Pál Kata:Lélekfény
Éjszaka elragadta magasztos árnyait,
az idő nyögte fájón a múló perceket,
felszáradt könnyeikben elfúltak az álmok,
s már örömfény öleli a fáradt lelkeket.
Ha összeforr a hit egy élet dallamával,
gyógyító erővel éled lángja benne,
bűneit és áldását fonja önmagával,
s mint acélos pajzs, lesz bölcsesség védő csendje.
A lélek szabadsága fénnyel babonázza,
és a világra terített szeretet palástja
életre kelti már a létezés csodáit.
Reménye buzgón szárnyal életek között,
itt önmagát feloldva idő és tér fölött,
megélt boldogsága lélekfényként világít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése