2015. május 29., péntek

Gyermeknapra


Gyermeknapra

A gyermekek szépek,
kedvesek, szeretetteljesek.
Mosolyuk nyíló virág,
ártatlan, illatos ár.
Értük, nekik, velük
szépül, épül
a megújuló világ.
Ők a jövő palántái,
kertünkben zamatos gyümölcsei
az életfának.
Örömforrásai szülőknek,
egymásnak, hazánknak.
Szeretjük, neveljük,
gondozzuk őket
születésüktől,
virrasztunk kiságyuk mellett,
ha lázasan, bágyadtan szenvednek,
amíg velünk élnek, minden nap.
De legyen egy nap ünnep,
mely csak az övék!
Legyen sok játék,
ajándék, öröm.
A boldog gyermek mosolyog,
önfeledten nevet, csacsog,
ünnepeljünk gyermeknapot!
Szervezzünk sok színes programot,
legyenek gyermekeink boldogok,
ajándékozzuk nekik e szép
májusi vasárnapot!


(Tóth Sarolta)

Hadd fusson a gyermek...














Hadd fusson a gyermek álmok fuvallatán
Csapongva illanó arany lepkék után!
Legyen, mint a tavasz, vidám tekintetű,
Kis ajka zendüljön, mint égi csöngetyű!
Harmatos bokrétát hadd tépjen a mezőn!
Hajolj le, csókold meg, öleld szívedre hőn!
Becéző szeretet övezze fürtjeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!


 
(Pósa Lajos)

A remény gyermekei

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A remény gyermekei

Ölelj magadhoz angyalszárnyon
Minden elveszett gyermeket,
Kiálts hangosan szív szavával,
Ne nélkülözzön ma senki sem,
Egy csepp reményt, amerre jársz,
Önzetlenül hints szerteszét,
Tiszta szívvel, ne íriszeddel
Lássad, a csöppnyi szenvedőt.
Hisz ott csillan az élet fénye,
Bár karcoltan, a remény után,
Nyújtsd kezed, szebb lehessen
Szemében, a gyermeki varázs.
Tárd ki lelked e tiszta fénynek,
Hogy a holnap sokkal szebb legyen,
El nem múló érzelemmel. Segíts!
Minden elhagyott gyermeken.

(Szalayné Komlósi Gizella)

A gyermek...

 
A gyermek, Uram, szülei lényének egy darabja, ezért ha jó, ha rossz, úgy kell szeretnünk, akár saját életünket, lelkünket.
 
 
(Miguel de Cervantes)
 
A gyerekek olyanok, mint az angyalok (...). Mert mi más lenne az angyal, ha nem az Isten gyermeke?
 
 
 (Jaroslaw Iwaszkiewicz)

Gárdonyi Géza: Mikor a gyermek























Gárdonyi Géza:

Mikor a gyermek


Mikor a gyermek gőgicsél,
az Isten-tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet.

S mint virággal az esti szél,
az anyja vissza úgy beszél,
oly lágyan, oly édesen
De őt nem érti senki sem.

Hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok. 


Az egyetlen szerep...

 
Az a szülő, akinek házasságából hiányzik az egyetértés és a szeretet, és a gyermekkel való kapcsolatában keres pótkielégülést, sokkal kevésbé fogja azt megtalálni, mint az a szülő, aki elégedett a házasságával. (...) Az egyetlen szerep, amelyet a gyermek kielégítően és szívesen tölthet be a szülő életében, a gyermek szerepe. Arra már nem képes, hogy ezenfelül még olyasmiért is kárpótolja a szülőt, ami életének más területeiről hiányzik.
 
 
(Bruno Bettelheim)
 

Ha szerető családban nősz fel...

Ha szerető családban nősz fel, humoros, józanul gondolkodó, a világra nyitott szülők mellett, nem szigetelődsz el, hanem egy meleg fészekben érzed magad.

(Dean Ray Koontz)

Egyszer neked is lesz gyereked, és rettenetesen fogsz örülni annak a kis életnek, akiért felelős leszel. Azt fogod hinni, hogy az égvilágon mindent rosszul csinálsz. Ez normális! Olyanokon tépelődsz majd, hogy mivel etesd, és hogy hová küldd iskolába, hogy hegedűórákra járjon, vagy inkább zongorázzon. De hadd áruljak el neked egy titkot: nem számít. Legyen a gyereked zongorista, vagy matekzseni, egy cseppet sem számít, mert végül úgyis csak az a fontos, hogy boldog legyen.
 
(Grace klinika c. film)
 

Nem lehet...

 
A gyerekek nem csomagok, amelyeket hol itt raknak le, hol ott. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az érzéseiket.
 
(Andrea Camilleri)
 

Egyszer azt olvastam valahol...

 
Egyszer azt olvastam valahol, hogy a gyerekkori bántalmazások áldozatai felnőttként, tudattalanul ugyan, de szinte módszeresen azon dolgoznak, hogy senki se szeresse őket, mert valójában csak a teljes szeretetlenségben érzik magukat otthonosan. És ez egyfajta kifacsart értelemben még logikus is, azt hiszem.
 
(Murakami Rjú)
 

2015. május 27., szerda

Adj egy esélyt az új napnak...

 
Adj egy esélyt az új napnak. Hagyd, hogy megmutassa neked a célodat, a feladatodat. Tudod, a reggelek éppen erre jók. Értelmet adnak az életnek a sötétség után.
 
 
(Dean Ray Koontz)
 

Lepelboldogság














Lepelboldogság

Egy óriási
Lepelboldogság
Hull rám;
Mert itt vagy!


A szemeddel játszom
És a hajadba bújok,
Mert velem vagy!


Nem érzékelem az idő
Múlását, megállt -
Mert enyém vagy!


Csillámló örömpelyhek
Kavarognak körülöttünk,
Mert örök szerelmünk.


A negyedik dimenzióban:

Lepelboldogságban hozzád
Érek:
Lepelboldogságban
Elégek -
Lepelboldogságban vagyok
Érted;
Lepelboldogság betakar
Téged,
Lepelboldogság betakar
Engem,
Alatta védve vagy
Te és én:
Együtt élünk a
Lepelboldogság
Szigetén!


(Szikszai Ilka)

Csillaghullásban













Csillaghullásban

Csillaghullásban szívemet kitárom,
A fényességben arcod meglátom.
Álmodom az örök boldogságról,
A kettőnk összetartozásáról.

Mindig veled akarok lenni,
Nem szakíthat el tőled semmi.
Úgy vágyom az igaz szeretetre,
Higgyem: enyém lehetsz örökre!

Minden rezdülésed olyan nekem,
Mint ezernyi csillag,
Mikor itt van velem.
Olyankor szeretnék fölszállni -

Messzi veled...
A végtelenségben eggyé olvadva,
A szerelem húrjain csendesen játszva.

(Szikszai Ilka)

Bocsájtsd meg














Bocsájtsd meg

Bocsájtsd meg, hogy vártál rám,
Szinte egy örökkévalóságon át.
Szememből örömkönnyek futnak rád!
Sebzett szívem olyan volt, mint rab madáré,
Újra mondd, mondd, sosem leszel másé!
Mit egymás nélkül éltünk meg -
Csillapítsa fájdalmunkat szeretet.
Kínzó epedésünk alábbhagy egyszer;
Millió csókmannával borítlak be téged!
Testünk, lelkünk úgy eggyé van forrva,
Elszakítani senkinek nincs hatalma!


(Szikszai Ilka)

Azt érezni














Azt érezni

Nagy hegyek közelében szeretnék élni,
A fák lombjaiba belesimogatni,
Felmenni a hegy tetejére, síkjára,
Szétnézni föntről a természet csodájára.
Beszívni a levegő finom zamatát,
Lehajolni hozzád, apró, kicsi virág!
A pázsit zöld füvébe beletúrni,
Hegy patakjából finomat kortyolni.
Megölelni fönt a végtelen kék eget,
Azt érezni, hogy a világ engem is szeret!




(Szikszai Ilka)

Belső világod














Belső világod

Belső világod, ez az egy,
Ami igazán a te tulajdonod.
Ehhez senkinek nincs köze,
Bezárhatod magadba, örökre.
Külső jelként adhatsz szeretetet,
Ám épp úgy gonosz gyűlöletet.


Élhetsz végtelen boldogságban,
Nem számít, mások mit látnak.
Kívülről láthatják, hogy örülsz,
De bent gondjaidba elmerülsz.
Mi lehet a jó és a nemes?
Mutasd ki, mi a felszínes?
Vallj színt, majd sorsod tanít?


Annyi titkot felfedhetnél,
Azt is hiheted; tökéletesedtél.
Értékrended magadnak csoportosíthatod,
Nem kötik szellemed korlátolt gondolatok.
Belső világodban megélhetsz bármit,
Jöhet a felüdülés, a többi nem számít:



(Szikszai Ilka)

Érzékenység



















Érzékenység



Nyitott szemmel járom utam szüntelen,
Arcomon könny pereg, fejem lehajtom.
Gyarló embertömeg futam. Lelketlen.
Előlük kell elrejtenem bánatom.

Bármerre nézek, mosolyt alig látok.
Perlekedés, gáncs, empátiahiány,
Negatív dolgok, miket tapasztalok.
Lelkem szomjazva megértésért kiállt!

Csukott szemmel is tudom, hova vezet,
Mikor vakon elmegyünk egymás mellett.
Fejem felemelem, lássák könnyeim,
Tán egyszer észreveszik, itt mi folyik!


(Pásku Erzsébet)

Az egyik pillanatban...

 
Az egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már el is távoztunk. És csupán ezért a röpke pillanatért mekkora hűhót csapunk: mennyi erőszakot, mennyi ambíciót, szenvedést, viszályt, haragot, gyűlöletet gerjesztünk! Csak ezért a rövid pillanatért! Egy állomás várótermében ülünk, és miközben a vonatot várjuk, óriási zsivajt csapunk: egymás haját tépjük, vérig sértjük a másikat, birtokolni, főnökösködni, uralkodni próbálunk másokon - politizálunk. Aztán megjön a vonat, és mindenki örökre eltűnik, mintha ott se lett volna.
 
 
(Osho)
 

Mi az emberek kívánsága?

 
Mi az emberek kívánsága? Éhínség, nyomor, diszkrimináció, korrupció, háború, terrorizmus... Míg az emberek azt kívánják, hogy minden probléma eltűnjék a világból, addig reménytelenül próbálják nem megérteni egymást.
 
 
(Code Geass-film)
 

Régebben még...

 
Régebben még valahogy a mindennapi táncrend része volt, hogy az emberek egymással szóba elegyedjenek, aztán ezeknek az időknek vége lett. Épp, mint annyi minden másnak, ami élhetőbbé tette ezt az országot meg ezt a dolgot, az életet. Mióta válság van - időtlen idők óta, a kezdetére nem emlékszik már senki -, azóta kis hazánk lakosai egy emberként vesztették el a kedvüket. Nagyjából mindenhez, de ahhoz mindenképp, hogy megszólítsák egymást, beszélgessenek. Hogy mondjanak a másiknak valami kedveset. Minek, gondolják. Ő se mond nekem. Különben is: kim ez nekem? Tán rokonom? Alig ismerem. Tehetek én róla, hogy a szomszédomba költözött? Én se háborgatok senkit, engem se háborgassanak.
A beszélgetés: háborgatás.
A megszólítás: zaklatássá változott.
 
Magyarország rosszkedvű, lehajtott fejű népe lassan végképp elfelejti a társas érintkezés, a közösségi együttlét, a szolidaritás hajdani, önfeledt pillanatait. A keletkezett törésvonalak családokat osztottak meg, évtizedes barátságokat fertőztek meg - olyan mélységekben hatván át a közgondolkodást, hogy az ellenségesség, a gyűlölet, a másikat megbélyegző agresszív indulat kórjától hosszú ideig nem lesz szabadulás.
 
 
(Keresztury Tibor)

Minden válasz benned rejlik...

 
Ha a körülmények igazságtalan voltára összpontosítasz, akkor szüntelenül másokkal fogod összehasonlítgatni magad ahelyett, hogy megbecsülnéd saját különleges egyediségedet.
 
Minden válasz benned rejlik. Az élet kérdéseire magadban lelhetsz feleletet. Nincs más dolgod, mint figyelni és bízni.

Csak rajtad áll, hogy milyenné teszed az életed. Rendelkezésedre áll minden eszköz és erőforrás. Tőled függ, használod-e őket.

A "majd" nem jobb, mint a "most". Mire eljutsz "oda", az "amott" még vonzóbbnak tűnik majd.


(Cherie Carter-Scott)

2015. május 19., kedd

Nézz a fényre...

 
Nézz a fényre, a nap reménykedik minden nap hajnalán.
Hidd el, mindennek két arca van, az egyik oldalán a gonosz, és a jóság a másik oldalán. A gonosztól megtanulsz vigyázni, és a jóságtól megértő leszel és nagyon vidám.
 
 
(Khaled Nashwan)
 

Ha örömöm van...

 
Nemcsak a bánatot, az örömöt sem tudja elviselni az ember egyedül. Ha valami bánt, azért mondom el, megértsenek, vagy segítsenek, legyen könnyebb egy fájó gondolat. Ha örömöm van, szeretném elmondani azt is, mert nem igazi öröm, ha csak az enyém, ha titokban tartom, ha más nem örülhet neki. A legnagyobb bánat ott kezdődik, ha örömünknek senki sem örül.
 
(Elekes Ferenc)
 

Vannak nagyszerű emberek...

 
Vannak nagyszerű emberek, akikkel rosszkor találkozunk.
És vannak emberek, akik attól nagyszerűek, hogy jókor találkozunk velük.
 
 
(David Foenkinos)
 

Mindenkiben, aki él, van valami...

 
Mindenkiben, aki él, van valami varázslatos és csodálatos, amit ő ajándékozhat a világnak. Nagy szerencse, ha megtalálod ezt a csodát, ha megtudod, mi az, amivel rendelkezel. Sokan figyelik a lelküket egészen halálukig, még sincs erejük felismerni adományukat. Sokan lusták megnézni ezt. Még többen vannak, akik még attól is megrémülnek, hogy önmagukba nézzenek.
 
(Szergej Vasziljevics Lukjanyenko)
 

Minden kérés és remény...

 
Az emberi arc is egyfajta tisztás, mint az erdei tisztás. Minden kérés és remény, félelem és titkos öröm, gyermeki öröm kiül az arcunkra, mint mikor árnyékból a fényre lépünk.
 
(Riikka Pukkinen)
 

Ez a szerelem műve...

 
Ez a szerelem műve, ha jól működik: többé válsz tőle, mint ami vagy - és többé, mint amire képesnek tartottad magad.
 
(Veronica Roth)
 
A szerelem életfogytig tart, ebben minden benne van. De csak ha azzal vagy 
együtt, aki a másik feled. Hiszen akkor folyton inspiráljátok egymást, folyton találsz a másikban valami újat.
 
(Für Anikó)
 

Egyesek bizonyára tudják...

 
Tisztában van-e vele egyáltalán az emberiség, milyen csodálatos dolog egymás karjába bújni és egyhuzamban akár órákig is ott időzni a meleg fészekben? Egyesek bizonyára tudják ezt, de ők vannak kisebbségben. Az ölelkezés titkát csak az érti igazán, akinek hosszú ideig nélkülöznie kellett ezt az élményt.
 
(Stephen King)
 

Teljesen véletlenül találkozunk valakivel...

 
Teljesen véletlenül találkozunk valakivel az utunkon, mint a járókelőkkel a parkban vagy az utcán, és általában csak egy pillantást váltunk, de ez néha egy életre szól. Nem tudom, miért van ez így, ki és miért keresztezi az utunkat. És két útból miért lesz hirtelen egy. Hogy lehet az, hogy két ember, akik addig nem is ismerték egymást, egyszer csak úgy dönt, hogy együtt megy tovább ezen az úton.
 
(Janusz Leon Wisniewski)
 

Az élet ajándéka...

 
Minden viszonynak megvannak a maga fogyatékosságai, így a miénknek is, hiszen mindketten más és más világból kerültünk össze, s amióta ismerjük egymást, mindkettőnk élete teljesen új útra tért, egyelőre még bizonytalanul érezzük magunkat, hiszen még túlontúl új minden. Nem magamról beszélek, nem én vagyok a fontos, hiszen én szüntelenül csak ajándékot kaptam, attól fogva, hogy először emelted rám a szemedet, s ahhoz, hogy ajándékot kapjunk, nem nehéz hozzászokni.
 
A szerelem éppúgy az élet ajándéka, mint a szépség.
 
(Franz Kafka)
 

Továbbá: a csillagokban meg vagyon írva...


Ahhoz, hogy a szerelem sikeresen házasságba bolondítsa az embert, szükséges azt a látszatot keltenie, hogy az érzés sohasem fog véget érni. Ezt az illúziót csak erősítik a kulturális hagyományaink: minden gyerek azt olvassa, hogy a királyfi meg a királylány egybekelnek, s boldogan élnek, amíg meg nem halnak. További mítoszok tudomásunkra hozzák, hogy "akik egymásnak vannak teremtve, előbb-utóbb megtalálják egymást". Továbbá: a csillagokban meg vagyon írva, hogy ki kihez illik, s amikor találkozunk választottunkkal, a szerelem hozzásegít e fölismeréshez. S miután rátaláltunk a lényre, akit a magasságos ég is nekünk teremtett, s tökéletesen illünk is egymáshoz, nyilvánvaló, hogy tökéletes boldogságban és egyetértésben fogunk élni, míg csak le nem peregnek életünk lapjai. Ha azonban mégsem illünk össze tökéletesen, nem felelünk meg egymásnak maradéktalanul, veszekedésekre kerül sor, s a szerelemnek vége szakad: nyilvánvaló, hogy szörnyű hiba történt, rosszul olvastuk el, ami pedig meg vagyon írva a csillagokban, nem a nekünk teremtett lénnyel kötöttük össze az életünket, amit szerelemnek hittünk, nem az volt az "igazi" szerelem, s nincs mit tenni: vagy örökre boldogtalanul élünk, vagy beadjuk a válókeresetet.


(Morgan Scott Peck)
 

2015. május 16., szombat

Kedves évszakaim

 
Kedves évszakaim

Szép volt a tavasz,
És még szebb volt a nyár,
Két szemedben ott a napsugár.

Szép volt az ősz,
És még szebb volt a tél,
Hóleple az ősökről regél.

Sokáig kergettem az évszakokat,
Míg rájöttem, hogy mindegyik csak
Ajándékot ad.

Mert virágos a tavasz,
És szikrázik a nyár,
Az őszi szél meg lágyan muzsikál.
...
És zord telek nélkül nincs igazi nyár,
És nem lesz gazdag az őszi határ.


(Thuróczky Gyula)

Akik nem sajnálják...

 
Hanem én azért mégis azokat irigyelem, akik úgy elmenőben megsimogatják a hűvös márványoszlopokat, mivelhogy szép bennük az erezet. Akik rajta felejtik nézésüket egy üde lóhere-levélen, amely maga a tökéletesség. Akik nem sajnálják csudálkozásukat pazarolni a bomló fák alatt, mert itt érzik meg az élet értelmét, akik olykor kiállnak este, hogy lássák a csillagokat, ha nem is jár közöttük műhold, hiszen mégiscsak csudálatos, hogy a roppant tereken s időkön átsüt mindig az igazi fény, mint kusza tetteink között a remény s a hit.
 
(Elekes Ferenc)
 

Bármilyen furcsán hangozzék is...

Amikor szerelembe esünk, úgy érezzük, mintha a mögöttünk lévő évszázadok és generációk összefogtak volna az érdekünkben, hogy ez a találkozás itt és most létrejöjjön. Bármilyen furcsán hangozzék is, az ember a szívében, a csontjaiban hordozza a megérzést, hogy az univerzum és az idő minden egyes darabkája, az összes titkos nyíl mind erre a helyre irányított, ahová most végre megérkeztél, és ahol mindig is lenned kellett.


(David Levithan)

És mégis, mindig együtt...

 
Az egymástól való állandó távollét örök szerelmeseket formált belőlünk, akik az életben nem egyszer, de százszor élik át az első simogatások, az első ismerkedés heves pillanatát. És mégis, mindig együtt ver a szívünk, egy a lélegzetünk a boldogság vagy a szorongás, az izgalom vagy a szomorúság óráiban.
 
(Julius Fucsik)
 

Aki maga nem tudja...

 
Csak az tud boldog párkapcsolatban élni, aki egyedül is képes boldog lenni. Aki maga nem tudja kormányozni az életét, annak a párkapcsolat csak függés lesz. Azért keresi a másik társaságát, mert a nélkül nem bír meglenni.
 
(Erdélyi Mónika)
 

Mennyivel fontosabb...

 
Azt sehol nem tanítják, hogyan kell egymással kommunikálni, gyereket nevelni, vagy azt, hogy a párkapcsolatban felmerülő problémákat hogyan kell megoldani. Pedig ez a legfontosabb. Megtanulunk írni, számolni, de hol kell nekünk a gyökvonás az életben? Mennyivel fontosabb lenne tudni azt, hogy miként teremtsünk békét magunkban és magunk körül?
 
(Erdélyi Mónika)
 

2015. május 15., péntek

Lélek békéje


Lélek békéje

Nagyon fontosnak tartom a lelki béke megszerzését és megtartását. Ez a mai zaklatott , zűrös világban nagyon nehéz, mindenféle külső, zavaró körülmény van az életünkben, amit sokszor beengedünk , és hagyjuk hogy lelkünkben is uralkodóvá váljék, lehangoljon, békétlenséget okozzon életünkben. Pedig nem szabadna, hogy a külső körülményeink befolyásolják a lelki békénket.

Tudom, ilyenkor sokan ellentmondanak, "könnyű ezt mondani"! Állítják, hogy az ember boldogsága a körülményeitől, helyzetétől függ, nagyban befolyásolják a külső tényezők. Belegondolva talán találkoztunk már olyan emberekkel, akik nehéz, kiszolgáltatott helyzetükben is békességben, boldogságban tudtak élni. Ők nem engedik, hogy belsőleg rombolólag hasson rájuk ez a világ, még ha élethelyzetük kilátástalannak tűnik is.

Ez az állapot elérése nem könnyű, de megtartása is nagyon nehéz. Sokan küszködünk életünk folyamán, próbáljuk elérni, hogy békesség uralkodjon a bensőnkben, és ezt tudjuk is kifelé sugározni, árasztani. Önmagunkkal kell sokszor megvívnunk, leküzdeni a belső rosszat. A békétlenség okát magunkban kell elsőnek megkeresni és leküzdeni. Nem külsőleg jön az indulat, harag, gyűlölet, szeretetlenség, félelem. Magunkban hordozzuk ezeket az érzéseket mindannyian, ennek leküzdéséhez szükséges a gondolkodás átalakítás, ami egy hosszadalmas, nehéz, állandó, folyamat. Komoly elmélkedések, beszélgetések, meditációk segíthetnek ebben . Az evangéliumok ,Jézus tanításának olvasása, értelmezése sokat segít mindezek eléréséhez, elsajátításához véleményem szerint. Azonban meg kell tanulni elcsendesedni, befele fordulni, s a külső zajokat, zavaró körülményeket kizárni.


(A.M.Tímea)

Vannak a boldogságnak olyan pillanatai...

 
Vannak a boldogságnak olyan pillanatai, amiket csakis egy emberrel oszthatunk meg, mert ezek csupán bennünk ragyognak, és titkos önmagunkhoz vezetnek.
 
Az elejétől fogva tudtam, hogy nekem ő kell. Mert a boldogságom csak akkor igazi, ha vele oszthatom meg.
 
 
(Balogh Boglárka)
 

Reménnyel...

 
Néha nem többel, csak reménnyel szeretünk. Reménnyel, hogy soha nem szűnünk meg hinni vágyaink állandóságában. Néha félelemmel, mert van úgy, hogy a boldogság mélyebb, mint amit képesek vagyunk megtapasztalni vagy felismerni, és nagyszerűbb, mint amit a bátortalan szív képes lenne elviselni. Néha kétségbeeséssel, kínzó álmokkal, belénk ragadt gondolatokkal, fájón, azon töprengve, vajon hogyan fogjuk lelkünknek ezt az örökös sajgását elviselni. De néha szerelemmel szeretünk, csak úgy, igazán, adakozva, felszabadultan, szabadon, és nem a magunk, hanem a más boldogságáról szövögetünk álmokat, elűzve így a rettegő magányt, a kételyt, és a szomorú borzalmakat.
 
 
(Balogh Boglárka)
 

Mindent átélni...

 
Semmitől nem félni, de mindenhez kötődni. Mindent átélni és mindent megtartani. Vajon lehetséges-e? Újraélni minden hajnalt, mintha először látnánk, érezni minden virág illatát, szüntelenül megújulni, és nem ismerni a szót: keserű. Ez az élet titka.
 
 
(Balogh Boglárka)
 

Ha két ember igazán szereti egymást...

 
Ha két ember igazán szereti egymást, az a világban tapintható egyetlen csoda. Ilyenkor a bizonytalanság szertefoszlik, és a múlt, amire megtanítottak, vagy a jelen, amit hazudtak, nem létezik többé. Amikor a korlátokon túl már nem fojtogató árnyak prédája a lélek, csak akkor képes megérteni, hogy a szerelem maga a szabadság.
 
 
(Balogh Boglárka)
 
 

A férfi és nő szellemi társak...

 
A férfi és nő szellemi társak, akik a házasság intézményén keresztül irányítani tudják az egyéni ösztöneikhez tartozó energiákat, és együttesen fejleszthetik a lelküket.
 
 
(Balogh Boglárka)
 
 

Amikor megérint


Amikor megérint

Az érintés utáni vágyakozás ösztönös. Mindenkinek szüksége van valaki érintésére és valaki megérintésére, simogatására. Mindenki szeretni akar valakit és szeretetet vár cserébe.

Az, hogy a simogatás kellemes érzést kelt, abból a szükségletből fejlődhetett ki az evolúció során az emlősöknél – legyen szó macskákról, kutyákról, majmokról vagy emberekről -, hogy eltávolítsák az élősködőket a szőrrel borított testfelületekről – állapították meg amerikai kutatók.   

Örömimpulzusok az agynak

A fej vagy a kar simogatása azért vált ki jóleső érzést, mert ezek a bőrfelületek olyan különleges idegsejteket rejtenek, amelyek a gyengéd mozdulatok hatására “örömimpulzusokat” küldenek az agynak. Ilyen érzékelők létezése a szőrrel fedett testfelületeken már régóta vitatéma tudományos körökben: a mostani, a pasadenai Kaliforniai Technológia Intézet kutatói által végzett kísérletek erős bizonyítékot szolgáltatnak a feltételezés igazolására – legalábbis egerek esetében.

Miért akarják a nők, hogy megérintsék őket?

Miért nem képesek többfelé figyelni a férfiak, és miért nem tudnak eligazodni a térképen a nők? című könyvünkben elárultuk, hogy a nők testfelszínén több mint 10 000 tapintási idegvégződés van, míg a férfiakén csak 3000. Érintésre való érzékenységük segítette a nőket, hogy tisztában lehessenek csecsemőik érzelmeivel és állapotával. Ez azt is megmagyarázza, miért szeretik a nők, ha megérintik őket, és miért olyan fontos nekik a testi közelség.

Ám a legtöbb férfi úgy értelmezi a testi közelséget, hogy a nő szexet akar, és ez mindenütt óriási problémákat okoz a kapcsolatokban. A nők nagyon sok érintésre vágynak a szexen kívül – összebújásra, kézfogásra, a hajuk megsimogatására, masszírozásra, csókra. A férfiak többsége meg is teszi mindezt az udvarlás idején, mert tudják, hogy elvezethet a szexhez, ám ahogy a kapcsolat állandósul, sokan leszoknak róla.” 
(Allan Pease, Barbara Pease: A férfinak szex kell, a nőnek szerelem)

A felfedezés megmagyarázhatja, hogy miért lelik örömüket az emlősök abban, ha simogatják vagy fésülgetik egymást, miközben maga a gesztus abból a szükségletből alakulhatott ki, hogy a parazitákat távol tartsák a szőrzetüktől (bundájuktól) vagy a hajzatuktól.

A kísérletek során kiderült, hogy az egerek lábának hátsó, szőrös részén olyan idegvégződések – érzékelő sejtek – találhatók, amelyek reagálnak a finom tapintásra, ám “érzéketlenek” maradnak, ha az érintés fájdalommal jár. A Nature című tudományos folyóiratban közölt tanulmány szerint meghatározott típusú neuronokról van szó, amelyek csak simogatásra lépnek működésbe. A fájdalomközvetítő neuronoktól eltérően nem fedi őket az a vastag zsírpáncél, amelynek köszönhetően a fájdalom kiváltotta inger lassabban jut el az agyba, mint általában.

Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy az újfajta idegsejt, amelyet az amerikai tudósok a C típusú idegrostok közé soroltak, kizárólag szőrrel fedett bőrfelületen létezik. Azt azonban további vizsgálatok révén tudják csak megállapítani, hogy az emberi szervezetben kizárólag ezek az érzékelő sejtek felelősek-e a simogatás előidézte jóleső érzés érzékelésért vagy pedig másfajta neuronok is közrejátszanak abban.

(Szerkesztő: Cultura / 2013. augusztus 20. kedd / Psziché, Szexus)
 

2015. május 8., péntek

Minden nagyon szép...

 
Megesik velem, hogy úgy látom: a legszebb és legcsodálatosabb minden létező közül mégiscsak az a szép madár, amely fönt lebeg szabadon a magasban. Máskor meg nincs elbűvölőbb a fehér pillangónál, szárnyán piros szemekkel vagy a felhők között áttörő esti napsugárnál, amikor csillog, de a fény nem vakít, és az egész világ boldognak és ártatlannak látszik. (...) Minden nagyon szép, ha a megfelelő pillanatban tekintünk rá.
 
 
(Hermann Hesse)

Ó, zene! Eszedbe jut egy dallam...

 
Ó, zene! Eszedbe jut egy dallam, hangtalanul eldúdolod magadban, hogy áthassa bensődet, hogy hatalmába kerítse minden erődet és mozdulatodat - és azokra a pillanatokra, amíg benned él, kioltson minden esetlegest, rosszat, durvát és szomorút a lelkedben, felcsendüljön benne a világ, és a nehezet könnyűvé, a dermedtet szárnyalóvá varázsolja!
 
 
(Hermann Hesse)
 

Arra a diadalra gondolok...

 
Hiszel abban, hogy létezik igaz szerelem? Természetesen nem arra a mindent elsöprő szenvedélyre gondolok, amiről azt képzeljük, hogy egy életen át tartani fog, és ami gyakran késztet bennünket olyan dolgok megtételére vagy kimondására, amiket később megbánunk. (...) Nem! Én olyan szerelemről beszélek, amely megtanítja látni a vakot. Olyan szerelemről, mely erősebb minden kételynél. Amely minden lélegzetvételnél élettel tölti meg a szívet, s nem csak dacolni képes az elenyészés örök érvényű természeti törvényével, hanem fittyet hányva rá, megszabadít minden köteléktől, és újra és újra megújítja a virágzásunkat. Arra a diadalra gondolok, amit az emberi lélek képes aratni úgy az önzőség, mint a halál felett.
 
 
(Jan-Philipp Sendker)
 

Amikor a szíved ad...

 
Amikor a szíved ad, nemcsak a másik, de te is több leszel: ha közel engedsz magadhoz valakit, tekintetetekben fellobban az öröm fénye... s talán örökre ott ragyog.
 
 
(A. J. Christian)
 

Egymásnak adott gondolatok...

 
Egymásnak adott gondolatok,
erőt adsz és én erőt adok.
 
 
(Ossian)

Szerelemben megbízható társ légy...

 
Szerelemben megbízható társ légy, ne szédíts önző célból senkit, fájdalmat másnak szándékosan ne okozz.
 
 
(Keresztury Tibor)

Kell egy hang...

 
Kell egy hang, ami bármikor megnyugtat, egy arc, ami mosolyra fakaszt egy szörnyen borzasztó nap után, egy tekintet, ami elfeledtet mindent, és emlékeztet arra, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy mellettem van, és biztosít arról, hogy itt bizony minden rendben lesz, ha fene fenét eszik, akkor is, mert olyan nincs, hogy együtt ne menne.
 
 
(Oravecz Nóra)