2014. december 14., vasárnap

Tulok Teréz: Szeretet




 







 






 

Tulok Teréz: Szeretet

Szeretem a csendet, mert megnyugtató,
Mint eget tükröző mélykék, tiszta tó.
Szeretem a napfényt, mert felmelegít,
Szeretem a nótát, mert jó kedvre derít.
Szeretem a gyermekszáj édes mosolyát,
Ártatlan, kék szemek tiszta sugarát.


Meghallom benne az égi zenét,
Melyet az angyalok kürtölnek szerte szét.
Szeretem az ágak közt játszadozó napfényt,
A hitet, a szeretetet, és a reményt.
Szeretem az erdők üde illatát,
Fészkén pihenő kismadár dalát.
Szeretem a hegyet, virágos mezőt,
Mert meglátom bennük a nagy Teremtőt.
Szeretem a rétet, füttyös ligetet,
Ahol éjjel-nappal nyugalmat lelek.
Szeretem a szépet, melyre szívem vágyik,
Szeretem a jót, mit szomjas lelkem áhít.
Az Istent, a Mindenhatót, az Atyát,
Ki meghallgatja kérésünk minden szavát.
Szeretek én mindent, miben csak meglelem
A te kezed nyomát édes Istenem!

2 megjegyzés:

  1. Névtelen12/17/2014

    "Szeretem az erdők üde illatát,
    Fészkén pihenő kismadár dalát.
    Szeretem a hegyet, virágos mezőt,
    Mert meglátom bennük a nagy Teremtőt.
    Szeretem a rétet, füttyös ligetet,
    Ahol éjjel-nappal nyugalmat lelek.
    Szeretem a szépet, melyre szívem vágyik,
    Szeretem a jót, mit szomjas lelkem áhít."
    -szívemből szólt a költőnő...

    VálaszTörlés
  2. Egyetértünk, szívemből szólt a vers írója-mintha a saját érzéseimet, gondolataimat tükrözné vissza...

    VálaszTörlés