Ébred a világ
Szeretem a hajnal
gyöngyharmatos
varázsát.
Mikor a nap szórja
cseppjeire sugarát.
Szivárvány színében
csillan meg a fényben.
A reggel illatát a réten.
Szeretem ahogy
felszárad a harmat.
S azt ahogy az égre kúszik
szelíden az öreg nap.
Szikrát szór a rétre,
mint ezernyi csillag.
Ahogy a vízcseppeket
a felhőbe hívja a nap.
Mitől a világ gyönyörű
színeket kap.
Eljátssza megint a
felkelő nap
fülbemászó dallamát.
Amint a fény átsuhan
az erdőn és a réten át.
gyöngyharmatos
varázsát.
Mikor a nap szórja
cseppjeire sugarát.
Szivárvány színében
csillan meg a fényben.
A reggel illatát a réten.
Szeretem ahogy
felszárad a harmat.
S azt ahogy az égre kúszik
szelíden az öreg nap.
Szikrát szór a rétre,
mint ezernyi csillag.
Ahogy a vízcseppeket
a felhőbe hívja a nap.
Mitől a világ gyönyörű
színeket kap.
Eljátssza megint a
felkelő nap
fülbemászó dallamát.
Amint a fény átsuhan
az erdőn és a réten át.
(Cs. Juhász Anita)
Június, Rózsák hava-micsoda szépség, pompa, mézédes illat, zsongás, zsongás...gyönyörű.
VálaszTörlésGyönyörű hasonlatok, csodaszép vers! :))
VálaszTörlés"Ahogy a vízcseppeket
a felhőbe hívja a nap.
Mitől a világ gyönyörű
színeket kap..."
Szeretem
VálaszTörlésa gyöngyharmatos reggelt,
a szivárvány színeit,
a reggel friss illatát,
a felszáradt harmatot,
az öreg napot,
ezernyi álmos csillagot,
a vízcseppeket,
a nap ritmusát, dallamát,
...
mert csodás, megismételhetetlen.
"Mindenhol ott van a szép.
VálaszTörlésGondozatlan útfélen,
égbe nyúló fűszálak hegyén,
hol harmatcsepp-gyöngyöket dajkál
az ébredő reggeli fény.
Természet-gondozta szépség,
amely a szívemig ér...
Annyi gyönyörű kép kelt életre bennem, köszönöm az élményt, a vers írója nevében is!
"Mindenhol ott van a szép."
VálaszTörlés- ha meglátjuk, észre vesszük,
hogy a nyárelő mennyi tündéri szépséget ajándékoz nekünk,
amitől sokkal szebb lesz a belső/külső világunk,
mert mindez
"a szívünkig ér".
VálaszTörlésNézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, amely harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerűtlen hangversenyének kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember. Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek? Közülünk hányan képesek egy pillanatra megfeledkezni a nyűglődéseikről, hogy elámuljanak ezen a csodás látványon? Úgy tetszik: az ember éppen annak van a legkevésbé tudatában, hogy él.
Marc Lévy