Az igazi társad nem egy konkrét személy, akit előre kijelöltek erre a célra, és valahol várakozik a végszavára, hogy a megfelelő időben beléphessen az életedbe. Mivel a legtöbben, egy előre csomagolt millerit-igazira várunk, akit csak kiolvasztunk, és már fogyaszthatunk is, sok esetben nem jön el. Az igazit mi tesszük azzá, de előbb magunkat kell igazivá minősítenünk. Saját magára majd mindenki úgy tekint, mint aki bármikor igazi lehet valakinek, aki belép az életébe. Pedig egy idő után, és néhány csalódás árán be kell látnunk, hogy igen is tisztáznunk kell magunkkal, hogy tulajdonképpen mit tudunk nyújtani egy kapcsolatban, és ez mivel viszonozható. Már nem lehet csak úgy fejest ugrani valakinek a karjaiba, és lesz, ami lesz. Meg kell érnünk arra, hogy olyan társat válasszunk, aki kellően nyitott arra, hogy megismerjen bennünket teljesen, odafigyel ránk és befogad, akit elfogadhatunk. Aki kellően érzékeny, hogy megértsen, akivel vannak közös pontok az életünkben. Az együtt töltött idő minőségétől válik a kapcsolat értékessé, a társ igazivá. Ha el tudjuk mondani egymásnak legbensőbb érzéseinket és megértjük a másikat. Magához szorít, ha arra van szükséged, letörli a könnyeidet, veled nevet. Az előző rosszabban végződő kapcsolatok érlelnek meg bennünket, hogy értékelni tudjunk valakit, aki értékel bennünket.
(Szeréni S. Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése