Mi is az őszinteség? Talán nem muszáj hozzá fájóan igazat mondanunk. Hisz, akármilyen őszinték is akarunk lenni, véleményünk a miénk, mi alkottuk a tapasztalataink, emberi kapcsolataink mintája alapján. Koránt sem biztos, hogy amit igaznak hiszünk, az valóban megállja a helyét az itt és mostban. Abban a pillanatban úgy érezzük, hogy az a véleményünk, mert ingerültek vagyunk, kevésbé elnézőek és nem túl toleránsak. Mielőtt a másik fejéhez vágnánk valami goromba szót, nagy őszinteségi kitörésünkben, érdemes belegondolni, vajon jó hangulatban is ez e a véleményem, és aggaszt e annyira, hogy megbántsunk vele valakit, aki fontos számunkra. Vajon nekünk nincs e számtalan hibánk, mivel szembe találhatjuk magunkat egy vita hevében? Talán érdemes eldöntenünk, hogy türelmesek leszünk egymással, ha fontos nekünk a másik és a problémákat nem ingerült állapotban akarjuk megbeszélni, hanem nyugodt hangulatban, mikor nem támadásnak élheti meg a másik fél, hanem jó tanácsnak. Könnyen elfeledjük a kimondott szavunkat, de akit megbántunk vele, abban egy tüske marad, minden egyes szó, ami fáj neki, hacsak rágondol. E tüskék gyűlnek, mint tűpárnában a tűk, és minden egyes tüskével messzebb kerülünk egymástól. Igazából észre sem vesszük a mindennapokban, csak a viták egyre ádázabbak, és egyre nehezebben békél meg a két ember, míg egyszer csak nem bír megbékélni. Egyszer csak annyira közömbös lesz a másik fél, hogy már nem érdekel a véleménye, nem vitázunk vele. Megsemmisült az érzelem, vége lett...
(Szeréni S. Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése