2015. június 9., kedd

Mindhalálig szerelem

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Mindhalálig szerelem

A Szemedben látom, hogy létezem,
Szerelmünk percről percre egyre nő,
S tátott szájjal néz ránk a vén Idő;
Ahogy téblábolunk az éveken.

Belőlünk élnek lusta csillagok,
Világködök csak általunk forognak,
Mítoszpalánták tőlünk imbolyognak,
Mint végtelenbe nyíló ablakok.

Vagyunk: Külön? Két ide tévedt vendég...
Együtt? Egy életútnyi végtelenség.


(Pete László Miklós)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése