Szeretem...

Szeretem...

Szeretem…
A holdnak ezüstös, tompa fényét,
Ahogy elnyújtózik a tónak felszínén,
Álomba ringatva mind a bolondokat,
S szül nekik pompás, mézédes álmokat.
Szeretem…
Az éjnek végtelen, sötét leplén,
A csillagokat bámulni egy csendes estén,
Fürkészni ezernyi titkot és csodát,
S meglelni egyet, de nem tudni okát.
Szeretem…
Ha vörösen izzik az égnek alja,
Első sugarait a kelő napnak,
Meggyújtva bennem a szunnyadó lángot,
Arcomon már érzem a forróságot.
Szeretem…
Ha a képzelet vágyaimat festi,
S oda repít, hol szeretnék lenni,
Távoli tájra, hol nincs semmi más,
Boldogság mezején egy csodás virág.
Szeretem…
Szerelmemnek két legszebb csillagát,
Szép szemeidnek minden pillantását,
Látni benne mindent, amire vágyok,
Szenvedélyt, nyugalmat és boldogságot.
Szeretem…
Ha ragyogsz rám oly fényesen,
Hogy feledem a napot érted, kedvesem,
Mikor mosolyogsz, mikor édesen nevetsz,
Érzem, hogy Te is ugyanúgy szeretsz.

 

(Czéh Béla)

Ha a lelkeink egyek...

- Valamikor azt gondoltam, hogy a lelkeink nagyon régen egyek voltak, és az elválasztott lelkeink most szeretnének újra egyesülni, és ezért vagy te itt. Ezért jöttél hozzám (...).
- Nem. Ha a lelkeink egyek, akkor közel fognak kerülni egymáshoz (...). Nem számít, milyen messze kerültek (...), és milyen sok életük volt, ők nem hazudnak.


(Basilisk)

Egyedül te adtad nekem...

Egyedül te adtad nekem (...) azt a szerelmet, amelyben nem maradtam magamra, amelyben semmit nem lehetett félig, alig, éppenhogy; mert minden mozdulat hiányzó része ott volt tenálad, ahogy minden mondat, gondolat és tett második fele.



(Dobó Piroska)

Babits Mihály: A DAL

 











Babits Mihály:

 A DAL

Mese szép szerelem, hamisan ne legyen,
legyen inkább messze tőled.
Valahol, valaki, nagyon is igazi,
s ahogy én rég, úgy vár téged.

Ne akarj, ne szeress, ne hazudj, ne keress,
kis idő és könnyebb lesz már.
Valahány nap után elmúlik, s többé sose fáj!

Mindenik embernek a lelkében dal van
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének
Az hallja a mások énekét is szépnek.
 

(Babits Mihály)

A lelkünk szólal meg a zenében...

Az emberi faj egyik legnagyobb ajándéka, hogy képes a lélekre ható hangokat adni, és eszközöket is tud alkotni ezeknek a hangsoroknak a megszólaltatásához. A zenének köze van a művészi kifejezéshez és a mulattatáshoz is, de annyira fontos jelenség, hogy önálló feladatot jelent. A zene befolyásolja az egész emberiséget, energiája gyógyítja a testet és a bolygót. Az emberi pulzus ütemére lüktető békés muzsika hallgatása pozitív változásokat idézhet elő az ideg- és elmeállapotban. Minden zene, és a zene mindenre hat. A lelkünk szólal meg a zenében. A zene a világmindenséggel társalgó bolygónk hangja.
 
(Marlo Morgan)

Kenny G - The Moment - YouTube

Kenny G - Yesterday 

Forever In Love - Kenny G

Halász István Az igazi zene

Halász István
Az igazi zene

Az igazi zene lelkünkben szól,
szebbé tesz, mert elvarázsol.
Dallamai bennünk hatnak,
örömteli szépséget adnak!

S ha egyszer elcsendesül végül a zene,
akkor is bennünk él a múzsák üzenete!
Mert a muzsika, a dallam örökké él
és a művészetről varázslatos nyelvén mesél!

A zene megnyugtató...

Van valami végtelenül csodálatos a zenében. A szavak is bámulatra méltóak, de a zene még náluk is csodálatosabb. Nem úgy hat a gondolatainkra, ahogyan a szavak teszik; egyenesen a szívünket és szellemünket szólítja meg, lelkünk legbelső magját és gyökerét. A zene megnyugtató és egyszerre felkavaró; nemes érzelmeket ébreszt; könnyekké olvaszt bennünket, nem is értjük miképp. Magában álló nyelvezet, a maga módján éppoly tökéletes, mint a szavak, a beszéd, és épp oly fenséges, épp oly áldott.

(Charles Kingsley)
Fascination ( Andre Rieu )

Nagy esély...

Mikor el merem viselni az egyedüllétet, felzeng a világ. Megszólal az egész. Jelen kell lenni az elviseléséhez, az igaz; erő kell annak tudomásulvételéhez, hogy az egész életem – mindenki, akit ismerek és minden, amit tudok – most és egyidejűleg válik esedékessé: az egyedüllét csöndjében egyszerre szólal meg. Ilyenkor én is ezerfelé tudok beszélni egy időben, és a gondolatok összehasonlíthatatlanul gyorsabbak a szónál, talán gyorsabbak a fénynél is. Nagy esély, egyedülállóan csodálatos estély valakivel magunkban lenni.
Ünnep.


(Kornis Mihály)

Szép napot

Szép napot


Szeresd napod, mi rád ragyog,
Zord felhők között, ha láthatod.
Életre kel fű, fa, virág.
Pislákol fényben a világ.

Nevet az ég, ragyog a nap,
Azt dalolják a madarak:
Pille könnyű az életed,
Otthonra lelsz, ha megleled,
Tiszta szíved és lelkedet.


(Aranyosi Ervin)

Együtt

Együtt

 

Szemedben még ég a fény

Az álmok s a szenvedély

Együtt a vágyak tengerén

A csillagok közt

Te meg Én


(Ligeti Éva)

Kotlár Márta: Világomból...

 




 





Kotlár Márta:

Világomból...

Hullámtörő gát vagy.
Az örök tengerből kimagasló,
Az örökig létező gyémánthegy.

Erősebb minden s mindenki másnál
Tündöklőbb az örökkévalóságnál.
Az idők kezdetén született
Szivárványvízesés a hegyekben.

Számosabb a számtalannál
És nem múló a végtelennel.
Valósabb vagy a valóságnál
És csodásabb az álmodásnál.

 

S mert rád találtam, s rámtaláltál
S az életembe fényt raboltál
Neked adom, nekem adod
Világomból világodba vándorolok.

Mert az az igazi!

Nem tudom pontosan megfogalmazni, voltaképpen mit is értek azon, hogy két ember összeillik. Talán azt, hogy ha együtt vannak, megszűnik a magány. Minden emberi szenvedések legnagyobbika, a magányosság akkor a leggyötrelmesebb, ha emberek között, még inkább, ha társunk mellett érezzük. De ha ráakadunk arra az emberre, aki mellett szünetel a magányosság érzete, annál álljunk meg! Mert az az igazi!


(Székely Julianna)

Boldogság

 

 

 

 

Boldogság

Ne keresd a boldogságot
Vágyak szülte felhők között,
Csak hagyjad, hogy rádtaláljon,
S ha ott van… megköszönöd.
Ne szorítsad oly erősen,
Nehogy egyszer összetörjön,
S a varázslat belőle
A hitvány porba ömöljön.
Ne is engedd szabadjára,
Mert kezedben, amit tartasz,
Nincsen szebb és nincs jobb nála,
Ennél többet nem akarhatsz.
Ne kívánd, hogy tiéd legyen,
Ne akard őt birtokolni,
Csak engedd, hogy megérintsen,
S ő fog téged megcsókolni.


(Czéh Béla)

Azért létezünk...

Azért létezünk, hogy szeressenek és szeressünk, mert számunkra a szeretet az egyetlen dolog, amely rendet, jelentést és fényt hoz a létezésbe. Ez biztosan így van, különben vajon milyen célt szolgálna az emberi lét?


(Dean Ray Koontz)

A szeretet örökké tart

A szeretet olyan, mint a napfény, amely az űrön keresztül utazik egy örökkévalóságon át, és sosem szűnik meg létezni. A szeretet örökké tart.


(Dean Ray Koontz)

Minden apróságért hálás vagyok...

Minden apróságért hálás vagyok, minden kis darab ételért, egy sétáért, vagy azért, hogy láthatom a gyönyörű virágokat nőni. Megtanultam jobban észrevenni és megbecsülni a dolgokat, és azt is, hogyan kell szeretni még azt is, amit nem szeretek.



(Edith Eger)

Annál csodálatosabb azért nincs...

Annál csodálatosabb azért nincs, mint az, hogy két ember, aki soha nem látta egymást, nem is fogja soha többet, azt se tudja egymásról, hogy ki lehet, mi lehet, melyik isten ege alá való - azért, ha véletlen csak egy szempillantásra összetalálkozik, annyira meg tudja egyik a másikat szúrni, hogy nem lehet azt többet elfelejteni.


(Móricz Zsigmond)

Ez vagy nekem

 

Ez vagy nekem

Csillagfény a sötét éjszakában,
Ki végigkísér nehéz utakon.
Egy korty éltető víz a számban,
Ha reménytelenül szomjazom.

(Czéh Béla)

Legyen...

Legyen...

Legyen tűz, melyet szeretet táplál,
Lángja legyen forróbb az izzó lávánál.

Legyen víztükör, mely mindig kisimul,
Hulláma az idővel lassan elvékonyul.

Legyen fény a sötét éjszakában,
Egy biztos pont egy bizonytalan világban.

Legyen oltalmazó, hűvös árnyék,
Mely eltakar, mint nehéz páncél.

Legyen csend, sejtelmesen lengő,
Halljuk a szót is, mely soha fel nem zendül.

Legyen vihar, kristálygömbbe zárt, tomboló,
Mint ketrecbe zárt tigris, mindig lázadó.

Legyen könnycsepp, arcon végigtáncoló,
S mi letöröljük bár együtt sírni volna jó.

Legyen kacaj, angyaloktól jövő nevetés,
Fújja el a bánat lomha szürke fellegét.

Legyen miénk, szívünkbe zárt, őrzött titok,
Kincs, melyhez kulcs a közös pillanatok.

Legyen mindenkié, hogy mindenki lássa,
A szeretetnek márpedig nincsen határa.

Legyen szikla, oly rendíthetetlen,
Mint a bele vésett jelek, eltörölhetetlen.

Legyen madár, az égen szálljon szabadon,
Ne tudja senki, merre jár, hol dalol.

Legyen tenger, végtelen és véges,
Fent háborog, de nem mozdul a mélyben.

Legyen folyó, mindig változó,
Egyszer pusztító, máskor újat alkotó.

Legyen háború, harcoktól hangos,
Célokért vívott és soha nem haragból.

Legyen béke, szárnyaló fehér galamb,
Mely térdre kényszerít minden hadat.

Legyen hatalmas, egekig érő óriás,
Akit nem takarhat el senki más.

Legyen kicsiny és észrevehetetlen,
Mint homokszem a homoktengerben.

Legyen nap, fényt és életet adó,
Meleg sugarával lágyan betakaró.

Legyen hold, ezer csillagával,
És ezernyi távoli rejtélyes titkával.

Legyen őrült, ki mindenre képes,
Ne tudja, hol a határa az égnek.

Legyen megfontolt, lassan lépkedő,
Minden egyes lépést gondosan tervező.

Legyen tudatlan, mint a gyermek,
Aki néz kíváncsi, nagyra nyílt szemmel.

Legyen bölcs, sokat tapasztalt,
Ősz arca mély ráncokkal szabdalt.

Legyen hamis, mint a délibáb,
Ne a valódit mutassa, csak a csodást.

Legyen igaz, őszinte tettekkel,
Hűséges társ, ki nem ámít vak hitekkel.

Legyen gyengéd, mint anya gyermekével,
Tele féltő csókkal és forró öleléssel.

Legyen kemény, szilárd akarattal,
Aki mindig küzd és eltiporhatatlan.

Legyen vad, csapongó szenvedély,
Mely hevült testeket forraszt eggyé.

Legyen szelíd akár a szándék,
Szemekben csillogó ártatlan ajándék.

Legyen virág, gyenge és törékeny,
Hogy óvni kelljen és aggódni érte.

Legyen levegő, aminek semmi sem árthat,
Testén vérző sebet senki se vághat.

Legyen múlt, ezer emléket hordozó,
Fájdalom helyett inkább örömet okozó.

Legyen jövő, álmokat ringató,
Értelmet a holnapnak és új reményt adó.

Legyen múló, akár a szivárvány,
Mikor már felednénk, újból leragyog ránk.

Legyen örök, mint a láng szívünkben,
Egy halhatatlan érzés halandó életünkben.

Ez legyen a mi szerelmünk,
Álomsziget a boldogság tengerén…


(Czéh Béla)

Nincs nagyobb boldogság...

Tudom én, nem esik az jól, ha fölébresztünk egy érzést és nem osztozunk benne, de nincs nagyobb boldogság, mint az a szerelem, melyet viszonoznak.


(Pierre Choderlos de Laclos)

A szerelem sugárkörében...

A szerelem sugárkörében minden barátság tiszta, a bizalom teljes és kölcsönös, a fájdalmak kevésbé fájdalmasak, a remény szép álmokat sugall, a gyönyörök megsokszorozzák egymást, és az emlékek megszépülnek.


(Pierre Choderlos de Laclos)

Amikor meglátod Őt...

Az életed nem akkor kezdődik, amikor meglátod a fényt. Hanem egy másik pillanatban. Egy találkozással, egy mosollyal, egy zavart kézfogással. Amikor meglátod Őt. Amikor megtalálod.


(Csitáry-Hock Tamás)

Amikor egy férfi s egy nő...

Amikor egy férfi s egy nő szenvedélyesen szeretik egymást, bármilyen akadály - férj, feleség, szülő - választja el őket egymástól, a természet akaratából, isteni jogon összetartoznak.


(Nicolas Chamfort)

El akarom neked mondani...

Táncolni akarok, mintha senki sem figyelne,
Szeretni akarok, mintha ez lenne az egyetlen dolog, mit ismernék,
Nevetni akarok, szívem mélyéről,
Énekelni akarok, mintha minden hang és szó érted szólna...

Elég ez?

El akarom neked mondani, és csak ezt a módját ismerem,
És remélem, egy nap megtanulod a szavakat, és azt mondod, hogy
Végre látod, amit én.


(One Ok Rock)

Csak az itt és most van...

Csak egymásra számíthatunk. Csak az itt és most van, csak most tudlak megölelni, ettől gyönyörű ma az életem.


(Edith Eger)

Reamonn-Tonight

Egy szó

 

 

Egy szó

Ha egy szót hihetnék, hogy igaz: szeretnek
Ha egy szót súghatnék füledbe: szeretlek
Ha egy szót üvölthetnék a szélbe: szeretek
Ha egy szót hallhatnék százszor: szeretlek
Ha egy szót írhatnék síromra: szerettek
Ha egy szót mondhatnék minden este: szeretlek
Ha egy szót üzenhetnék mindenkinek: szeressen
Ha egy szót szólhatnék csak: szeretlek
Ha egy szót várnál, hogy megtedd: szerethetsz
Ha egy szó lenne az élet: szeretlek
De ha nem szólok egy szót se,
Akkor is kell, hogy érezd: szeretlek.

(Czéh Béla)

Úgy szeretlek…

 

Úgy szeretlek…

Úgy szeretlek, mint folyó a medrét,
Ki terel végig utamon,
Nem hagyja, hogy eltévedjek,
Értelmet ad, és én követem vakon.

Mint virág a napot, úgy szeretlek,
Ha rám ragyog mosolyod,
S én szirmokat bontok neked,
Ahogy nézlek egész nap csendesen.

Úgy szeretlek, mint magányos szikla
A rászálló madarat,
Ki énekével messze repít,
Hol nem rogyok meg saját súlyom alatt.

Úgy szeretlek, mint apró gyermek
Az anyját, hogy szereti,
Csak megpihenni keblén, míg simogat,
És aludni, míg arcomra csókot lehelsz.

Úgy szeretlek, mintha gyermekem lennél,
Féltelek néha nagyon,
Aztán rájövök, hogy nincs mit tenni,
Sok a veszély, és én kevés vagyok.

Úgy szeretlek, mint ég a földet,
S mint a tűz mely éget,
Lágyan ringat a víz,
Minden mi él s mi nem, téged ölel.

Mint ember az Istent, úgy szeretlek,
Imába foglalom neved,
S mint Isten az embert,
Úgy vigyázom minden léptedet.

Fájjon, ha kell, úgy szeretlek,
De érezni akarom,
És akarom, hogy te is érezd,
Tested hogy vonzza testemet.

Úgy szeretlek, mint férfi a nőt,
Ok nélkül és oktalan,
Ne kérdezd hát, hogy mért szeretlek,
Úgy, ahogy, és határtalan.

(Czéh Béla)

Nem kell, hogy felelj

 

 

 

Nem kell, hogy felelj

Ha kívántad csókom és ölelésem megnyugtatott,
Ha minden szavam, mint vallomás úgy hatott,
Ha kezemet fogva Te is azt érezted, amit én,
Ha úgy hiányzom neked, mint Te mikor elmentél,
Ha minden perc arra ösztönöz, mégegyet velem légy,
Akkor megnyugodok, mert a tűz nem csak bennem él.


(Czéh Béla)

Miért nem lehet?

Miért nem lehet?

Annyi-annyi érzés, hogy szinte szétszakít,
Szívem nehéz tőlük, s a mellembe hasít
A fájdalom időnként, ahogy bújik elő a
Mélyből egyenként, mint a kelő nap.

Az egyik keserű, a másik szinte sebet éget,
Mely lassan múlik, akár csak az élet,
S ha akad is köztük olykor egy édes,
Oly távoli, hogy hinni benne félek.

Jó volna menekülni, lehunyni a szemem,
S felébredni könnyedén, újra veled,
Elhagyva mindent, mi mérgezi most lelkem,
S csak lenni boldog, mondd, miért nem lehet?


(Czéh Béla)

Azért szeretik...

Rettenetes távolságok lehetnek a kívülről látható és a belül rejtett dolgok között. Hiszen az igazi bohóc a szívében zokog, de nem mutatja. Azért szeretik, mert szórakoztató, és nem azért, amit magában érez.

(Lángh Júlia)

A boldogság olyan...

A boldogság olyan, mint egy giccses sanzon, nyár van, tündöklően vibrál a lombok között a verőfény, és átöleled azt, akit szeretsz.

(Lángh Júlia)

Néha nem is tudjuk...

Hibák, mind elkövetjük őket. Általában úgy kezdődik, hogy csupán jót akarunk, például titkolózunk, hogy megóvjunk valakit. Vagy kis távolságot tartunk attól a személytől, akivé váltunk. Néha nem is tudjuk, mekkorát hibáztunk, csak mikor már késő… Vagy időben észrevesszük, hogy jóvá tudjuk tenni. De minden hiba okkal történik, ezáltal megtanulod a leckét, amit máshogy sosem tanultál volna meg… Remélhetőleg többet nem követed el ugyanazt a hibát még egyszer.

Sok ember szerint...

Sok ember szerint az agyunk irányítja a cselekedeteinket. Gyakran a szívünk is akcióba lép. A legkülönbözőbb dolgokra vesz rá minket, de új kalandokba is belesodorhat. Mert ha megnyitjuk a szívünket, megismerjük, hogy milyen a szerelem világa, és kellemesen megijednek az életünkben már jelenlévő emberek. De sajnos a szív érzékeny kis műszer, és ha összetörik, körülöttünk minden összetörik.

Csakúgy, mint az évszakok...

Csakúgy, mint az évszakok, az emberek is képesek változni. Nem túl gyakran esik meg, de amikor igen, majdnem mindig jó. Néha a törött az, ami újra egész lesz. Néha nyitni kell az új emberek felé és beengedni őket. De legtöbbször csak egy embert érint, aki valójában fél kimutatni, mit is érez, mikor megkapja a lehetőségét annak, amit sosem remélt. És néhány dolog sosem változik.

Megpróbáltunk kilépni...

Nyitogattuk az érzékelés kapuit, kiderült, hogy a dolgokat másképpen is lehet látni, hogy mindennek sokkal több aspektusa és rejtélyes összefüggése van, mint gondoltuk, hogy valóság és nem-valóságnak hitt valóság határai átjárhatók, hogy az idő talán mégsem lineáris, sőt kérdéses, hogy egyáltalán van-e. Megpróbáltunk kilépni szűkös önmagunkból, nem akartuk elhinni, hogy a világ csak annyi, amennyit véges testünkben és szellemünkkel felfogni képesek vagyunk.
 

(Lángh Júlia)

Halandó vagyok, véges az élmény...

Reggel ébredsz, fölkelsz, kinézel az ablakon. Minden a helyén van: fák, bokrok, virágok, ragyog a kert, mindent fénnyel áraszt el a nap, mely, mi sem természetesebb, ma is világot ad, pirkadattal ad jelt a kakasoknak, hajnali fénnyel töri át a rétek fölött libegő párát, és derűssé teszi az ébredező halandókat. Derűs leszel te is, fölragyog a szemed, beleborzongsz a gyönyörűségbe. Este kószálsz egyet, beleballagsz a végtelenbe, és elmerülsz a csillagok sziklatengerében. Kísérőnkre, a holdra veted a szemed, és talán ekkor, ebben a hátborzongató, szívbemarkoló látványban gyönyörködve egyetlen pillanatig a csoda és a mindenség részévé válsz. De vajon átéled-e, képes vagy-e átélni a pillanatot? A pillanatot, melyben eljut a tudatodig: létezem. Benne vagyok a pillanatban. Bennem jött létre a pillanat. Megfogott, megkaparintott, eggyé lettünk. Elementáris erővel hat rám. Elvarázsol. Bűvöletben tart. Észreveszem, hogy létezem. Hogy részese vagyok e földi csodának. Itt lehetek a mesebeli, szó szerint egyszeri földön, és emberként élhetem meg ezt a rendkívüli pillanatot, élő, gondolkodó, szépre és jóra érzékeny emberként lehetek részese ennek a pillanatnak. Átfut az agyamon: halandó vagyok. Mindezt látom, láthatom, amíg létezem, aztán mintha elvágták volna. Halandó vagyok, véges az élmény, gyufalángnyi, sercenésnyi, szikravillanásnyi a pillanat.


(Nagy Bandó András)

Újra és újra...

Újra és újra eltávolodom tőle, ő is éntőlem. Eltávolodunk egymástól, hogy aztán újra megtehessük ugyanazokat a lépéseket egymás felé. Soha nem állunk meg egy helyben - mindig úton vagyunk egymás felé, vagy egymástól egyre távolabb.

 
(Riikka Pulkkinen)

Ha belenézek a szemedbe...

Ha belenézek a szemedbe, látom az utat, amelyen el akarok indulni. Hagyni, hogy vigyen az áramlat, az sem baj, ha néha erős és kegyetlen, ha simogat, ha felemel, ha földhöz vág, mindegy, csak vigyen.


(L.I. Lázár)

Egyszerűen...

Egyszerűen mindent szeretett rajta. Elsősorban egyéniségének azt az oldalát, amelyet előző nap ismert meg. A szenvedélyességét. A gyöngédségét és a sebezhetőségét. Ahogy élvezte az érintéseket, és ahogy viszonozta őket.
 

(Alison Roberts)

Szavak nélkül...

Szavak nélkül is megértheti két ember egymást. Egy pillantás vagy egy könnyed érintés elég, hogy közöljenek egymással valamit.



(Alison Roberts)

Amikor azt hiszed...

Amikor azt hiszed, hogy mástól kell a szeretet, mert akarod, görcsösen, betegesen, nagyon, magadhoz szorítanád és el sem engednéd... Az bizony csak azért van, mert azt, amire épp szükséged van, amire vágysz, azt csak magadtól tudod megszerezni. Senki mástól. Kierőszakolhatod, megszerezheted magadnak a törődést, de egy biztos: valami hiányozni fog. Nem leszel teljes. Boldog sem. Keresheted kint, bent lesz az, amire vágysz. Nem véletlenül maradsz egyedül. Merj eleget venni, hiszen van miből. Vedd észre, nyúlj le érte, és hozd fel.


(Oravecz Nóra)

Miért múlik...

Miért múlik...

Miért múlik el minden, ami szép,
s miért nem lehet... örökké miénk?
Miért gyötör minket olykor a vágy,
s miért fáj nekünk, ha nincs tovább...

Miért van, hogy a múlt mindig elkísér,
és egy pillanat, mi volt, a szívünkig felér?
Miért nem feledjük a "boldog" perceket,
s miért él tovább, ha miénk már nem lehet...


(Kovács Gabriella)

Sosincs késő...

Sosincs késő egy kapcsolatnak, nincs olyan, hogy elmúlt, elhalványodott, az érzések mindig ott lesznek az ember lelkének legmélyén, s ez így van jól. S talán csak egy megfelelő szikra, egy tökéletes pillanat kell, hogy felkeljenek tetszhalott állapotukból, s ekkorra talán már sokkal erősebbek is lesznek, mint valaha voltak.


(Zakály Viktória)

A magunk kis világában...

A magunk kis világában megteremthetjük a belső békét, az egyensúlyt, a harmóniát azáltal, hogy rendet teszünk belül és kívül is. Mert ahogy odabent rend van és béke, úgy elrendeződnek körülöttünk is a dolgok, és sokkal jobbnak találjuk a külvilágot is.


(Bagdy Emőke)

Tilos a tanácsadás...

Tilos a tanácsadás - úgysem használ, mindenki csak a saját lábával léphet, saját fejével gondolkodhat, bizonyítható, hogy nincs értelme. Akinek a tanácsa beválik, arra azért haragszunk, mert okosabb, mint mi, akinek nem válik be a tanácsa, azt lenézzük, ostobának tartjuk, de mindkét esetben rejtett harag a dolog vége - ezt inkább kerüljük el.


(Bagdy Emőke)

Ha az ember...

Ha az ember rövid életében boldogságot akar, akkor nem csak arra kell gondolnia és azt kell terveznie, hogyan tehetné jobbá a maga számára a dolgokat, hanem mások számára is, mert az ő öröme attól függ, mennyi örömét találja másokban és mások őbenne.
 


(Theodore Dreiser)

A szeretet olyan fény...

Ha kialszik a fény, és túl sötét van meglátni az utad, kövesd a szíved. A szeretet olyan fény, amelyet senki nem tud kioltani.


(Karen Hawkins)

" Engedd be életedbe...

" Engedd be életedbe mindazt, mi körülvesz. Ne te légy, aki belép hozzájuk. Ne csinálj semmit. Ne szervezd ezt a világot. Nem formálunk, hanem formálódunk, nem tanítunk, hanem tanulunk. Nem adunk, hanem kapunk. Neked előbb meg kell világosodnod, hogy magad is árasztani tudd a fényt. "


(Böjte Csaba)

Mosoly

 

 

 

Mosoly

Egy kedves mosoly többet ér
mint bármi más, egy pillanat csak,
egy csöndes vallomás...
Mely elfeledteti olykor a
nehéz perceket, egy
ölelés ami biztos és meleg!
Egy kéz amely simogat ha fázol,
mégis egy ki nem mondott
szó a szájtól...
Mindez csak egy mosoly
de csodákra képes, mint
a szeretet,
talán szívedig érhet...


(Kovács Gabriella)

Elég ha csak nézel...

Elég ha csak nézel...

Elég ha csak nézel,
a tekinteteddel
úgy is megigézel
Szó nélkül is "hallanám"
ha vágyad szemedben
megláthatnám!
Elég ha csak nézel, mert
szívemből akkor a végtelen
szeretet tör fel
Titokban valahol vágyom rá,
hogy lelkünk összefonódva
eggyé válik egyszer,
a múló idővel...


(Kovács Gabriella)