A Szeretet hangjai

Béres Andrea:
A Szeretet hangjai

Légy szelíd őz egy rejtelmes erdőben,
nyíló virágszőnyeg, a végtelen mezőben.
Légy egy apró hal, a hullámzó tengerben,
szabadság fénye egy sólyom szemében.
Légy hajnal a gyermeked szívében,
harmattal füröszd a szeretet vizében.
Légy nyugvó nap a szürkéllő estében,
hold fénye a sötétnek éjében.

Légy ártatlan gyermek, föld Anya ölében,
szerető kedves, kedvese szemében.
Légy gyengéd egy szerelmes szívében,
erő mi adatott, elfér a kezedben.
Légy szótlannak, szava helyett hangja,
zene annak, ki meg nem hallhatja.
Légy a szivárvány színe mindazoknak,
ki a színeket a szívében hordja.

Légy pásztora, egy eltévedettnek,
pislákoló gyertyaláng, a sötétben rekedtnek.
Légy meleg napfény egy didergő embernek,
aprópénz a sokat nélkülözőnek.
Légy ki az égre emelt fővel nézhet,
aprókat lépve mégis felhőkhöz érhet.
Légy az, ki a földre letérdepelve,
egy csillagmintát a szívébe présel le.

Légy kenyérfalat, egy éhező kezében,
csörgedező csermely, egy szomjúhozó népnek.
Légy az, ki betűt vetni tanít,
s egy gyermekszívet ölelésre indít.
Légy minden és ne legyél semmi,
csak tanítsd meg a világot szeretni.
Légy egy, a mindennel, a jutalom tied,
szívedbe költözik a béke s a szeretet.

Légy botja egy ősz remegő kéznek,
bátorítás s egy szó a félénknek.
Légy csendes béke, útra készülőnek,
mécses láng az épp megbékélőnek.
Légy egy mosoly, más arcára írva,
egy könnycsepp, mi a lelket tisztítja.
Légy TE ki úton van éppen,
s minden csomagja a szemében a BÉKE.