Pesszimista Optimizmus
Tavasszal virágzik a rét,
S hallani lehet a fák énekét.
Tavasszal zümmögnek a méhek,
S látni, ahogy a természet újraéled.
Tavasszal a fák is lassan kizöldülnek,
S fülemet hangos madárzaj tölti meg.
Tavasszal mezőn és réteken lenni jó,
S hangosan kiabáljuk, hogy élni jó!
Igen, ez a zsongás betölt mindent,
Mikor a téli szél lassan tovalibben.
Mikor hallani lehet a fák énekét,
Mikor kivirágzik minden rét.
A mi korunkban néha sötét az ég,
S olykor halálra rémít a mindenség.
Vannak, akik a réteken is félnek,
Sokakat ijeszt meg e csapodár kísértet.
És mégse lesz földünkön örömünnep,
Félek, e dalban nehogy elszédüljek.
Bár nem tudjuk olykor, hogy élni jó,
És mégis csak rémült válasz hallható!
S mert kavarog minden kint és bent,
Néha meginoghatunk hitünkben.
Dúdolom halkan a magam életét,
S dolgozik bennem a mindenség.
(Elorina Nihil)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése