Ikerláng – összeolvadás...

Ikerláng – összeolvadás a feltétel nélküli szeretetben

Atlantisz bukása óta a tudatban és lélekben kettéhasadt lelkek, női és férfi minőségben léteznek, s mindketten azon dolgoznak, hogy feloldják azokat az energiákat, amelyek távol tartják őket egymástól, hogy a megfelelő pillanatban újra összeolvadhassanak. Inkarnációkon át járják egyéni útjukat, de amint elérkeznek tudatosságuk, lelki fejlettségük egy bizonyos fokára, erre már nincs többé szükség. Megélhetik az összeolvadást, az egységet, azt a magaslatot, amelyben mindig is egyek voltak.  

Mikor kapom meg az ikerlángom?
 

Az ikerláng nem az idő jutalma, hanem az őszinte, tiszta, feltétel nélküli szereteté. Nem pusztán, két ember fizikai szintű találkozása történik, ahogy azt most várnád. Akár passzívan várakozol, akár követeled magadnak, nem fogsz közelebb jutni hozzá, mert, ahogy a fizikai síkon nem pottyan az ölünkbe semmi, úgy lelki síkon sem. A mindennapokban is tenned kell azért, hogy otthonod harmonikus, tiszta, szeretetteli legyen és ez nincs másként lelki síkon sem. Ahogy az otthonunkat kitakarítjuk, csinosítjuk, rendet rakunk egy vendég érkezése előtt, úgy a lelkünkben is helyére kell tennünk a dolgokat és kellően fel kell készülnünk az ikerlángunk fogadására. Ki kell sepernünk mindent, ami már nem szolgál bennünket, mert ami minket nem támogat, az a kapcsolatot sem fogja. Az ikerlángok egymásra találásához, elengedhetetlen az a bizonyos fokú tudatosság és lelki fejlettségi szint, amely majd megfelelő alapot biztosít számukra ahhoz, hogy a jövőben egymást emelve, erősítve kibontakoztassák egymást és önmagukat egyaránt.

 

Azt kérdezed: mikor?
 

- ha már nem számít ki Ő
 

- ha már nincs benned elvárás
 

- ha már megtanultál elfogadni – tudsz adni és kapni (szeretni és szeretve lenni)
 

- ha már tiszteled önmagad
 

- ha már nem akarsz birtokolni
 

- ha már nincs szükség játszmákra
 

- ha már nem másokat okolsz a benned lévő fájdalmakért, sérelmekért
 

- ha már őszinte vagy önmagaddal
 

- ha már lelked nem tartja fogságban hitrendszerek, hiedelmek sokasága
 

- ha már nem társadalmi szabályok és berendezkedések szerint elképzelt kapcsolatról álmodsz
 

- ha már megtanultál feltétel nélkül szeretni – amely önmagad feltétel nélküli elfogadásával kezdődik
 

- ha már nem akarsz kapni, csak adni – mert általa viszont kapsz
 

 

Mindebből következik, hogy nem az a kérdés mikor?, hanem, hogy „MIT?”! 
 

Mit kell tennem (Nekem), hogy egymásra találhassunk?

 

„Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent.” - Hermész Triszmegisztosz
 

Mit mond ezzel Hermész? – hogy minden benned van!
 

Semmi nincs rajtad kívül, így ikerlelked sem!
 

Ahhoz, hogy közelebb kerülhess hozzá, Önmagadhoz kell közel kerülnöd. Le kell vetned álarcaidat, mind magaddal, mind másokkal szemben. Félre kell tenned előítéleteidet, hogy az elfogadás állapotában élhess. Meg kell tanulnod szeretni, hogy szeretve légy.
 

Mivel ikerlángod nem az idő jutalma, soha nem is tudhatod, mikor jön el a nagy találkozás mindent felülmúló pillanata, de készülhetsz rá. Tudatos munkával, nap, mint nap tisztíthatod az utat, mely elvezet hozzá. Az élet minden nap újabb lehetőséget ad számodra, hogy közelebb kerülj Önmagadhoz, s ezáltal hozzá, hogy végül feloldódjon az a hiányérzet, amely addig energiát adott minden tettednek, amely tudatosan vagy tudattalanul, de arra irányult, hogy felkutasd ŐT! - hisz mi mind az elvesztett másik felünket keressük életeken át.
 

Tehát az út, amely elvezet az ikerlángodhoz, nem más, mint az önismeret útja. Az egymásra találás belső munka eredménye, amely során felkészültél az Ő érkezésére. Csak és kizárólag Önmagadon keresztül juthatsz el hozzá, akkor, ha már tudod, Te ki vagy, honnan jöttél, és hová tartasz. Mivel ikerlelked benned él, először Önmagad kell megismerned, megtalálnod, és Önmagadban kell meglelned Őt is, s csak ezután jöhet létre az a fizikai síkú találkozás, amely után már nem kell többé elválnotok.
 

Egyetlen módja van, hogy megtaláld Őt: ha meggyógyítod Önmagad.
 

 

Miért van szükség minderre?
 

Ikerlelked a legtisztább tükör számodra, amely a legapróbb részletekig megmutat mindent Önmagadról. Ha akkor találkoztok, amikor még tele vagy sérelmekkel, fájdalmakkal, félelemmel, amikor még bírálod, elítéled Önmagad, ugyan ezt teszed majd vele is. Olyan szeretettel tudsz felé fordulni, amilyen szeretettel magad felé fordulsz. Csak annyira vagy képes tisztelni, elfogadni Őt, amennyire önmagad tiszteled és elfogadod. Gondold csak végig, mit teszel akkor, – a mostani tudatosságodban – ha olyan érzelemmel, élethelyzettel találkozol, amelyet még nem tanultál meg kezelni? – amikor pl.: az önfeláldozó szerepét öltöd magadra. Alárendeled magad mások akaratának, s amíg ezt teszed önmagaddal, ugyanezt fogod tenni vele is. De mindennek az ellenkezője is igaz: ha magad mások fölé helyezed, akkor Őt sem fogod tudni egyenrangú partnerként kezelni. Amíg nem tudsz szembenézni hibáiddal, amíg nem fogadod el, hogy tökéletességed a tökéletlenségedben rejlik, addig az Ő tökéletessége is rejtve marad előtted. Ha mások vagy önmagad felett pálcát törsz, nem tennél másként ikerlelkeddel sem. Ha elítélsz egy embert, mert dohányzik, elfogadnád-e Őt, ha a pipázás szenvedélyével élne?
 

Amíg nem vagy az elfogadás állapotában, addig hárítasz! A sok- sok elhárító mechanizmus közül választasz egyet, hogy valamilyen látszólagos megoldással lecsendesítsd háborgó lelked és háborgó elméd, s magyarázattal szolgálj önmagad számára. Az elhárítás azonban csak illúzió a tudatod számára, amely elhiteti veled, hogy amit nem látsz, az nem is létezik, ilyenkor.
 

Ne gondold, hogy még soha nem találkoztál ikerlelkeddel. De addig, amíg nem érkeztek el a feltétel nélküli szeretetben való létezésig, addig újra és újra el kellett válnotok. Tudatosságotoknak azon fokán, ahol még nincs elfogadás, szeretet, számtalan fájdalmat és keserűséget okoztok egymásnak, s játszmák sokaságában töritek össze a tükröt, melyet egymás számára tartatok.
 

Honnan tudom, hogy Ő az ikerlelkem? – „végre itthon!”
 

Amíg felmerül benned a kérdés az Ő személyét illetően, biztos lehetsz benne, hogy még nem jött el a várva várt eggyé válás pillanata. De ha felkészültél az ikerlángoddal való találkozásra, akkor minden kétséget kizáróan tudni fogod a választ, hogy ki Ő valójában. A legtisztább tükör lesz számodra, de már nem fáj belenézni, vagy ha mégis, már nem akarod összetörni, bármit is mutasson neked, mert tudod, mindez benned van. Megtapasztalsz majd egy olyan érzelmet, egy olyan teljességet, amelyre mindig is vágytál, de ennek már semmi köze nem lesz ahhoz az érzéshez, amit ma szerelemnek nevezel. Több ez annál, sokkal, ezerszer több. Valami, amit csak akkor fogsz megérteni, ha már megtapasztaltad. Egy érzés, melyet csak a vele való egyesülés adhat meg számodra. De akkor tudni fogod, és egy pillanat alatt láthatóvá válik számodra mi a különbség szerelem és szeretet között. Olyan szabadságot, felemelkedést ad mindkettőtök számára, amit soha mással nem élhetsz, nem tapasztalhatsz meg, amely a feltétel nélküli szeretet szabadsága.
 

Mikor átéled az egymásra találás pillanatát tudni fogod, hogy megérkeztél. Tudni fogod, mert olyan elementáris erővel tör utat magának az érzés, mely eonok óta várja, hogy megnyilvánulhasson, hogy lehetetlen elfojtani. Így vagy úgy de megnyilvánul, ahogy bennem is utat tört magának, s a következő szavakkal fejezte ki lelkem az akkor megélt pillanatot: „végre itthon!” Nem kevesebb ez, mint a lelkek találkozása. Fizikai síkon nem biztos, hogy azonnal tudatosul és lehet, hogy érteni sem fogod, mi zajlik benned, de lelked, Ő már tudja.
 

Felszabadul benned az az energia, amely ahhoz adott erőt, hogy újra és újra elindulj, hogy felkutasd mindazt, amiben hiszel, hogy megtaláld Önmagad. És egyszer csak ott van… egy karnyújtásnyira… majd a karjaidban… hogy a tudatban és lélekben kettészakadt egység újra egyesülve tökéletes, teljes, egész lehessen.
 

A legszebb ajándék, amit önmagadnak adhatsz.

Soha nem kerestem az „ikerlángomat”, vagyis valakit, akit ezzel a szóval, s a mögöttes ismeretekkel lehet felcímkézni. De mindig kerestem önmagam, mindazt, amiben hittem, hogy létezik valahol, VALAKI, akivel megélhetem a teljességet.  A tökéletesen teljes egységet.
 

„Tökéletes!”- de nem attól, hogy bármilyen elvárásnak, ideálnak meg kellene felelnie. Létezése attól tökéletes, hogy VAN! S számomra épp elég, hogy általa VAGYOK én is.
 

Köszönöm, hogy létezel! 

(Gszelmann Andrea-kineziológus)