felé vonszoló kezeket... az energia vámpírokat, kik
kiszipolyozzák az erőd és aztán ott találod magad velük együtt az
iszapban kapálózni. Olyanná válsz mint ők! Kiégetté, életunttá...
boldogtalanná! (...) Történjék bármi, valami mindig van, aminek lehet
örülni! A legparányibb örömök adnak erőt a mindennapok elviseléséhez,
egy- egy nehezebb helyzet legyűréséhez! (...) Amikor mindezt
megértettem... nos, akkor megváltozott a szerepem... a fontossági
sorrend az életemben... megváltoztam én magam... és minden más lett!
Persze, nem minden arany fénylik... van, amit nehezebb észrevenni...
mégis, talán az aranynál is értékesebb! "
(Cservik Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése