Múlnak az évek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Múlnak az évek

Múlnak az évek,
Te egyre csak érzed:
Nem az a fontos,
Mások kinek vélnek.

Nem számít az már,
Kik hogy ítélnek,
Tisztelnek-e,
Vagy megvetnek téged.

Telnek az évek,
S most veszed észre,
Ki az, ki fontos,
Megmarad végleg.

Vele maradsz te,
Kell az életedbe,
Búban, örömben
Menedék lelkednek.

Beszélgetni vele,
Szívét táplálni,
S minden helyzetben
Hűen mellé állni.

Vele jót kacagni,
Vitázni, ha kell,
De soha nem engedni,
Búsan menni el.

(Deli Enikő)