Bródy János:
Végtelen szerelem
Úgy jött, mint az édes álom
váratlanul, oly hirtelen
Ott állt, s úgy mosolygott énrám
hogy éreztem, rég ismerem
Csillagfény tündökölt szemében
így szólt – Jöjj, kedvesem!
Álltam mozdulatlan némán
csak néztem arcát – ó, istenem
Karját az én karomba fűzte
éreztem bőrét, az illatát
Lassan ballagtunk az úton
a szél sodorta aranyhaját
Csillagfény tündökölt szemében
bűbáj dalt énekelt
Később összebújtunk csendben
én átöleltem, s ő átölelt
Ő volt a végtelen szerelem
Ha elmondod, nem hiszem
de most már ismerem
Éreztem, mért végtelen
Halkan, hogy senki meg ne hallja
fülembe súgta csillagnevét
A fűben átöleltük egymást
s hallgattuk csendben a lágy zenét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése