Karádi Erzsébet : Tavasz tündér

Karádi Erzsébet : Tavasz tündér

Szellő szárnyán érkezett nesztelen.
Nyomában a természet ébredez.
Varázsporát szórja szerteszét,
Csodás menyegző veszi kezdetét.
Elsőként a hóvirág tör a fény felé,
Majd követik sorban a többiek.
Ibolyák, boglárkák, százszorszépek,
S mindenféle illatos szépségek.
Zöld fűszőnyeg borítja a földet,
Köztük apró, tarka tünemények.
Fehérek, sárgák, lilák, kékek...
Festeni se lehetne szebbet!
A fák fehér virágba borulnak,
mint szűz menyasszonyok virulnak.
Virágruhájuk tündököl a fényben,
Szél repíti fel, fel... a végtelenbe.
Rózsaszínbe öltözött társaik
A gyönyörű koszorúslányaik.
Megrészegítik a zsongó méheket,
Kik a bőség asztalánál dőzsölnek.
A mámor mindenkire átragad,
Arany sugarait ontja a nap.
Akác, bodza, hárs illatorgiája,
Csodás dallamok harmóniája.
E varázslatos újjászületést,
Az élet győzelmét és szépségét
Trillázó madarak dala zengi,
Sohasem lehet vele betelni!
Minden lüktetés, fényes ragyogás!
Magával ragad e titkos varázslás!
Köszönöm a Tavasz tündérnek:
e földi gazdagságot, szépséget.