2014. december 21., vasárnap

Szeretet


Szeretet


Gyermekként mindig úgy képzeltem, hogy a szeretet úgy néz ki, mint a halványkék égen úszó bárányfelhő, amelyen átsütnek a melengető napsugarak. A szülők szeretetének kakaó illata volt, a nagyszüleim ölelésének vajaskifli íze. Amikor pedig a barátaimmal játszottam, rendszerint a gyermeki kacaj csodaszép muzsikája hallatszott.
Felnőttként úgy hiszem, a szeretet számtalanszor tovaszálló légömbbé lesz, ami magával viszi az ízeket, a hangokat, az illatokat.

Valaki ezt gyermeki naivságnak nevezi. Én önző, monoton, szürke felnőtt létnek látom.



(Ardellina)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése