2015. június 30., kedd

Tóth Judit: Hűség



















Tóth Judit:
Hűség


 

Egy világ ébred itt e virradatban,
emelkedik a nap, a gyönyörűség,
mindörökké ölellek, mozdulatlan,
s örökös lesz a nappal, mint a hűség.


 
Emelkedik, kiáltanám zokogva,
hogy látva-lásd, hogy élünk, a vigaszt;
s a föld füve, hegye, folyója mondja,
s a mindenség ragyogja ugyanazt.


 
Emelkedik e kettős virradatban,
nézd, emelkedik ugyanaz az ég,
én szorítlak magamhoz mozdulatlan,
és ragyog, ragyog ugyanaz az ég.


 
Virrad. És hogy szerelmem ittmarasszon,
én ragyogok. És többé el nem alszom.



Bertold Brecht: Dal a jó emberekről



















Bertold Brecht: Dal a jó emberekről

1
A jó embereket arról ismered meg
Hogy jobbá lesznek
Ha megismered őket. A jó emberek
Vendégül látnak, hogy épüljenek, mert
Abból okul az ember, ha figyel
s ha mondanak is néki valamit.

2
De ők egyúttal
Jobbá teszik azt, aki rájuk néz és
Azt akire néznek. S nem azáltal, hogy betevő falathoz
Vagy a fényre segítik, inkább
Azért, mert tudjuk: élnek ők, s a világot
Megváltoztatva használnak nekünk.

3
Ha fölkeressük, otthon leljük őket.
Nem felejtik, tulajdon régi arcuk
Milyen volt az utolsó találkozáskor.
Bármennyire megváltoztak is
- Mert éppen ők oly változandók -
Legföljebb fölismerhetőbbek lettek.

4
Olyanok, mint egy ház, mit együtt építettünk
Nem kényszerítnek rá, hogy benne lakjunk
S néhanap meg sem engedik.
Bármikor elmehetünk hozzájuk
nagyságunk legszerényebb öltözetében
Csak jól nézzük meg, mit viszünk magunkkal.

5
Tudják a módját, hogy kell ajándékot adni:
Már eldobták, - most meglelték, s nevetnek.
De abban is hagyatkozhatsz reájuk,
Hogy ha önmagad elhagyod
Elhagyod őket is.

6
Ők, ha hibáznak, csak nevetünk:
Mert ha rossz helyre tettek egy követ le
Rájuk tekintve látjuk
Hol lesz jobb helye a kőnek.
Lessük mindennap keresetlen figyelemmel
Hogy keresik meg mindennapi kenyerük.
Valami rajtuk kívül álló
Ügyben érdekeltek ők.

7
A jó emberek dolgot adnak nekünk.
Magukban, úgy látszik, sehogysem boldogulnak.
Minden megoldásukban új feladat feszül.
Veszélyes pillanatokban, ha süllyed a hajó
Meglátjuk hirtelen, hogy tágra nyílt szemük rajtunk pihen.
S habár nem tetszünk nékik, így ahogy vagyunk
Ők velünk tartanak mégis, velünk.

Fordította: Garai Gábor

Vannak...

 
Vannak, akiket a megpróbáltatások elszakítanak egymástól. Mások kapcsolatát, ahogy a miénket is, csak szorosabbá fűzik.
 
 
(Nicholas Sparks)

Ne kérdezd...


A szerelem nélkül leélt élet hiábavaló. Ne kérdezd, hogy vajon az isteni, az eszményi, a világi, az égi vagy testi szerelmet kell-e keresned! Az ellentétek ellentéteket szülnek. A SZERELEM-nek nincsen szüksége jelzőre vagy definícióra. A szerelem önmagában külön világ. Vagy benne vagy, a középpontjában, vagy kívülállóként csak vágyódsz utána.


(Elif Safak)

Ez az élet értelme!...

 
" Az életben soha ne kérdezd, hogy miért vagy ott, ahol, mert a saját lábadon mentél oda, ahol éppen állsz és a múltad által lettél az az ember, aki most vagy. Felnőttél... változtál... tanultál az élet szakadék menti girbegörbe útjain... És már nem tölt el haraggal a rossz, inkább csak bánt, és mindent jobbá akarsz tenni! Talán megtanultad a leckét! Talán megértetted, hogy szomorú lehetsz... de boldogtalan soha! Hisz... az élet mulandó! Miért ne élnéd le mosolygósan, életvidáman, boldogan? (...) A boldogság sem jön ugyan magától... azért is küzdeni kell... Magunkban... odabent... nagyon keményen! De elérhetjük! El kell, hogy érjük! Ez az élet értelme! És csakis addig van időnk boldognak lenni, amíg élünk... Egy perccel sem tovább! "
 
(Cservik Andrea)
 

" Fontos, hogy összhangban légy önmagaddal...


" Fontos, hogy összhangban légy önmagaddal... hogy elfogadd magad... hogy boldog életet élj... mert a boldogság lehetősége ott van a te kezedben is. Rajtad múlik, hogy mit választasz! Lelki problémáid sokszor átveszik az uralmat feletted és képes vagy másokon kitölteni a dühödet. Persze jól tudod, hogy ennek semmi értelme, de sajnos így vagyunk összerakva... Aztán meg értetlenkedsz, hogy semmi nem megy a megfelelő kerékvágásban... mert minden... minden kihat a jövődre... az egész életedre! Figyelj arra, hogy pozitív gondolatokkal indítsd a napod... hogy jó kedvvel ébredj... és véletlenül se engedd meg, hogy ki hozzanak a sodrodból! Légy elégedett! Fogadd el magad... úgy, ahogy vagy! Nincs az az ember, aki kevesebb lenne a másiknál! Ki mondja meg ki mennyit ér? Senki! Ha Te elégedett vagy magaddal, mindenki az lesz Veled! " 

(Cservik Andrea)

Mindannyiunkban van valami...


Mindannyiunkban van valami, ami arra késztet bennünket, hogy nyissunk a másik felé, hogy párbeszédet folytassunk egymással, hogy feltárjuk az érzéseinket és legbelső érzelmeinket, abban a reményben, hogy lesz valaki, aki megért bennünket és válaszokat ad a kérdéseinkre. A legjobb módszer az, ha megmutatjuk magunkat, így reménykedhetünk valamiféle visszajelzésben.

(Angelina Jolie)

Vagy tudja az ember, miért él...


Az embernek hívőnek kell lennie, vagy keresnie kell az igazságot, különben az élet sivár, sivár... Élni, és nem tudni, miért repülnek a darvak, miért születnek a gyerekek, mire vannak a csillagok az égen... Vagy tudja az ember, miért él, vagy pedig minden hiábavaló ostobaság.


(Anton Pavlovics Csehov)

2015. június 27., szombat

Köszönöm, Uram...

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Köszönöm, Uram...

Köszönöm, Uram ezt a mai napot,
Köszönöm a holdat, napot, csillagot,
Köszönöm a törődést, a sok vigasztalást,
Köszönöm a véget nem érő megtapasztalást.

Köszönöm, hogy láthatom az ég kék színét,
Köszönöm, hogy hallhatom a madarak énekét,
Köszönöm, hogy elvisz lábam messzi tájakra,
Köszönöm, hogy megtanítottál az alázatra.

Köszönöm, Uram szívem minden dobbanását,
Köszönöm hűségét, minden lángolását,
Köszönöm Neked a sok vidám percet,
Köszönöm a barátot, és a nagy szerelmet.

Köszönöm, hogy megmutatod, merre menjek tovább,
Köszönöm, hogy mellettem vagy, mint egy igaz barát,
Köszönöm, hogy Te vigasztalsz, ha olykor csüggedek,
Köszönöm, hogy apám lehetsz, s én örök kisgyerek.

Köszönöm, Uram...

(Tarsoly Beke Tamás)

Aludj Kedvesem!

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Aludj Kedvesem!

Eső kopogtat az ablakon
messzire űzve álmom
ajkamon ücsörög sóhajom
jöttödet kívánom...

Jöjj hát bújj mellém Kedvesem
szívem lesz puha párnád
altatót dalolok csendesen
pengesd varázshárfád...

Álommanók táncot járnak
a Tündérek fuvoláznak
s felszárad arcodról a bánat...
Álomba szenderülsz csendesen
bontsd ki Te is a szárnyad

Álommanók táncot járnak
a Tündérek fuvoláznak
boldogan alszom én is
alszanak már a Csillagok
alszik már az Ég is...

(Tarsoly Beke Tamás)

Váci Mihály: Hűség



















Váci Mihály:
Hűség


Ha szereted magad azért,
mert az enyém vagy,
becsülöd tisztaságodért,
mely nekem fényt ad;


ha akarod, hogy büszke légy
magadra s joggal,
s magadig naponként felérj
tiszta homlokoddal;


ha akarod, hogy az maradj,
ki vagy- szemedben,
s nyitott szemmel nézhess- magad
magaddal szembe;


Ha önmagadhoz hű maradsz:
- hű énhozzám is;
maradj mindig az, aki vagy,
s a szívem már hisz.

Egri Szilvia: Megáldalak

 
Egri Szilvia:
Megáldalak
 
Miért nehéz elmondanom
S ez – tudom – már így marad
Mennyit adtál azzal nekem
Hogy te vagy az – önmagad
 
Miért nehéz elsuttognom
Hogy te vagy az oltalom
Elrendelte bennem régen
Egy magasabb hatalom
 
Miért jutalmaz a sorsom
S miért is, hogy kérdezem...
Hogy e Földön egy időben
Veled együtt létezem?
 
Mássá váltam – (s megköszönném,
ha tehetném ) – általad
Nem vagyok sem szent, sem isten
- Én mégis megáldalak
 
 

Áldj meg engem!

 
Áldj meg engem!

Áldalak Téged szépen, csendben,
Áldalak fájó rémületben,
Áldom kezedet, mi engem fogott,
Áldom, mert értem imádkozott.

Áldalak kócos szívemben,
Áldalak tobzódó lelkemben,
Áldalak fásult szememben,
Áldalak emlékezetemben.

Áldalak Téged
Kínom... mosolyom,
Áldalak Ördögöm,
Áldalak Angyalom.

Áldom a vérem,
Mi Hozzád hajtott,
Áldom a percet,
Mi nekem adott.

Áldom a szót,
Mi elhagyta ajkadat.
Áldom örömödet,
Áldom fájdalmadat.

Áldom, áldom mindenedet,
Áldom, áldom Istenedet...
Áldj meg hát Te is engem!
Áldj meg, ó áldj meg, Szerelmem!


(Tarsoly Beke Tamás)


Maradj

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Maradj

Megálmodtalak az idők kezdetén.
Vártalak feltörő vágyak sötétjén.
Megtaláltalak. Benned élek tovább.
Veled létezem. Mint templomi oltár
előtt csendülő igaz égi zsoltár,
úgy árad ereimben a boldogság.
Ábrándos szemed fényes csillogása,
bársonyos ajkad varázsos mosolya
elkápráztat, mint hihetetlen csoda.
Maradj velem, ha úgy szeretsz, mint én,
ha szemedben lángoló tűz értem ég,
s szíved ritmusa az enyémmel zenél!
Maradj velem, ha éppen reám vártál,
az idők kezdetén rólam álmodtál,
s a benned lángoló vágy sodor hozzám!
Maradj velem, ha így szeretsz Kedvesem!


(Tóth Kyri)


Így szeretlek, Kedves!

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Így szeretlek, Kedves!

Ne szólj semmit!
Így szeretlek, Kedves!
Angyalok mámorában.
Gyermekek mosolyában.
Időtlen révületben.
Nesztelen közegben.
Így szeretlek, Kedves!
Tajtékzó vizekben.
Síró-nevető szemekben.
Meztelen magányban.
A Csend szimfóniájában.
Így szeretlek, Kedves!
Alfában és Omegában.
Asszonyban és lányban.
Végtelen utakban.
Napról napra jobban.
Így szeretlek, Kedves!

(Tarsoly Beke Tamás)

Sóhajok útja

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Sóhajok útja

Ha hosszú némaság után
sok-sok felszakadó sóhaj
lenge széllel az égig száll
hallgasd, s elbűvöl majd szóval.

Bodros felhők közt táncot jár
szabad, s mesél éjjel, nappal,
nem gondol börtönére már
várja panaszát a hajnal.

Hallgasd ha a vágy dalra kél
és kíséri égi hárfa,
ne fájjon ha a szív zenél
hadd zsongjon lüktető lárma.

Ha majd lobogva visszatér
omló titkát eléd tárva,
csak hunyd be szemed, s fogd kezét,
de ne tartsd kebledbe zárva.

(Tóth Kyri)

2015. június 26., péntek

Mézízű nyár!

Mézízű nyár!



Szavak suttognak nyári regét.
Mézízű, édes, oly meseszép.
Lent, hol a hajnal festi egét,
bennem a dallam írja színét.

Aranytól fényes, napszínű táj.
Hol a délibáb szellemként jár.
A déli csendidő visszakacsint.
S a szél simogat, még keze sincs.

Szalmaszín kalász ring a mezőn.
Illata átjár nyárperzselőn.
Napmosoly csillan a vízcseppeken,
bennem lélegzik itt, idebenn.

(Cs. Juhász Anita)

Feltétel nélkül...

 
" Az embereket mindennapi gondjaik kötik le. El sem gondolkodnak azon, milyen csodálatos az élet. Fogalmuk sincs honnan jöttek és hová tartanak... Az a baj, hogy nem tudnak kiszakadni a szürke hétköznapokból és nem látnak a dolgok mögé. Elfogadják a világot és önmaguk létét úgy, ahogy van. Nem tudnak dönteni, emberként nem tudnak kiállni a saját igazukért és kitartani saját értékrendjük szerint... Visszaélnek azzal, hogy az ember bármit megtehet... De megteheti- e hogy átgázol embertársain, csupán azért, hogy minél több meg több javakra tegyen szert?...
Az ember kapott egy lehetőséget.
Hogy megtanuljon szeretni. Feltétel nélkül... tiszta szívből... És el kell döntenie, hogy él... vagy visszaél vele!? "
 
(Cservik Andrea)
 

" Sokszor érzem azt...


" Sokszor érzem azt, hogy a feje tetejére állt a világ! A féltékenység, az önzőség, az irigység... vagy csupán a rosszindulat következményeképp az emberek képtelenek elviselni ha mással valami jó történik! Mindenki a saját sorsáért felelős... de mindig könnyebb siránkozni, panaszkodni, kiborulni a végsőkig és várni... várni a nagy semmire és azon agyalni, hogy vajon miért zöldebb a szomszéd fűje?! Néha... néha el kell engedni a sötét mélység felé vonszoló kezeket... az energia vámpírokat, kik kiszipolyozzák az erőd és aztán ott találod magad velük együtt az iszapban kapálózni. Olyanná válsz mint ők! Kiégetté, életunttá... boldogtalanná! (...) Történjék bármi, valami mindig van, aminek lehet örülni! A legparányibb örömök adnak erőt a mindennapok elviseléséhez, egy- egy nehezebb helyzet legyűréséhez! (...) Amikor mindezt megértettem... nos, akkor megváltozott a szerepem... a fontossági sorrend az életemben... megváltoztam én magam... és minden más lett! Persze, nem minden arany fénylik... van, amit nehezebb észrevenni... mégis, talán az aranynál is értékesebb! "

(Cservik Andrea)

" Én úgy nőttem fel...


" Én úgy nőttem fel, hogy a szeretet számít... a lelkem értékei! Nem a pénz és a hatalom! "

(Cservik Andrea)

Csak a szeretet egyesíthet...

 
Csak a szeretet egyesítheti úgy az érző lényeket, hogy teljesebbé teszi őket, mert egyedül a szeretet ragadja meg és ötvözi egységgé legmélyebb érzelmeinket.
 
(Pierre Teilhard de Chardin)
 

Jóízű, derűs kacagással...

 
Jóízű, derűs kacagással csakis a mélységesen jó lélek tud nevetni.
 
(Nyikolaj Vasziljevics Gogol)
 

Szerelmemet visszatükrözi...


Szerelmemet visszatükrözi a szemed, és megmutatja nekem, mennyire szeretlek.

(Bud Spencer)

Az érzelmek ragályosak...


Az érzelmek ragályosak, mert öntudatlanul átvesszük mások hangulatát - jót-rosszat egyaránt. Ha időt szakítunk a bolondozásra, megfertőzzük egymást a jókedvünkkel, és azok, akik szeretnek bolondozni, sokkal esélyesebbek a boldogságra.


(Gretchen Rubin)

A válaszfalak leomlottak...


Nincs többé titkunk egymás előtt. Együtt vagyunk, egymáshoz tartozunk. Egyet gondolunk és egyet érzünk. A válaszfalak leomlottak. Örömet, bánatot, mindent megosztunk egymással.


(Daphne du Maurier)

2015. június 25., csütörtök

FÉNYJÁTÉK

 
Füle Lajos:
FÉNYJÁTÉK


A napraforgók nem egymásra néznek,
egész valójuk feltárják a fénynek,
mert fényre vágynak és a fényből élnek.
Nem a virág, a fény tehát a lényeg,
a napraforgók nem egymásra néznek.
De jó, hogy tőlük tanulni lehet még!
Elnézem őket, én is így szeretnék...



Kutasi László: Szenvedély


Kutasi László:
Szenvedély

Szivárvány lépcsődön hozzád indulok,
vöröslő hajnalon, izzó éjszakán
befogadsz engem.
Nincs többé én és nincs többé te,
csak mi vagyunk.
Napként izzón, viharként tombolva,
uralkodva, fájdalmas szolgaként,
szeretve.
Lágyan, mint a tenger,
hullámot nem vetve
merítkezünk szerelmünk gyönyörűségébe.
Hold ezüstje őrzi álmunkat,
ha véget ér
szenvedélyünk, rózsa ágyán nyugodni tér.


Talán nem is sejted...

 
Talán nem is sejted...

Talán nem is sejted,
de csillag vagy nekem felhős éjszakán,
dallam a csendben,
ihlet a hallgatás után.

Talán észre sem veszed,
de kincse vagy világomnak,
fénye gyertyámnak,
aromája egy pohár jó bornak.

Talán néha kételkedsz magadban,
de igazgyöngye vagy a kagylónak,
sója a tengernek,
oxigén a szívnek.

Barát vagy,
s ha néha megkérdőjelezed magad,
jusson ez eszedbe.

(Csibra Orsolya)

Szeretlek























Arany-Tóth Katalin:
Szeretlek 


 
Szeretlek verőfényes nyári napnak
forró, izzasztó hevében,



Szeretlek a hűs zivatar
szomjat oltó jegében.



Szeretlek a lenyugvó nap
bíborvörös színében,



Szeretlek az esti tücsökzene
kedves ciripelésében.



Szeretlek a nyíló rózsa
bódító, buja illatában,



Szeretlek a szeptemberi szőlő
édes zamatában.



Szeretlek a csillagokban,
a Holdban, a Tejútban,



Szeretlek az éj sötétjében,
a hajnali ébredő Napban.



Szeretlek November sűrű ködjében,
a téli hóesés hideg fehérében.



Szeretlek a hóvihar zord szelében,
a kandallóból pattanó tűz melegében,



Szeretlek álmos téli reggeleken,
s tavaszt váró szomorú estéken.



Szeretlek a hóvirág szirmában,
az olvadó hó lucskos sarában,



Szeretlek a pacsirta dalában,
az első rügyfakadásban.



Szeretlek az újjászülető világban,
a virágzó gyümölcsfák bódulatában,



Szeretlek a málna édes ízében,
a méhek döngicsélésében.



Szeretlek a tenger sós vizében,
az erdők árnyat adó hűvösében.



Szeretlek időtlen időkig várva,
míg szíved szívem megtalálja.



Szeretlek örökkön örökké,
míg a lélegzet tüdőmet bejárja.

Félix Falzari: Beteljesülés

















Félix Falzari:
Beteljesülés

 
Mit mondhatnék, te drága?
Elnémít az öröm,
ha rám nézel: a számra
egyetlen szó se jön.

A lényedből ragyogva
hull rám egy lágy sugár,
mi egykor álom volt: ma
valóság végre már!

De én e tiszta fényben
magamra nem lelek:
most valóságként élem
az álom-életet!

 

Baranyi Ferenc fordítása 


Ébert József - Rövid az út!


Ébert József - Rövid az út!

A születéstől a halálig oly rövid az út
A ma csak holnapig számít
Az eltékozolt idő a múlt
Bujócskát játszik veled a sors
És a játékban a hunyó te vagy
S hogy hol rejtőzik a jó vagy a rossz
Döntsd el egyedül magad
De, hogy jól válassz, mert a tét nagy
Mielőtt döntenél, találd meg önmagad! 

 

Nélküled, veled
















Nélküled, veled
 

a házasság himnusza

Szüntelen velem légy,
de maradj észrevétlen,
halmozz el étkekkel,
és hagyjál szomjan, étlen.
Ne láncolj magadhoz,
de marasztalj, ha mennék,
zárj be börtönödbe,
és légy állandó vendég.
Változz át naponta,
de maradj meg ilyennek,
kívánj meg percenként,
s hagyd, hogy megpihenjek.
Lehetsz drága terhem,
de ne légy a terhemre,
engedd, hogy szárnyaljak,
és húzz le földközelbe.
Elvihetnek tőlem,
tudd, hogy visszaveszlek,
maradj a szolgálóm,
s királynőmmé teszlek.
Hagyj mindig magamra,
és maradj velem naphossz,
hozzám lehetsz hűtlen,
de légy hű magadhoz.


 
(Nagy Bandó András)

Múlnak az évek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Múlnak az évek


Múlnak az évek,
Te egyre csak érzed:
Nem az a fontos,
Mások kinek vélnek.

Nem számít az már,
Kik hogy ítélnek,
Tisztelnek-e,
Vagy megvetnek téged.

Telnek az évek,
S most veszed észre,
Ki az, ki fontos,
Megmarad végleg.

Vele maradsz te,
Kell az életedbe,
Búban, örömben
Menedék lelkednek.

Beszélgetni vele,
Szívét táplálni,
S minden helyzetben
Hűen mellé állni.

Vele jót kacagni,
Vitázni, ha kell,
De soha nem engedni,
Búsan menni el.

(Deli Enikő)

2015. június 23., kedd

Az élet halad...

 
Az élet halad egyik pillanatról a másikig. Az egyik percnek el kell múlnia, hogy a másik maradéktalanul kibontakozhassék. Az élet sohasem mozdulatlanság, nem feltartóztatható és konzerválható. Az élet szépsége, boldogsága és értelme a változás.
 
(Peter Lauster)
 

Ahogy így újra meg újra végigélem...


Ahogy így újra meg újra végigélem, végigcsinálom gondolatban a rég elmúlt dolgokat, néha össze is fut a szemem előtt sok összefüggés. Mindennek, ami történik, oly sokféle oka van; nem tudom, mindig a legigazabbat találom-e meg, ha egy okot keresek - és nem tudom, minden apróság éppen úgy történt-e, vagy csak sokszor gondoltam és mondtam úgy el azóta, és már magam is hiszem. Hallottam egyszer, hogyha az ember hegyes vidéken jár - néha csak egypár lépést megy odább, és egészen megváltozik szeme előtt a tájkép; völgyek és ormok elhelyezkedése egymáshoz. Minden pihenőhelyről nézve egészen más a panoráma. Így van ez az eseményekkel is talán; és meglehet, hogy amit ma az élettörténetemnek gondolok, az csak mostani gondolkodásom szerint formált kép az életemről. De akkor annál inkább az enyém - és érdekesebb, tarkább, becsesebb játékszert ennél el sem gondolhatok magamnak.

(Kaffka Margit)

Fodor András: Szerelmünk földi tája...













Fodor András:
Szerelmünk földi tája...


Tudnál-e így szeretni,
ahogy e táj adja magát
viharok ostromában,
eső bozontjain át?

Mikor sziklák közül a felhők
csordája lerohan,
színe hitében lüktet,
vár állhatatosan.

Mikor a keserű szél a völgybe
akasztja karmait,
ereje duzzad, szárnyalón
fölé emelkedik.

Mikor borzongva sompolyog a földön
a dermedt-szürke ég,
füvek nyelvét pendítve akkor
zümmögi melegét.

A fogyhatatlan hűség
lehet ily egyszerű,
teremti, egyre újítja magát
a győzelmes derű.

Nem a szemem csalása, nem
önáltató vigasz,
akárhogy nézem, vallatom,
öröme rámszavaz.

Oltalma ki nem alszik,
erősebb, mint a fény,
átsüt rajongó hazugok
mocsár-tündökletén.

Elfárad minden ölelés,
becéző kar lehull,
de láttam, él szerelmünk földi tája
elronthatatlanul.

Fodor Ákos: Tested kenyerén















Fodor Ákos:
Tested kenyerén

 
Hogy tested fehér kenyerét
  megosztottad vélem,
ne legyen adományod,
  ne legyen érdemem.

 
Legyen eleve rendelés,
  a sors bocsánata,
amiért pusztulás elől
  kitérnünk nincs hova.

 
Mert nem ott volt a kezed,
  hogy megtaláltalak,
te nyitottad ki értem
  magányosságodat,

 
és nem lopás ,nem önzés
  ha magam rád fonom,
bőrömön átparázslik
  minden tulajdonom.

 
Míg ujjad fűzfarácsa
  takaróm kosaraként óvja meg,
a hanyatló erő is
  hozzád visz közelebb.

 
Bár fölsebez a hajnal,
  megalvad csönd az éj,
míg testünk kettős vérköre
  forog, szoríts,ne félj.

 
Mit ér a léten -túli hit,
  a vak remény mit ád?
Utazunk egymás áramán,-nekünk
már  nem kell más világ.

Amikor először...

 
Erőtlen leszek én mindig a maga szemétől. De maga is éntőlem. Amikor először láttuk meg egymást... Úgy szédültünk meg egymástól, hogy védekezni se volt időnk ellene. Rajtunk ütött a szédülés, mint egy őrszemen az ellenség.
 
 
(Szilvási Lajos)
 

Azt adják...

 
Az is lehet szerelem, ha az emberek nem hazudnak egymásnak egy percig se. Azt adják, ami szavakkal ki nem fejezhető.
 
 
(Papp Sándor Zsigmond)
 
 

Valakire, akihez teljesen őszinte lehet...

 
Az erős férfinak is szüksége van valakire, aki derűt csempész a hétköznapokba. Valakire, akihez teljesen őszinte lehet. Valakire, aki előtt elismerheti, hogy néha kételkedik és fél. Nehéz folyton szerepet játszani. Mindig könnyednek és jókedvűnek lenni, hogy senki se vegye észre, valójában mi játszódik le benne.
 
(Alison Roberts)
 

Az a szeretet...

 
Az a szeretet, amikor nap nap után törődsz valakivel, még akkor is, amikor éppen nem is lenne hozzá kedved. Az a szeretet, amikor a másik rossz tulajdonságait is szereted, amikor elnéző mosollyal legyintesz olyasvalamire, amiért idegen embert már minimum felnégyelnél.
 
 
(Adamkó Fanni)
 

Szikszai Ilka: Mert velem vagy



















Szikszai Ilka: Mert velem vagy

 
Láttam egy álmot,
Ami ma valóságos.
Messze élsz tőlem,
Honod máshol leled,
És
Mégis itt vagy velem
Legbelül.
Lelkemben.
Semmit nem akarok tőled
Mégis mindent, ami jöhet.
A fizikális vágy távoli már
Önző módon ne légy velem,
Csak hadd sajogjon így
sebzett szívem!
Nem sírok én, a boldogság,
hogy létezel és élsz
sokkal teljesebb attól,
hogy velem légy.
A puszta tudat
Így, a legédesebb falat...
Mert velem vagy
Látlak én -
Örökös vágy;
Hozzád szállok én!
Mit nekem, ha
két szememmel többé
nem látlak,
Nem ronthatja
meg szerelmemet
a gyalázat!
A tiszta forrás:
A hit
melyből merítettem,
Most ezt kell,
hogy fölhörpintsem.
A lelked, a lényed
hangod, nézésed,
Az érzés, mely legszentebb
fönséged...
Mert velem vagy,
a Mindenségben
átkarol hatalmad
s roppant súlyod
alatt
elfog
egy varázslatos hangulat;
élünk, talán
egyszer,
vagy éljünk
ezredszer -
gigászi csillag
áradatban
boldog sóhaj száll a
magasban!
Láttalak
egy időzónában
Akkor...
Egy élettöredék
porszem leple alatt,
mely testünket
betakarta
s ránk hullott
az idő
kemény szava...
Szétforgácsolódik életünk
S jajj, nincs már
visszaút, hogy fölszedjük,
Nem rakhatjuk mozaikképeinket
soha többé eggyé,
Jeges ujjainkat nem görbíthetjük
újra mozgó, érző kerek egésszé!
Viaskodni szólítom az elmúlást:
Pengeéles karddal
keresem az igaz ösvényt,
hogy együtt simuljunk rá.
Mert velem vagy
Feneketlen tudatalattimban,
Az élet örvényes,
jelekkel teli forgatagában,
milliónyi behatásokban,
szenvedve szerető
hangfoszlányokban,
mételyes, nagy tanításokban,
tudathasadásos, révült
szemgolyókban,
fölkacagó, visító örömökben,
temetők síri csendjeiben,
lüktető erőmezőkben
s már nem hull reánk
súlyos ólomzáporként
az idő intő szava sem...



AMIKOR KÉT SZERELEMES LÉLEK EGYBECSENG...

AMIKOR KÉT SZERELEMES LÉLEK EGYBECSENG...


A lelkem most a szeretet fényáramlatában finoman áthangszereli ragyogó húrokon, az augusztusi csillagok hullásaiban a nyár boldogság érzéseit, amit a szívem vezényel le a sokszínű ősz örömére, ami menedéket ad a további lelki utam fejlődésére.


A visszaemlékezés mindig szárnyakat ad a léleknek, főleg, ha kinézünk a szeretetünknek a nagy és világos ablakán, ahol láthatjuk a fizikai szemünkkel a napsugarak hosszát és szélességét, amíg a szemünk ellát, de közben a lelki szemeinkkel ettől sokkal messzebbre is ellátunk. Boldog ember az, aki a saját élete horizontján észreveszi, hogy a lelkét Istentől kapta és érzi azt, hogy: vele van az Isten!



A lélek nem tudat, nem az én, hanem az énnél erősebb, bár azzal van összekapcsolva. Mi emberek fénylelkek vagyunk és az égiek hatnak ránk az aranyló szeretetet adó légen át. A testünk pedig az eszközünk: a lélek hordozója, és sajnos sok embernek nincs ezzel kapcsolatban öntudata. Az öntudat: erő és érzék, amik keverednek bennünk.



A mai holisztikus szemlélet az embert egységes egésznek tekinti és a mindenség részeként kezeli és ezzel a legmodernebb tudományos megközelítés visszatalál: a jézusi szemlélethez. Isten kezében, mint emberek- szerelem palánták- vagyunk. Két ember között a lélekszerelem nagy lelki munka, ami égi ajándék a misztériumával, amivel gyönyörű érzésekkel tápláljuk a szeretett személyt. Ez a szép és csodálatos lelki élmény kihalhatatlan bennünk, a lelkünknek az állandóan rezgő fényhatásaiban.

Két szerelmes lélek, ha szenvedélyesen szereti egymást a lélekszerelmüknek a selymes, bársonyos aranypárnájának tetején, akkor ez az érzés gyönyörűen összefűzi őket. A lelkek csodálatosan tudnak hatni egymásra, amit a test is érzékel. A szerelem érzés az isteni és lángja dicsően ég a szívünkben, a lelkünkben és még a leheletünkben is. Ezeket a csodás, szép érzéseket a lelkünk impulzusai finoman szállítja, továbbítja a kedvesünk szívére, szemére, mindenére...



A léleknek jó a szerelemérzés tartományában élni! A szerelmes lélek mindig megtalálja a lelki párját és érzékelik egymást, akár a fagyos, hideg télben vagy forró nyárban is folyamatosan közelítenek egymáshoz, hogy: ott szeretetben, szerelemben önfeledten megpihenjen.
Mi csalja egymáshoz a szerelmes lelkeket?- talán a feljövő Nap vagy a Hold fénysugarai? Ilyenkor még az agyvelőnk idegszálai is szerelmesek. Két szerelmes lélek eggyé tud válni és szerelem bilincsben él. A szerelemben legyen erényünk: a HŰSÉG és ne szertelenül szeressünk! Az ember az égő szerelemben a lelkével tündöklően ragyog és a vágy kínzóan töri, mivel a vágynak nagy a heve, a bennünk lángoló színtere.

A szerelem ragyogó árnyékként követ bennünket egész nap és elnyúl rajtunk, s ennek a ragyogó fényében követjük a lelki vibrációinkkal a kedvesünk lelkét, ami olyan könnyű és boldog érzés, mintha a lábunkkal napsugarakon járnánk és lépkednénk. Ha szerelmesek vagyunk, akkor vakon imádjuk a lelki párunkat.

Mi van, akkor, ha hűl a szerelmes szenvedély és vágy?- akkor a lélek már nem játszik a kedvesének szépen szóló furulyán, nem küld különös, ámbra szerelmi illatszert, és nem ujjong forrón, vadul, mert a lélek a szerelemérzésből kiszabadul és szomjazik... A ragyogó éter befogadja a lelki rezgéseinket és szeretettel hordozza a szerelmünk törhetetlen aranypecsétjét , ami két embernek a közös kincse. Nagyon ügyelni kell az álmaink, a vágyaink arányosságára, mértékletességére, mivel bebéklyózza az érzéseinket és gondolatainkat. Igaz örömébredés, ha ezt betartjuk az örömképleteinkben, amikben képek jelennek meg a szerelmünk folyton égő életgyertyái alatt...

A lelkünk mindent tud: lélekrandevúzni is eljár, szerelmes esküt is tudnak tenni egymásnak és még jóvá is hagy! A szerelmes lelkek egymás szívében és lelkében élnek! Talán még a Nap is fénylőbb sugarakat ad ilyenkor a két lélekre? Igen!- mert az égiek is örülnek, és ragyogó fényt ontanak ránk.

Legyen hitünk a szerelemben is!- mert ez az érzés hamar elszalad, és akkor nem érintgetjük a lelki szerető ujjainkkal a kedvesünket. A szerelmes lelkek gyöngéden és szelíden odahajlanak egymáshoz fénylő csillámokban és szerelmet szőnek a legfényesebben. A szerelmes érzéseikből ragyogó csillagok pattannak ki és kitöltik a légteret és lehullnak valahol az Univerzumba, mint az augusztusi hulló csillagok...



Amikor két szerelmes lélek fénye tüneményesen EGYBECSENG a fehéren átlátszó éteren át, akkor boldogan rezonál lágy, égi zene kíséretében. A két lélek ilyenkor csodaszépen összecsendül, mint két kristálypohár és feldíszítik egymást gyémántos ragyogással az eget fénylően áthasító: nap- és holdsugár tündöklő ívein át...

Kedves és Szeretett Olvasóim! Írásomat nem mesének szántam, pedig a jó mese az gyógyít, ha jól van kitalálva. Az én írásom a szerelemes lelkek ártatlanságáról szól, az isteni szeretetnek az állandóan örvénylő időspiráljában. Ezzel a szeretet érzéssel boldogan írtam, olyan: mesésen, az elég pörgős, írói karakteremben, a lelki színrevitelemben, amiben az én szívem is szerelmesen dobog, az Istenhez és a kedvesemhez fűződő szeretet kapcsolódásomban.




Nagyné Kiss Dóra
újságíró -Mátészalka