Bíró András:
Bennem élsz
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag a plazma áramában,
sírsz vagy nevetsz, minden rezdülésed
rajtam fut át, elhal, majd föléled.
Bennem élsz, mint felhőben a pára,
mint csillag az égnek bársonyába,
bennem élsz te, – ó, megfoghatatlan –
mint a hegedűben tiszta dallam.
Bennem élsz, mint anyaméhben magzat,
ám megérik, tovább nem maradhat –
egyszer te is kiszakadsz belőlem
s itt maradnék magamra, erőtlen?
Jöhet-e még oly óra, amelyben
tenélküled kellene szeretnem?
Hozhat-e a sors még olyan percet,
amikor én többé nem szeretlek?
Nem, nem hozhat! S te sem menekülhetsz,
ereimben piros vérként lüktetsz,
sejtjeimben véstem bele arcod –
bennem élsz és bennem kell meghalnod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése