Örök pillanat

Örök pillanat

Állok mélán a félhomályban,
hol szempár csillan, s elém táncol,
rám veti fényét ragyogásban,
s újraéled elfojtott álmom.

Az agyamba árad egy emlék,
a gyönyör legszebb pillanata,
mi áthat az érzelem sejtjén,
és örökké tart varázslata.

A múltba érte visszatérnék,
s szállnánk egy kósza sugár húrján,
mely végtelen suhanó érzés;
hosszú az élmény fények útján!

S ha az idő elfolyna árján,
akként a gyönyör sem múlhat már,
a mindenség megállva válván
örökké tartó pillanattá!

A szempár bűvöt hint és mosolyt.
Most már tisztán látom a ködben.
Gyengéden átölel majd csókol;
s megáll a világ körülöttem.

(Baranyai Attila)