2015. május 16., szombat

És mégis, mindig együtt...

 
Az egymástól való állandó távollét örök szerelmeseket formált belőlünk, akik az életben nem egyszer, de százszor élik át az első simogatások, az első ismerkedés heves pillanatát. És mégis, mindig együtt ver a szívünk, egy a lélegzetünk a boldogság vagy a szorongás, az izgalom vagy a szomorúság óráiban.
 
(Julius Fucsik)
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése