Monok Zsuzsanna: Az érintés
Az érintés, oly meseszép, mint rózsa bársonya,
mint légies bárányfelhőknek,- kúszó fátyola.
Melytől,- rögvest megváltozik addigi életünk
s valóra válik, mit régóta,- vággyal képzelünk.
Érintés lehet a hang, ha szép, és lágyan simogat,
melynek varázsa,- érzelem-szelencét nyitogat.
Mely bűbájával pattintja le, annak vaspántját,
és megteremti a két érzés, csodás hatványát.
Az érintés gyöngyszemei lehetnek a szavak,
ha a szív mélyéről valók, s csak is,- igazak.
Lágyan simogatnak, mint melengető napsugár,
mely, fénylőn utat tör magának,- zivatar után.
Az érintés alfája, ha kéz a kézben megpihen,
s a vonzódásnak vágyát, nem gátolja semmi sem.
Tőle,- azonos ütemben pulzálnak az erek,
és az érzések, vérpezsdítő árja megered.
Érintés az is, mikor,- ránk tapad egy tekintet,
s még oly tüzes parazsával, azonnal megéget.
Lám, az érintés,- mily különös, s összetett,- dolog,
nélküle,- semmiképpen, sem lehetnénk boldogok.
(Monok Zsuzsanna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése