szerelemfestő…
Ó, mily halovány, égszínű fátyol a lepled!
Bár felejthetném azt mikor épp levetted!
Mint friss eper, olvadt el ajkamon csókod íze
Kósza érzés támadt… rám zuhant, gömbbe zárt tüzed…
Lennék gyáva talán? Én balga, páratlan, pártában halandó.
Csak fess engem hozzád majd szív-ecset sors jelekkel…
Láss mint szerelmest, ki vágtató folyóként ömlik eléd.
Térdre lehull, majd felszáll mint pára,
és könnyként szökik két szemedbe…
Remény, dal, szerelem, vagy meddő lélekgyötrés?
- Nincs felette hatalmam, foglyul ejt ez az érzés…
(Barnaby)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése