2014. december 8., hétfő

Rejtőzködő…


Rejtőzködő…


Magányban állsz, örökké zölden,
Mondd, merre voltál mikor még csak jöttem,
S nem láttalak meg a szomorú ködben…
Hol rejtőztél el olyan könnyedén
Vagy lopva talán néztél már felém
És gondolatban magadnak megidéztél?
Most nálad járok könnyű lélekszárnyon
Kavarognak érzések szüntelen, s vágyón
Szívemben csengenek mámoros szavaid,
S lebontják lelkem mélabús falait
Súgnak csábosan édes bűnt nekem,
Jöjj elém hát, s legyél már csak nekem…
Megnyílt most bennem, egy új világ
S Te nyitottad meg egyetlen szép virág.


 
(Barnaby)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése