Lélekcsermely

 

Lélekcsermely

A szívben úgy kél, mint susogó csermely
A lélek, lélekkel érő határán.
Hajnali harmat gyöngyein eredve
Duzzadón növeszti szép, míves árját.

Új ere apadhatatlan folyású,
Táplálja őt tiszta, fénylő, szép vize.
Mindennapok szikkadását - homályul
Feledteti, jeleneknek medriben.

Vihar hullámokat elnyel és kiolt.
Túltekintve lápos, mocsár gondokon.
Napfényben táncol, oly könnyedén, ringón.
Azúrt fest királykékkel, fény-árnyakon...

(Fejős Franciska)